Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A Sümeg vidéki falvak múltjából. (Sümegcsehi, Bazsi, Sümegprága) A veszprémi püspöki uradalom történetéhez. XXXIII. p. 61–108.

mezőváros gazdasági ereje egyre hanyatlott (Pákay 1975, 251-271.; OL CDZ, II, 34, 65, 129, 366, A, 1531.). A pusztulás képe mutatkozott a környék falvaiban is. 1531-ben a győri káptalan zsidi falujában 22 telekből 10 pusztán állt, 9-ben a lakosok adózásra képtelen szegények voltak, mindössze 3 porta lakói voltak adózóképesek. A hegyek között települt Rezit a török elkerülte, 1531-ben 17 adózóképes portája volt, és a portaszámok növekedtek, nyilván a külső beköltözések eredményeképpen. 1552-ben a Rezi porták száma 22. A török portyázások 1542-ben elérték Sümeg vidékét. Ebben az évben Csehi és a környékbeli lakosság szinte minden vagyonát elvesztette. A török felégette a falvak házait és a termést. Megkísérelte Sümegvár elfoglalását is, de ez nem sikerült. Ezért felégette a környéket, az uradalmi falvakat, hogy a vár népét kiéheztesse, ezáltal a védők a várat önként adják át a töröknek. A lakosság nagyobb része megmentette életét, a nép az erdők rengetegeibe menekült, ott tengette életet. Az így keletkezett települések rejtett falvak voltak, amelyeket az ellenség nem ismert, de nem fedezte fel a magyar hatóság sem. Rejtett falvak voltak a Kovácsi-hegyben, a keszthelyi, rezi, sarvalyi erdők terjedelmes tömegeiben. Az erdei falvak lakói források, patakok mentén éltek, az erdők közepén alakítottak ki szántóföldeket, legelőket, gyümölcsösöket, és házakat építettek. Ilyen rejtett falu, erdei település volt a Kovácsi-hegyben, a Csehi erdőben, a Bükk-forrás mellett, további erdei falu volt Kiskovácsi, Wathka, Nagykovácsi, Sarvaly, Hidegkút. A Szebike, Tátika, Rezi erdőségekben is voltak települések, amelyek a vármegyei hatóságok előtt is rejtve maradtak (OL CDZ, A, 1531-1552.). Zala vármegye Szántói Széke (Processus Sedis Zantho) Az 1542. évi adóösszeírás adatai a vidék elpusztult gazdasági viszonyait tükrözik. A vármegye Szántói járás falvai a török portyák útvonalába estek, és pusztításuk szinte valamennyi helységben gazdasági hanyatlást okozott. A sümegi uradalom falvaiban csekély gazdasági reorganizáció volt az elmúlt 10 évben. Csehiben 5, Prágában 13, Bazsiban 6, Ereken 9, Püspökuzsában 5, Szentlélekuzsában 7, Sümeg-külsővárosban 17 portát vontak be az adózásba. A világi birtokosok falvaiban is a vagyoni hanyatlást jelzik az adatok. Hidegkúton 9, Wathka faluban 3, Zsiden (Syd) 9, Szántón 12, Kovácsiban 8, Istvándon 5 porta került be az adóösszeíró listájába. Külön feltüntette az összeíró Tomaji János úr birtokait: Németfaluban 6, Tomajon 8, Válluson 7, Edericsen 10 portája volt. A gersei Pethő család keszthelyi birtokain a gazdasági helyzetet mutató portaszámok a következők: Fenékben 1, Keszthelyen 58, Szőllősön (Vindornya) 10, Karmacson 11, Reziben 18, Lakon 1, Nagygörbőn 7 (OL CDZ, A, 1542.). A Tapolcai járás falvai Gyulaffy Lászlónak, a csobánci vár kapitányának és Magyar Bálint szigligeti-fonyódi kapitánynak adóztak. A csobánciak szedték be a jövedelmet a következő falvakból: Henye 12, Monoszló 6, Szepezd 2, Zánka 12, Rendes 3, Gyulakeszi 11 portájáról. A szigligetiek pedig Hegymagasról 8, Szigliget faluból 8 porta után szedtek jövedelmet (Pákay 1977, a felsorolt falvak adataiban). Sümeg vidékén 1543 után a török portyák gyakoriak. Fehérvár ebben az évben lett a töröké, ahol szandzsákot szerveztek. Az egyébként erős várat a török a maga védelmi szisztémája szerint egészítette ki, az odahelyezett helyőrség alkalmas volt támadó müveletekre is, és ezeket nyugati irányba, Veszprém, Zala és Vas vármegyékbe irányították (Farkas 1977, 69-81.). A bakonyi falvakban és a Balaton vidékén az élet egyre bizonytalanabbá vált. Az első években a török kikerülte a várakat, a mezővárosokat, de a vártartományokban levő falvakat feldúlták, mivel ezekben a helységekben katonai ellenállásra nem akadtak. 1548-ban a fehérvári bég portyázói jártak a sümegi vártartomány falvaiban. Ekkor a Csehiben levő 13 portából 12 pusztává lett. A török ebben az évben dúlta fel a szomszédos falvakat: Sarvalyt, Ereket, Prágát, Bazsit (2 porta kivételével elpusztultak a házak) Csitkeszentmártont, Szenterzsébetet, Erényét, Ujbécset. 1561-ben a sümegi várkapitány, Ormányi Józsa a szomszédos várak parancsnokait értesítette, hogy a török 7 zászló alatt, mintegy 600 emberrel a tátikai erdőségbe vette be magát, és ezzel az ottani falvakat veszélyezteti. A török korábban Hegyesdre rezi és zsidi embereket vitt fogságba, akiket arról faggatott, hogy mekkora várőrsége van Tátikának és Rezinek. Nyilvánvaló, ez a török portya ennek a fogolyvallatásnak az eredménye alapján jött létre (Ivány-Sági-Takács 1961, 55-56.). Ereken vármegyei emberek jártak 1574-ben és 1576-ban. Feljegyzéseikből tudjuk, hogy Erek teljesen pusztává lett. A bazsi pap 1550-ben menekült el a török katonák elől, akik felégették a templomot. Prágában az életlehetőség megszűnt, a lakosság elmenekült a török közeledtére. Bazsi és Prága különösen ki volt téve a török támadásoknak, mivel a Keszthely-Rezi-Tátika-Sümeg útvonalba estek (Pákay 1975, A, 1548.; OL CDZ, II, 366, A., 1548.). Az 1555. évi összeírás a Szántói járás falvairól A sümegi uradalmi falvak mindegyike a szántói járáshoz tartozott. 1555-ben a járási szolgabíró rendeletére összeírást végeztek a falvakban. Eszerint a következő falvak voltak Zala vármegye Szántói járásában: Szentpéter (Tüskeszentpéter), Bárba (Zalabér), Weged (Zalavég), Dergech, Dobronok (Dabronc), Megyer, Nyavalád (Zalaerdőd), Ötvös, Batyk, Apsa, Batte (Poty), Hetye, Felső-Türje, Alsó-Türje, Hosztót, Gógánfalva, Galsa, 73