Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A Sümeg vidéki falvak múltjából. (Sümegcsehi, Bazsi, Sümegprága) A veszprémi püspöki uradalom történetéhez. XXXIII. p. 61–108.
majdnem 400 holdat tettek ki. Emellett a rétekről átlagosan 260 szekér szénát takarítottak be. Az urbárium szellemiségén érződött, hogy segíteni akart a jobbágyságon. A jobbágy-földesúri viszonyt a magánjog szférájából kiemelte és a közjog kategóriába sorolta. Ezzel a földesúri önkényt igyekezett csökkenteni. Kimondta, hogy az urasági tisztek és a vadászok a szegénységet nem nyomorgathatják. Intézkedett arról is, hogy a földesúri gazdasági kényszert a jobbágyságra ne erőltessék (pl. a jobbágyok a gabona őrlését eddig csak a földesúri malmokban végezhették, az uradalmi állatok húsát kényszerből a falu mészárszékében mérték ki; a falu kocsmájában csak földesúri tulajdonú bort, pálinkát lehetett venni). Ugyancsak rendelkezett az urbárium a falu önkormányzatáról. Az eddigi gyakorlat helyett, amikor a bíró személyét az urasági tiszt jelölte ki, most 3 személyt jelölhetett a lakosság, aki közül egyet (az urasági tiszt jelenléte mellett) megválaszthattak. A központi rendelkezés ezúttal is leszögezte, hogy a jobbágyfaluba az urasági tiszt tudta nélkül idegenek nem telepedhettek be. Az urbárium felhatalmazta a földesurat, hogy a jobbágyok felett hatalmat gyakorolhatott. A sümegi uradalmi úriszék tovább működhetett, ahol a jobbágyok úrbéres viszonyból fakadó kihágásait is megtárgyalták és ítéletet hoztak. A jobbágyot, aki szándékosan kárt okozott az uradalomnak, robottal sújthatták, ha büntetése nem volt hatékony, a deresen történő megcsapatást is alkalmazhatták. (Férfi esetében 24 pálcaütést, nő esetében 24 korbácsütést lehetett az úriszéken kiszabni.) Az uradalomnak Sümegen volt áristoma, ahová a vétkeseket elzárták. A robot megtagadása minden esetben deresre húzást vont maga után, ahol a kiszabott pálcaütés 12 lehetett. Három napi robotolásra ítélték a jobbágyot, akit vadászaton értek. Az urbárium a jobbágyok számára nem engedte meg a vadászatot (ZML AU, A, 1768, CS.). A bazsiak külön szerződése A bazsi jobbágyság számára az urbáriumot nem vezették be. Velük külön szerződésben rögzítették az úrbéri terheket, és az 1760. évit hosszabbították meg. (Emlékeztetőül közöljük a szolgáltatásokat: évi 350 forintot fizettek a robot, a dézsma megváltásáért, a kocsma és mészárszék jogának gyakorlásáért. Megmaradt a hosszúfuvar, a favágás, és a 44 öl fa Sümegre történő fuvarozása.) Bazsiban a 23 telkes gazda mellett 32 zsellércsalád volt. Az uradalomnak az a reménye, hogy ezekből a zsellérekből a jövőben telkes gazdák lesznek, nem teljesült fél évszázad múlva sem. Az a tény, hogy ez a viszonylag nagyobb zsellércsoport megmaradt a faluban, bizonyítja, hogy a zsellérek megélhetési lehetőséget találtak főként a a közös haszonvételü erdőben, a legelőkben és a folytonosan zajló irtási munkákban. Az irtásföldeken a zsellérek szőlőt ültettek, amely nem esett úrbéri szolgáltatás alá. Az egésztelek 20 hold szántóból és 8 szekér szénát termő rétből állt. Bazsi gazdák családneveiből a következőket közöljük: Hernus, Mosner, Hujber, Hársfa, Vagus, Partis, Vajnhoffer, Kastelly, Cséplő, Nóvák, Lenner, Meríts, Humpok, Fellner, Merits-Fonyó, Hajdú, Farkas (VPL GL, В, А, 1755, 220-228.; ZML AU, A, 1768, В.). Emelkedő jobb ágy terhek Prágában 20 telkes gazda és 17 zsellér élt. A jobbágyok az urbárium ellen tiltakoztak, a terheket magasnak, és (az eddigi szolgáltatásokhoz viszonyítva) szokatlanul nagynak tartották: az 1760. évi szerződéshez terményből és borból hozzájött a kilenced. Az urbárium kihirdetése után kérvénnyel fordultak a püspökhöz, engedje el nekik a kilencedet, a füstpénzt, a fonási munkát és a fonál beszolgáltatását. Kérelmük ekkor eredménytelen maradt. Az új úrbéri rendszabályokat a sümegi uradalmi falvak közül Csehinek, Alsópáhoknak, Felsőpáhoknak, Prágának és Bazsinak 1768. május 10-én hirdették ki. Kiderült, a jobbágyterhek növekedtek, a jobbágyi haszonvételek a régiek maradtak. Az urbárium 1848-ig meghatározta az úrbéres viszonyt. Előnye volt, hogy szilárd telekrendszert teremtett, a földek évenkénti felosztását megszüntette. A paraszt előtt megnyílott a korszerűbb földművelés lehetősége, elindulhatott az állandó parcellákon a talajjavítás, a trágyázás, általában az okszerű gazdálkodás, érvényesülhetett az egyéni munka, a szorgalom, bizonyos fokú befektetéssel (korlátok között) a vállalkozásokra is mód nyílhatott. A gazdálkodás a telekre és annak függelékeire alapozódott. Néhány év múltán az uradalmi falvakban elterjedt a háromnyomásos gazdálkodás, a földközösség szerepe csökkent, a közös használatú földeken maradt meg a korábbi intézkedési lehetősége. A feudális jogrendszer érvényesülésével, néhány évtizeddel később az urbáriumban rögzített szabályok a paraszti fejlődés gátjaivá váltak. A telekrendszer megmerevedett, ez a paraszti mobilizációt elzárta, nem volt, vagy csak kevés lehetőség adódott a társadalmi emelkedésre, az egy helységen belül az átrétegeződésre. Ezért nem növekedett az agrárfalvak népessége. Az 1768 utáni évtizedekben az úrbéres jogviszonyban élők tömege egységessé vált, eltűnt a különbség az örökösök és a szabadmenetelűek között. A taksások (szerződésesek), kontraktualisták (árendások) leváltak az úrbéresektől, fejlődésük parasztpolgári irányban indult. Az árutermelésbe történő bekapcsolódásukkal a tőkés agrárviszonyok kialakításához járultak hozzá. A sümegi uradalom népei között kiváltságos helyük Sümeg mezőváros adózóinak volt, akik szabadságukat a végvári időkből (Bosnyák püspök-féle szabadságlevél 1643-ból) eredeztették. (A püspök a török kiűzése utáni években jobbágyi szolgáltatásra akarta kötelezni Őket, ők azonban elégedetlenségüknek adtak hangot, tiltakoztak a 87
