Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A száz esztendő Sümegcsehi község múltjából. 1850–1950 (1959). Településtörténeti tanulmány. XXXIV. p. 81–125. T. I–XVII.

tavaszán senki sem emelt szót a kisajátítás miatt. Most az a vélemény formálódott, hogy az 1918-ban és 1921-ben kiadott házhelyeket vizsgálják meg a helyi szervek, mert azok nagyobb része eddig nem épült be (a Hegyi utcában 17 beépítetlen házhely volt). Kérik ezeket igénybe venni, és a tulajdonosokat másutt földbirtokkal kárpótolni. A kisbirtokosok, kertjeik visszajuttatása esetén, átadják a csereföldeket, s ezekkel kárpótolni lehet a Hegyi utcaiakat. A felsőbb hatóság ezt az elgondolást elvetette, helyette javasolták, hogy a 12 holdnyi Kismezőt vegyék igénybe, amely papi birtok. A Megyei Földhivatal elismerte, hogy az 1945 tavaszi házhelyjuttatás szakszerű és a község fejlődése szempontjából a legjobb megoldás volt. 1948 nyarán a Megyei Földhivatal kénytelen a Sümegcsehi házhelykiosztást megsemmisíteni, mivel az a kisemberek érdekeit sértette. Utasítják a községi elöljáróságot, hogy új tervezetet készítsen. (Ekkor már a Népi Bizottság töltötte be a feloszlatott Nemzeti Bizottság és a Földigénylő, majd Földosztó Bizottság szerepét.) Az 1948. június 25-én tartott ülésen megállapították, hogy mindöszsze 30 fő körül van azoknak a házhelyigénylőknek a száma, akiknek arra szükségük van. (A Megyei Földhivatal 61 házhelyigénylő jogosultságát megállapította.) A képviselő-testület 42 személyt vett nyilvántartásba, s annak jóváhagyása után a házhelyek kimérését a volt Földigénylő Bizottság néhány tagjára bízta, akik nagy rutinnal néhány nap alatt végre is hajtották azt. A végleges kimérés a nem vitás területeken történt, kiosztották az utcákban a foghíjas telkeket, továbbá a Görbői és a Sümegi utcai északi oldalát, azután az Ujházhelyi úton a keleti részt. Az Újházhelyi út nyugati részei, mivel azok kertek voltak, nem kerültek felosztásra, a visszajuttatási eljárást lefolytatták, ezek csereterületeit tartalékalapba helyezték. A Görbői utcai Kápolna-tagon és a Sümegi utcai házhelyeken az építkezést 1948-ban többek elkezdték, s kiderült, hogy valóban 30 körüli volt a rászorult házhelyet igénylők száma. Az említett utcákban a házakat az 1960as évek elejéig felépítették. Mivel az Ujházhelyi út keleti oldalán az építkezést nem kezdték meg, és erre kilátás sem volt, a községi elöljáróság a házhelyeket visszavette, az ingatlanokat átadták eredeti tulajdonosaiknak. A Kismező és a Temetőalja részek felosztására a későbbiekben került sor, azok nem az 1945 után végrehajtott reform során kerültek a mai tulajdonosok kezére. Utólagos intézkedésként 1948-ban került sor a Zala vármegyei Államépítészeti Hivatal kérésének teljesítésére, amikor útőri illetményföldet kért. Ezt az igényt (2000 öl szántót) a tartalék területekből a községi Népi Bizottság teljesíteni tudta. Ezzel zárult le az a küzdelmes időszak (1918-1948), amely során Sümegcsehiben az agrárstruktúra gyökeresen átalakult. Ha a polgári társadalmi viszonyok fennmaradnak, virágzó kisbirtokos gazdatársadalom jöhetett volna létre, mert az átalakuláshoz a reformmal új gazdasági szerkezet jött létre. A politika azonban más irányt vett, s a családi kisgazdaságok felszámolását irányozta elő már az 1940-es évek végén, ami kihatott a kisbirtokos társadalomra is (Farkas, 1975, VMMK, III, 191-204.). AZ ERDŐBIRTOKOSSÁG ÉS A LEGELTETÉSI TÁRSULAT Államosítás Az erdőbirtokosság 1951. március 2-án tartotta évi rendes közgyűlését, melyet Tóth Dezső elnök vezetett le. A gyűlésen 136 fő jelent meg. Az előző évi zárszámadást Kardos Elek, a birtokosság jegyzője terjesztette be. A birtokossági pénztárnaplót, a számadási okmányokat (bevételi és kiadási iratokat) előzőleg a választmány átnézte, jóváhagyta, és engedélyezte annak a közgyűlés elé terjesztését. Eszerint az évi bevétel 13 852 forint volt, a kiadás pedig 12 340 forint. A maradvány 1511 forint. A gazdasági megszorítások az erdőgazdálkodásban is éreztették hatásukat. A többi között az erdőhatóság megszabta a kitermelhető fa mennyiségét. Az elnök azon kérdésére, miképpen történjen a kevés fa felosztása, a birtokosság a választ közfelkiáltással adta meg, mely szerint a 482 erdőjogot kell figyelembe venni, és a felosztás a jogok szerint történjék. A közgyűlésen a birtokosság tisztújítást tartott. A tagság úgy határozott, hogy az elnöki tisztet továbbra is Tóth Dezső töltse be, a jegyző Kardos Elek maradt, és a pénztárost, Nagy (Pajor) Jenőt is megtartották. A tisztségviselőknek évi tiszteletdíjat állapítottak meg. (Ez a korábbi évtizedekben nem volt szokásos, a tisztséget és az ezzel járó munkát becsületbeli kötelességnek tartották.) Az elnök 600, a pénztáros 400, a jegyző 1200 forint tiszteletdíjat kapott a birtokossági pénztárból. A választmányt a következő birtokossági tagok alkották: Barbély István, Derhán Ernő, Derhán József, Kulcsár (Bandir) Jenő id., Németh József, Németh Jenő, Madár József, Somogyi Ferenc. Az 1951. évi költségvetés fedezete 47 200 forint volt, a kiadás 41 400 forintot tett ki. A maradvány 5800 forintot a tagság között az erdőjogok arányában felosztották. Ennek magyarázata a következő: az erdőt kivették a birtokosság kezéből, a tulajdonjogot is megszüntették. Miután a birtokosság, mint köztestület megszűnt, a pénzmaradványra szükség nem volt. Az erdőt a keszthelyi Állami Erdőigazgatóság kezelte, a bükki legelő kivételével. Az erdőterület 270 kat. hold és 1200 négyszögöllel került ki a birtokossági tulajdonból. Ennek kataszteri tisztajövedelme 812 028 aranykorona. 113