Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A száz esztendő Sümegcsehi község múltjából. 1850–1950 (1959). Településtörténeti tanulmány. XXXIV. p. 81–125. T. I–XVII.
A telekkönyv a közbirtokossági ingatlanokat is feltünteti (nemesi birtok) 228 hrsz alatt a bükkerdei ingatlanok 434 kat. hold 1277 n. öl 597 hrsz alatt legelőbirtok a Gyertyánosban 107 kat. h. 1000 n. öl A közbirtokosság kiegészíti a községi rétterületet (Közb, 1914.) A községi szántók és -ek területe 13 kat. hold 408 négyszögöl, melyen az apaállatok eltartására termeltetett takarmányt a községi elöljáróság. A XX. század első évtizedében a községnek 3 bikát kellett tartania, s a rendelkezésre álló réti területen nem termett elegendő széna. A községi elöljáróság az erdőbirtokossághoz fordult, hogy területet szerezzen rét kialakítására. Az 1914. február 15én tartott községi elöljárósági és erdőbirtokossági tanácskozáson egyezség született a rét kialakítására. Eszerint az erdőbirtokosság a Gyertyános részét képező Saroklegelőt a községi rét céljára átengedi, de az átalakításhoz szükséges munkákat a község végezteti el. A Saroklegelőn levő fákat kivágták, a terepegyengetést elvégezték, a területet fűmaggal bevetették. A legelőn kivágott fákat eladták, a befolyt pénzt az erdőpénztárban helyezték el. Az erdőbirtokosság kikötötte, hogy a Saroklegelő tulajdonjogát fenntartja magának, azt községi tulajdonba nem engedi át, sőt ha a viszonyok úgy alakulnak, hogy a szénát más helyen is meg tudják termelni vagy beszerezni, akkor a Saroklegelő művelési ágát visszaállítják. Az alábbiakban közöljük az átadásról szóló határozatot, melyet Farkas Ignác erdőelnök fogalmazott és írt le. A határozat az erdőiratok között maradt fenn. (Az okmány sommás fogalmazása, világos okfejtése és írásvezetése jelzi a kisbirtokos átlagon felüli műveltségét.) Farkas Ignác ekkor fiatalember (szül. 1878), aki a falu vezetésében magas tisztséget töltött be (erdőelnök és első elöljáró), és ha a háborúban nem veszti el életét (1914. október 26.), minden bizonyára községi bíró lett volna. (Testvérbátyja, Farkas Géza, haláláig [1914] községi bíró volt.) A Saroklegelő átadási okmánya „Sümeg-Csehi község elöljárósága és tisztelt közbirtokossága alulírott napon a következőképpen határozott:...az újabb időkben a községnek állandóan három bikatartása van, s az eddigi községi rét nem termi meg a bikák számára az elegendő szénát: ebből kiindulva határozta el a közbirtokosság, hogy a felső, úgynevezett Gyertyános legelőből a Dani János örökösei-féle és a Farkas Géza birtokosok szomszédságában levő sarokterületet átengedi a bikák számára (szénát) termesztetni rétnek. Mégpedig a következő feltételek mellett: 1-ször: Azon területen a jelenleg levő famennyiség az elöljáróság által eladassék és az erdei pénztárba fordíttassék. 2-szor: Ha ezen terület kisegítése folytán annyi széna teremne, hogy eladni is lehetne, annak ára szintén az erdői pénztár jövedelmét képezi. 3-szor: Ezen területet csakis kisegítésre engedi át a közbirtokosság, mert ha idővel úgy változnának a viszonyok, hogy nem szükségeltetnék rétnek, akkor visszahelyezendő és legyen újra legelő. Amíg rét címen szerepel, mindenkor a közbirtokosság tulajdonát képezi, és minden időben ő intézkedik felette. 4-szer: Ezen terület rétté alakítására szükséges munkát a község viseli és nem a közbirtokosság. Ezen határozat a birtokosság előtt felolvastatván, helyben hagyatott, az elöljáróság által aláíratott. Kelt, Sümeg-Csehiben, február hó 15-én 1914. évben, Farkas Ignácz erdőelnök" ISKOLÁK, TANÍTÓK A bazsi iskoláról bővebb adatok a XIX. század elejétől vannak. Az iskolát a falu és a kegyúr (veszprémi püspök) tartotta fenn, akárcsak Csehiben vagy Prágában. A bazsi tanítói jövedelem nagyobb része a javadalmi földekből (mesterföldek) származott. Szántóföldjei a Kígyósi telekben voltak, összesen 4 magyar hold, és a tanítóház fundusán még fél hold szántó. A szántókat a gazdák művelték, kaszálója nem volt a tanítónak, ezért a falurétről kapott évente 2 szekér szénát. A sümegi uradalmi pénztár évi kiutalása 22 forintot tett ki. Ez a tanítói jövedelem alacsony volt, ezért 1836-ban Kopácsy József püspök a pénzjövedelemhez évi 20 forint járadékot utalt ki. Sátoros ünnepeken (húsvét, pünkösd, karácsony) kapott a falutól l-l pint (másfél liter) bort, az ostyasütésért 1 forintot. A prágai iskolamester háromnegyed holdas funduson lakott. Az iskolával (és a tanítóval) a falu keveset törődött. Az iskolaház ugyan jó állapotú, de a tanterem kicsi, a padok hiányoznak. Az iskolamester szántóföldjei a Temetőalatti és a Hosszú telekben voltak, egyenként 3-3 pozsonyi mérős nagyságúak. A kaszáló az Istálló-réten 1 kaszás (800 n. öl). Az uradalom évente 20 forintot fizetett a tanítónak. Volt azonban egy alapítvány a faluban, melyet Für Márton hozott létre. Előző tanulmányunkban említettük a prágai tanítóval kapcsolatos Fűr-féle alapítványt (Farkas, 2004, 96.). Az alapítvány összege 40 osztrák értékű forint volt, melynek kamatai a mindenkori iskolamestert illették meg. Az alapítvány pénzét a bazsi Voltner János kezelte, ő fizette ki a tanítónak az évi kamatokból a járandóságot, a gyermekeknek tankönyvet, íróeszközt és papírt vásárolt. A tanítónak viszont kötelessége volt a prágai Nepomuki Szent János-szobornál az ünnep (május 16.) oktávája idején (az ünnepet követő hét) litániát mondani. Kapott még lélekgabonát minden házaspártól (negyed pozsonyi mérővel) (Farkas, 1990, 18.). 90
