Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A száz esztendő Sümegcsehi község múltjából. 1850–1950 (1959). Településtörténeti tanulmány. XXXIV. p. 81–125. T. I–XVII.
maradt. Ez a zsellérház a 33. számot kapta, amely a 34. számot viselő ház gazdasági épületeivel egyvonalban épült. A zsellérház elhelyezése jelzi, hogy ez a zsellér a szomszéd gazda szolgálatában állt, ahonnan hamar átjutott a gazda istállójába az állatokhoz, a pajtába a szénához, vagy a szalmakazalhoz. 1852-ben a 33. számú zsellérházban Simon Mihályné élt, a 34. szám alatt pedig Czankó György telkes gazda. A zsellértelket a tagosztály alkalmából csatolták el a Czankó-féle fundustól. (A hagyomány szerint a Czankó családtól büntetésből vették el ezt a zsellértelket, a házzal együtt.) A szerző emlékszik arra, hogy a zsellértelek a II. világháború alatt gazdát cserélt. Vásárlója Hosszú Jenőné volt, akinek férje a doni harcokban (1943 eleje) elesett. Mégis várta vissza a férjét, és azt hangoztatta, hogy ebben a házban laknak majd. (A családnak korábban nem volt saját háza, anyósánál húzták meg magukat a konyhában. A megvásárolt, lakatlanul álló ház azonban 1944-ben összedőlt.) A csideri rész északi házsora a Sümegi utcát és az Új szert összekötő szekérútig húzódott. Ennek a szekérútnak a folytatása északi irányban tartott, amely a Mihályfai utca keleti házsorának 3 fundusához tartozó külső kerti földeket határolta el a Macskásdűlő szántóktól. A Csiderben a Sümegi utca déli oldalán volt a püspöki major, melyet Csehimajornak, hivatalosan Csidermajornak neveztek. Az 1852. évi kéziratos térkép a majorban 5 épületet tüntet fel. Ezek között az egyik T alakú. Ez az uradalmi béresek és a pásztorok háza. A többi 4 gazdasági épület: hodály, istálló, pajta, szin. Az itteni házakat is megszámozták. A majortól déli irányban a hegyi út felé még 2 fundus volt, 2 házzal. A középületek közül említésre méltó a kocsmaház. Ez nem a mai helyén állt, hanem a tér közepén. Forgalmi okokból bontották le, és került a mai helyre. A kövek és az épülettörmelék egy része a téren maradt. A nép ezt a helyet Kocsma-dombnak nevezi. Az urasági erdész háza a Mihályfai utca elején állt (a Főszeg első háza volt) a Sümegi utca sarkán (a mai általános iskola helyén). A községi tulajdonú pásztorház és a gazdasági épületek a Csiderben voltak, ott, ahol a mai kultúrház áll (ZML UT, CS, A, 1852). A pásztorház és a gazdasági épületek - gyújtogatás következtében - 1920-ban elpusztultak. Az elöljáróság a községi épületeket az Új szerben építette fel. (A szerző az úrbéri térkép alapján és helyi ismereteit felhasználva vázolta fel a XIX. század közepén létezett települési struktúrát.) Lakóházak A házak mindegyikében kéménynélküli konyha volt. Egy 1900 körül végzett becslés szerint 95%-ban még mindig kéménynélküliek a házak. A konyhában helyezték el a kenyérsütő kemencét, kályha a szobába volt beépítve, amelyet sümegi kályhás készített. Ezt falbarakott tűzhelynek nevezték, melyet 3-4 zöldszínű csempe (kályhaszem) díszített. Ez a csempézett rész átvette a hőt, és adta a meleget a helyiségnek. A kályhát tűznyíláson át a konyhából fűtötték. A házak egy része bazaltkőből készült, a szegényebb családok vályogot vetettek, azt a nap melegén kiszárították, és a téglának megfelelő technikával rakták fel a falakat. A házakat zsúpszalmából készített gicák fedték. 100 évvel későbbi felmérés szerint a községben még 6 kéménynélküli konyhás ház volt. A 83. számú újszeri ház 1780 körül épült (Somogyi Vilmos). Az oromfalon a 17 szám (1953-ban) világosan kivehető volt. A 85. számú ház építési ideje 1800 körüli (tulajdonos: Lenner János) (Kérdőív, 1953.). Népesség 1873-ban Csehiben 106 házban 671 fő a lakosság. A határ 3088 kat. hold és 270 négyszögöl. Területi és népességi összehasonlítás alapján a községet a közepesen fejlett nyugat-dunántúli falvakhoz lehet hasonlítani. Bazsiban 94 házban 664 fő élt. A bazsi határ 2134 kat. hold területű. Prágában 79 házban 605 fő volt, a községhatár 1346 kat. hold. A szomszédos Döbröcén 43 házban 208 a lakos, a községhatár 444 hold. Mihályfán 137 ház volt, a lakosság 920 fő, a határ 2201 hold (Helységnévtár, 1873, 82, 219, 295, 1049.). 1900-ig Csehiben egyenletesen növekvő lakosságról vannak adatok, ezután csökkenő tendencia érvényesül, aminek fő oka az elvándorlás. A falu gazdasági feltételei nem tették lehetővé a lakosság gyarapodását. Ipar nincs a környéken, a faluban kizárólag mezőgazdasági tevékenységre volt lehetőség, és a püspöki uradalom zártsága is gátolta a gazdasági gyarapodást, és ezzel együtt a demográfiai növekedést. A lakosok többsége katolikus vallású az anyaközségben és a filiákban. Létszámuk gyakorlatilag egyezik a község lakosságának számával (Farkas, 1990, 44.). Protestáns családok csak ideiglenesen laktak a pasztorálási területen, azok is főleg uradalmi alkalmazottak. A 3 faluban egy-egy zsidócsalád élt, akik kocsmabérlők és egyben vegyeskereskedők. (Csehiben 1872-ben 5 fős, 1901-ben 8 fős, Bazsiban 1903-ban 4 fős, Prágában 5 fős zsidócsalád élt. Sümegen népes a zsidóközösség, 1907-ben 380 főnyi, Mihályfán 47 fő a zsidók száma.) (KSH 1828-1890, II, 92-97, 152153.). A csehi anyaegyház pasztorálási területén a katolikus lakosság adatai 1898-1918 között rendelkezésünkre állnak. Minthogy a katolikus vallású lakosság domináns a három községben, szinte a teljes lakosságot felölelik az adatsorok. 92
