Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A Sümeg vidéki falvak múltjából. (Sümegcsehi, Bazsi, Sümegprága) A veszprémi püspöki uradalom történetéhez. XXXIII. p. 61–108.

Néphagyomány a keszthelyvári lelőhelyről A XX. században az ókori emlékek felszíni nyomai megvannak, s ez természetszerűleg foglalkoztatta a lakosságot, különösen a helyi értelmiséget. Gyerekkorunkban (1930-1940-es években) a Nagyerdei úton lévő épületromról feltett kérdéseinkre azt a választ kaptuk, hogy ez régiség, és a „korai időkben" itt volt Keszthelyvár, amely a tatárjárás idején pusztult el. Egy másik vélemény szerint Kiskeszthely a település neve, de ez a Hatfa-dűlőben települt, és a magyar időkben keletkezett. A romok egy premontrei kolostor alapjait jelzik, a kolostort a tatárok égették volna fel. Ezt a véleményt Pesty Frigyes említett adatgyűjtése is tartalmazza. Az adat a lakosságtól származhatott. (A népi emlékezet szerint Darnay Kálmán több ízben járt a Keszthely-kútnál, ahol római emlékek után kutatott.) Az emlékezet szerint Keszthelyvár ura a vár alatti csatában pusztult el, a várkápolnában temették el. Koporsóját a XVIII. század végén látni vélték helyi lakosok. A romok a XX. század elején leromlott állapotban voltak. Az egyik villa romjait - amelyek a Nagyerdei út vonalába estek - elbontották, mert a szekerek közlekedését és a marhacsorda járását akadályozták. A fundamentumot nem sikerült lebontani, kötőanyaga kavics-habarcs. A szekerek és a csorda a fundamentumon át közlekedtek, de több mint 100 éven át a romokban alig okoztak kárt. A községi elöljáróság, a birtokosok kérésére, több alkalommal közmunkában földet hordatott a romokra. Ezt a víz minden alkalommal lesodorta: a romok enyhe lejtő aljában helyezkednek el. Az éves útjavítások alkalmával a közmunkások a törmeléket, tégladarabokat, egész téglákat kupacokba rakták, amelyek a romok mellett évtizedekig láthatók voltak. A másik felszíni rom ma már nem látható. Ez a szántóterületen volt, a köveket, a téglákat a birtokosok a mély művelés során kiszedték. Népi emlékezet szerint egy birtokos erős alapfalra is bukkant, épülettörmelékek egész garmadája került elő. A dűlő a Téglás nevet kapta. A romterületről szóló leírás szerint a XIX. század második felében végrehajtott mezei útrendezések alkalmával bolygatták meg a romokat, és ásatási nyomokat is felfedeztek. Ádám Iván, a sümegi gimnázium tanára 1877ben járt a romoknál. Leírása szerint az út mellett téglatöredékeket látott, és az Új szert a romterületről származó törmelékkel töltötték fel. Feliratos téglákat is felfedezett az utcában. Az Új szer utcai kerítéseit a romterületről származó téglákból rakták. Kérdezősködéseire egy gyerkőc az utcai kerítés tetejéről CRN-jelű téglákat vett le. Az utca közepén levő törmelék kupacokban szintén bélyeggel ellátott téglák voltak, amelyeken a felírás CRI-jelű volt. (A betűk magassága 3 és fél cm.) Ádám a Nagyerdei úti romterülettől délre, mintegy 100 méterre, nagyobb épületcsoport romjait fedezte fel. Ekkor még az alapfalak kilátszottak a földből. A Keszthely-kút körül római eredetű téglák szanaszét hevertek. Rómer Flóris Csehiben jártakor megtekintette a romterületet, és híradásában magas kőfalakról emlékezett meg. Rómer kapcsolatot talált Petlanovics esperessel, aki Csehiben a plébániát 1851— 1888 között vezette. Az esperes a régésznek CRN-jelű téglákat mutatott, és felhívta a figyelmet a sümegi római telepre, amely a Nagyerdőben található, ahol hasonló bélyeges téglákat látott. A szakemberek szerint a sümegi romok a Csehi határában lévő pannóniai város részének tekinthetők. A fenti adatokat a népi emlékezetből lehetett összesíteni. Nóvumként említhető az 1930-as évekből Léránth Izidor találkozása a Téglás-dűlői romterülettel. A dűlő második parcellája Léránth szántóföldje volt, aki mélyszántást végzett (egyedül neki volt - Ford-típusú - traktora a községben). A gazda alapfalakra bukkant és öntött padlót talált. Mivel a mélyebb művelést a leletek akadályozták, azokat a szántás mélységéig kibontotta, a törmeléket házához szállította (Kossuth u. 32.), a köveket, téglákat házépítésnél felhasználta. Simon Vince nagygazda téglási szántóföldjén szarvas lábnyomával kiégetett téglára bukkant. (A városfalakon kívüli téglaégetőbe tévedt szarvas még ki nem égetett téglára lépett). A gazda a téglát hazavitte, és évekig őrizte. Háza építése során, 1935— 1936-ban tűnt el a tégla, valószínű, a kőműves beépítette a teljesen bazaltkőből készült épületbe. Az 1930-as évek végén ínségmunkások mélyítették a Csider-patakot, medrét szélesítették, illetve a szarvasmarhák őszi legeltetése során betiport patakszéleket egyenesre faragták. Ekkor bukkantak a városfalra, amely átszelte a patakot. A Keszthely-kúti Hatfának hívott szántóföldek déli részén, közel a Nagyerdei úti villaromhoz, szintén pannóniai településnyomok vannak. Ezen a részen szintén mélyszántás során bukkantak téglatörmelékre. A pannóniai telep temetőjét 1927-ben házépítés alkalmával találták meg. A munkások meszesgödröt ástak, és mintegy 150 cm mélyen téglasírt találtak, benne csontváz, bronz csatok, veretek és kardszerű vastárgy volt. A házépítés Józsa Jenő telkén történt. (A házhelyet, amelyet évszázadokon át nem bolygattak, nevezett az 1920-as évek utáni házhelyosztás során kapta a püspöki uradalomtól.) A ház ma is a Sümegi utca második háza az utca déli oldalán. Az adatközlő, Józsa Béla elmondása szerint a szomszéd ház építése során szintén leletekre akadtak. (A tulajdonos a Simon-pókó család.) A leleteket, 4 nyakláncot a sümegi volt Darnay Múzeumba vitték. A temető kiterjedtségére utal több tény. A Sümegi utca déli oldalán fekvő házak udvarában, teherszállítás közben, a talaj megsüllyedt. Pl. a Kenessey János-féle udvarban cséplőgép alatt szakadt be a talaj. Ugyanebben az udvarban az 1980as évek elején (Farkas István háza) teherautó alatt süllyedt meg az út. A gödör mélységére azzal lehet következtetni, hogy a teljes rakományra (sóder) volt szükség annak eltüntetésére. (A szerző helyi ismereteit a Régészeti topográfia adatai igazolták, továbbá: Ádám 1877,1880.) 65