Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A száz esztendő Sümegcsehi község múltjából. 1850–1950 (1959). Településtörténeti tanulmány. XXXIV. p. 81–125. T. I–XVII.

Szántóföldek, rétek Csider Nagyobb kiterjedésű terület, kisebb részben a falu déli településrészén, nagyobb részben annak határában terül el. A település keretén belül a majort, a Sümegi utca egészét, a templomot és annak környékét foglalja el. A csideri határvonal a következő: a Sümegi utcából éles kanyarral vezet az út a parókia és a templom előtt, majd a temetőkert mellett húzódik a régi (középkori) út a Hegyhát közepén, a szőlőbirtokosok ültetvényeinél a két mezsgye között. (A középkori falu ezen a Hegyháton települt, és a házak a mai Pap-pincén túlra is kiterjedtek.) Ez a középkori falu utcája, később szekérút, amely beletorkollott egy nyugat-kelet irányú vonalba, amely ugyancsak szekérút. Ez alkotja a csideri határ déli oldalát. A Kelet felé haladó út átvágja a horhost, s tovább áthalad kelet felé, az urasági erdőig. (Ennek az útnak az eleje a Cserép birtokosok szőlőjében álló kőkeresztnél kezdődik.) Az urasági erdőn képzeletbeli vonal húzódik a Csider-patakig. (Megjegyezzük, hogy az urasági erdő 1890-ig szántóföld volt, s ennek a szántónak a déli, felső vége alkotta a Csider határát is. Az adatot 1950-ben idősebb Németh Istvántól hallottam, aki közölte, hogy ezen a szántón, amikor ott rozstarló volt, uradalmi sertéseket őrzött, mint kanászbojtár.) Erdő volt viszont a sümegi úttól délre fekvő terület, egészen az említett uradalmi szántóföldig. 1890 után a sümegi út melletti erdőt az uradalom kiirtotta, és erdősítette a délebbre fekvő szántóterületet. A telepített erdőn át vezetett Bazsira a Mise út. Az erdőben mintegy a középtájon van a forrás, amely a Csider-patakot táplálja. A forrás a Csider keleti végpontja. A patak alkotta a Csider keleti határvonalát. A nagykiterjedésű terület közepén út vezetett (szekérút) vezet ma is - a szántókhoz, szőlőkhöz, pincékhez. (A mai közfelfogás szerint a Csider az a kisebb rész, ami a csideri utat és egy kevés szőlő- és szántóföldi területet foglal magába.) Az itteni földek termékenyek, a szőlők jól teremnek. Hátútalja (másképpen Hatfa-dülő) A Hátúttói (Marhacsapás) keleti irányban a Berekpatakig húzódik (a patak neve a bazsi Szentberekben eredő forrástól származik), melyet a Sűrű-legelő északon, délen pedig a nagyerdei út folytatásában (dűlőúttá keskenyedő) szekérút határol. A nép ezt a dűlőt Hatfának nevezte. A szántóföld a Berek-pataktól emelkedik egészen a Marhacsapásig. A szántóföldhöz csatlakozó és szintén irtással kaszálóvá tett rét neve Akóberek (tulajdonképpen Akol-berekalja), mivel ez a terület a rendezés előtt mocsaras, vizenyős rész volt, és legelő gyanánt szolgált. Az akóvagy akol a legelőn a jószág számára, főleg juhoknak körülkerített tartózkodási hely. A hagyomány szerint erekkel, kisebb tavakkal telített akonás berek. (Akonás, azaz halászóhelyek voltak a legelőn.) A kaszálók a sümegi postaútig húzódtak, melyek a gazdák gondos művelése folytán jó minőségű füvet termettek. Nyíres A sőtényi szekérút határolja a nyugati részen, a délit a sümegi postaút, az északit a hátútaljai, a keletit pedig az akóberki kaszálók. Irtással nyert dűlő, amely a tagosztály során került a gazdák birtokába. Egy részét Kiskútnyíresnek (Kiskuti nyíres) nevezték. A sümegi postaúttól mintegy 100 méterre bővizű forrás van, melynek vízét a Tischler-réti kisárkon keresztül vezették a Berek-patakba. (A Tischler-rét népiesen: Csiszlér-rét.) A nyíresi földeken dolgozók ebből a forrásból vették a friss vizet, az állatokat pedig a mindig tiszta vizű kisárokból (Szőke-árok) itatták. A nyíresi földek homoktalajúak, müvelésük könnyű, főként rozsot, zabot vetettek és krumplit ültettek ide. Sőtény Irtással került a gazdák kezére, s már a jobbágyidőkben is voltak itt telkek. Határai: a Téglás, a sümegi országút, a Nyíres és az akóberki szekérút. A szántók végében kaszálók terülnek el, amely berekfákkal telenőtt, bozótos rész. 1960 után a Sőtény-dűlőnek a sümegi úthoz közel eső részén (egykor Kulcsár-, majd Farkas-telek) épült fel az állattenyésztő telep, melyet Csehimajornak neveztek el. (Ez a major nem tévesztendő össze az 1920-as évek elején lebontott egykori uradalmi majorral, amely ugyancsak állattenyésztési célokat szolgált, de helye topográfiailag a faluban, a Csiderben volt.) Bodonkúti dűlő A határ délkeleti részén, a sümegi postaúttól déli irányban terült el, nyugatról az Oltoványos-dülővel, keleten a Berek-patakkal határos és déli irányban a bazsi határral érintkezik. Kertekalja (Napkeleti kertek alja és a Napnyugati kertek alja) A Mihályfai utca mindkét oldalán, a fúndusok végében, a három részre osztott telkeken, a harmadik területrész. Ezt a gazdák szántóföldként hasznosították, és a lakóház közelsége miatt konyhakerti veteményeket ültettek ide, a nagyobb területtel rendelkezők pedig gyümölcsöst telepítettek. Külső kertnek nevezték ezeket a földeket, melyeket gyepűvel választották el a gyümölcsösöktől. A gyepűn kijárat volt, ezt haskónak nevezték. A keleti soron a gazdatelkek külső kertjei a mezei dűlőútig húzódtak, a nyugati soron pedig a Kápolna-tag volt a határ. A külső kertek és a Kápolna-tag között keskeny gyalogút vezetett a görbői útig, ahonnan az Alsóhegyi utat lehetett megközelíteni. Külső kertekkel a tagosztály után kizárólag a Mihályfai utcai gazdatelkek voltak ellátva, ami azt jelzi, hogy a telkesek erre a falurészre települtek. 96