Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A száz esztendő Sümegcsehi község múltjából. 1850–1950 (1959). Településtörténeti tanulmány. XXXIV. p. 81–125. T. I–XVII.

feljelentéseket küldtek politikai szerveknek és a zalaegerszegi Megyei Földbirtokrendezö Tanácsnak. Többen el is utaztak, és Egerszegen mondták el elmarasztaló véleményüket a csehi bizottság tevékenységéről. Ügyvédekhez is fordultak, tanácsot kérve, mitévők legyenek? Egyesek azzal érkeztek vissza a faluba, hogy a földosztást semmisítsék meg, és az eljárást kezdjék újra. Az elégedetlenkedők mögött fel lehetett fedezni egyes politikai pártok, szervezetek tevékenységét. A helyi kézműveseknek juttatott ingatlanok visszavételét az elégedetlenkedő csoportok el is érték. Kiderítették, hogy a kovácsnak, bognárnak, cipészeknek, vegyeskereskedőknek juttatott pár száz öles parcellát a bizottság szociáldemokrata tagja {Farkas Gyula) javaslatára szavazták meg. Több ingatlant azonban nem sikerült visszavenni. A bizottság viszont fontolgatta, hogy a legelőterület egy részét kiparcellázza. Ezért 1946 tavaszán kihirdették, hogy pótigénylést lehet benyújtani a bizottsághoz. Kiderült az elégedetlenekről, hogy tizenketten vannak, akik a pótigénylésen megjelentek. A bizottság felhívta a lakosságot, hogy a legelőből 800-1000 öles parcellákra várnak igénylőket, akik 5-10 holdas parasztok is lehetnek. Az igénylők száma gyarapodott, s hamarosan közhírré tették, hogy a legelőből 250 holdat osztanak ki csehi gazdáknak. A legelőt a Kánya-berekben mérték ki. Ezt a legelőterületet a csehi gazdák felszántották, és voltak olyanok, akik meliorációt hajtottak végre. Nyáron azonban valamennyi szántóterületet visszavették, mert a szomszéd községek agresszív fellépését nem tudta kivédeni a bizottság. A szomszédos községek legelőterület igénye A helyi elégedetlenkedők tevékenységét egy időre viszszafogta a szomszédos községek igénye, melyet a nagyerdei legelővel kapcsolatban tettek. A sümegiek 500, a bazsiak 200, a sümegprágaiak 300 holdra tartottak igényt. Kérvényüket a Megyei Földbirtokrendezö Tanácshoz eljuttatták, ahonnan azt a sümegcsehi Nemzeti Bizottsághoz megküldték. Egerszegen a sümegiek követeléseit, mint megalapozatlant nem vették figyelembe. Indok a következő volt: Sümegen 307 igénylő között a bizottság 619 hold szántót, 312 hold rétet, 56 hold gyümölcsöst, szőlőt, kertet osztott ki. Az egy főre jutó ingatlan 4 hold. A legelőre a sümegieknek nincs szükségük, mert 1000 holdas közlegelőjük van. Jogosnak találták a sümegprágai és a bazsi kérelmeket, persze jóval kisebb mértékben. Prágán 164 igénylő volt, akiknek a falu határában nem tudtak ingatlant adni. Bazsiban 16 igénylő volt, akik elégedetlenek voltak a juttatással. Bazsiban a máriamajori földekből 286 hold szántót, 16 hold rétet és 33 hold legelőt osztottak fel. A bazsi átlagos juttatás 2 és egynegyed kat. hold volt. A megyei szerv a bazsi követelést a csehi határból 80 hold legelőre mérsékelte, azonban a sümegprágai követelést helyben hagyták, ami 200 hold legelőterületre vonatkozott. A csehi bizottság azzal igyekezett elhárítani a prágai követelést, hogy Sümegcsehi nem határos Prágával. A több alkalommal történt egyeztetés során a két község követelését a járási és a megyei szervek a csehi bizottságra erőltették. A prágaiak 30 hold szántót kaptak Bazsi határából, ugyanennyit kaptak Sümegtől is. Egy Bazsiban tartott egyeztető tárgyalás során Bazsi és Sümeg az átadott területekért Sümegcsehi határából követelt kárpótlást. Az egyeztető tárgyaláson az idegen községi szervek tagjai illetéktelenül lapozgattak a csehi kiosztási jegyzékben, és rámutattak azokra a nevekre, akiktől az ingatlant el lehet venni. Ilyen érv volt a többi között, hogy Bernáth István urasági cseléd miért kapott 1 hold és 1100 öl szántót, amikor neki a mihályfai határban 2 hold szántóföldje van. Az idegen bizottságok megfelelő tájékoztatást kaptak Sümegcsehiből, s az informátorok nyilván az elégedetlenkedők közül kerültek ki. A tárgyalások eredménye az lett, hogy a Kányaberek elveszett a csehiek számára, azt a bazsiak és a prágaiak kapták meg. A máriamajoriak 1947 nyarán 31 hold rétterület juttatása iránt kérvényt írtak az Országos Földbirtokrendezö Tanácshoz, melyben kifejtették, hogy 1945 előtt ez a terület uradalmi tulajdon volt, s nekik erre most szükségük van. Kérik juttatni. A községi Földosztó Bizottság időközben megszűnt, és feladatának egy részét az Újgazdák és Földmunkások Országos Szövetségének (UFOSz) helyi szervezete vette át. Ez, a kizárólag új gazdákból álló szervezet, radikálisan visszaverte a majoriak követelését. 1947 nyarán Sümegcsehiben a földosztás körüli viták, súrlódások megszűntek, bár a község gazdáit több kár érte. Házhelyek kiosztása Az 1945. április végén, május elején kimért házhelyeket ideiglenes juttatásnak minősítették. Ekkor 53 házhelyet parcelláztak ki, és 7-et fenntartottak a később hazatérő katonáknak. Az új házhelyek a következő községrészekben feküdtek: 17 parcellát mértek ki a Görbői utca északi oldalán, a község keleti részén pedig 35-öt. (Ebből 7 esett a Sümegi utca északi oldalára, 28 pedig egy új területen, amely a Mihályfai utcával párhuzamos, és a Sümegi utcától az Új szerig húzódik.) Ez az új rész az Újházhelyi út nevet kapta, amelyen 1414 házhelyet alakítottak ki a nyugati és a keleti oldalon. Egy házhelyet mértek még ki a Mihályfai utca keleti sorában, a Takács-féle fundus mellett, amely tanítói javadalom volt, és mesterföldnek nevezték. A házhelyjuttatást 1946-ban azok a kisegzisztenciák opponálták, akiktől a kerteket kisajátították. (Ez 23 család volt, de 26-an elégedettek voltak a csereterülettel.) Mivel kisbirtokosok tiltakoztak, a hatóságok ezeket a panaszokat orvosolni akarták. Megjegyezték ugyan, hogy 1945 112