Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Szemle – Rundschau - Fitz, Jenő: Póczy Klára: Aquincum. XXXIII. p. 219–221.

a Duna-parton emelt hatalmas erődről bebizonyosodott, hogy évszázadokon át lakott maradt, lebontása csak a XIV. század végén kezdődött. Az utóbbi negyven év egyik legfontosabb eredménye Aquincum kereszténységének megismerése, beleértve a városban létrejött püspökségre utaló adatokat. Felszínre került három, IV. században épült bazilika a hozzájuk tartozó kolostorokkal, amelyek ugyancsak használatban maradtak. A továbbélés most már nemcsak etnikai jelentésű, de Buda, Óbuda kialakulásában, fejlődésében nem lehet másból kiindulni, mint Aquincum maradványaiból. A könyv Aquincum földrajzi és történeti jelentőségének új hangsúlyt adó részletei mellett részletesen foglalkozik az itt élő lakossággal, amelynek száma a III. században, Aquincum fénykorában 50-60 000 főre becsülhető. Az itt állomásozó katonai alakulatok, a helytartói székhely intézményeiben dolgozó alkalmazottak, a nagyforgalmú város lakosainak vásárlóerejét kihasználó kézművesek, kereskedők miatt, akik Pannónia a birodalmi átlagot meghaladó fellendülését kihasználva a Birodalom minden tájáról ide költöztek, rendkívül heterogén népességet alkottak. A helyiek és a jövevények együttélése egészen más körülményeket teremtett, mint a provincia belsejében megfigyelhető zártabb közösségeknél. Az elmondottak alapján egyértelmű kép alakul ki az új Aquincum-könyv jelentőségéről. Az 1942-ben és 1973ban Budapest történetéről megjelent alapvető munkák után ez a feldolgozás ismét egy olyan összefoglalást ad kezünkbe Aquincum kutatásának állásáról, amely évtizedeken át minden továbblépésnek forrása lesz. A könyv eddig megfoghatatlan jelenségek, részletek érzékeltetésével sok tekintetben új utat jelölt ki a kutatás számára, amelyen továbbhaladva további, ma még meg nem fogalmazható felfedezések származhatnak. A teljes elismerés mellett engedjék meg, hogy az elmondottakat néhány észrevétellel, helyreigazítással egészítsem ki. A könyv témája és színvonala alapján indokolt lenne idegen nyelvű megjelentetése. Az alábbi megjegyzések alapján a kifogások így javíthatók lennének. 1.) Mindenek előtt a jegyzetek. A terjedelmes kötetben mindössze 534 jegyzet nyújt tájékoztatást egy-egy megállapításra. E megállapítások jelentős része a könyvben kapott először megfogalmazást, tehát hivatkozásokra csak részben van lehetőség. Ezzel szemben az Aquincumba látogató császárok feltűnően nagy száma az esetek nagy részében igazolást kíván: besorolásukhoz a látogatásra vonatkozó adat szükséges lett volna. Ilyen például Ingenuus esete, akit az illyricumi hadsereg vezetőjeként Sirmiumban kiáltottak ki császárrá a lázadók. Hadrianus pannóniai látogatását a kutatás korábban 119-re, utóbb 124-re keltezte, de ez sem egyértelmű. 2.) Az Aquileiából Aquincumba vezető út meghatározó jellegű volt a császárkor első századaiban, ugyanazt a funkciót töltötte be, mint a Borostyánút Carnuntum megközelítésében. Ez mindaddig meghatározó fontosságú volt, amíg Róma volt a császári hatalom központja. Constantinus győzelme után azonban a Birodalom súlypontja az új erőviszonyoknak megfelelően módosult. Pannónia vonatkozásában a hangsúly a Constantinopolist Trevirivel összekötő útra helyeződött át. Lehet, hogy más okból történt, az Itinerarium Antonini az Aquileiából Gorsiumig vezető utat már nem tüntette fel. (51. oldal) 3.) Szöveg a 71. oldalon: „193-ban Septimius Severust Pannónia Superior helytartójaként a provincia legioi kiáltották ki imperátorrá. Az új uralkodó mintegy legionyi hozzá hü harcost válogatott ki a parancsnoksága alatt szolgáló állományokból és erőltetett menetben velük vonult Rómába." A következő oldalon a Róma városban lévő praetorianusok. (5000 fő), urbani (2000 fő), vigiles (3500 fő) és équités singulares (1000 fő) létszámáról történik említés. Ha Septimius Severus a rendelkezésére álló három legio és a mellette kiálló aquincumi legio helyett egy legionyi katonával indult volna Rómába, semmi esélye nem lett volna az egyébként teljes egyértelmű győzelemre. Egyébként Septimius Severus nem véletlenül került Carnuntumba, az Itália körzetében lévő legerősebb hadsereg élére: a Commodus elleni harmadik összeesküvés őt kívánta hatalomra juttatni, és ennek megfelelően történt a fontosabb pozíciókban esedékes személyi változásoknál a Severus-barátok kiválasztása. 4.) Szöveg a 73-74. oldalon: „A birodalmi hadsereg egységes mentalitását és azt az eléggé nem hangsúlyozható célt, hogy a császár elképzelése egyformán érvényesüljön a birodalmi seregben, bízták a praetoriani válogatott személyiségeire. E miatt a legio parancsnokok a praetoriani soraiból kerültek ki (legátus legionis)" A legátus legionisok a senatori rendhez tartoztak. Legátus rangjukat a senatori pályafutás során a praetori tisztség után nyerhették el. A praetorianusokhoz semmi közük nem volt. 5.) A császár távollétében helyettese nem a testőrség parancsnoka (praefectus praetorio), hanem a senatorok közül választott praectus urbi volt. (74. oldal) 6.) Aquincum territóriumának kiterjedéséről csak egy általánosító megjegyzés kapott helyett: Pannoniában átlag 60 kilométeres átmérőjű körzetekre lehetett következtetni. A városhoz tartozó territóriumról azonban ennél konkrétabb adataink vannak, feliratok, amelyek Aquincum decurioit (RIU 1340, 1350, 1356, 1373, 1377, 1421), illetve duumvirjeit (RIU 1324, 1335, 1336), sexvirét (RIU 1322) említik Fejér megye területén, Pannónia Inferior északi részében. Egy vajtai felirattöredéket (RIU 1485) is ezekhez számítva Mócsy A. és Alföldy G. Aquincum territóriumát Pannónia Inferior teljes északi harmadára (Vajtáig) terjesztették ki. A vajtai oltár feliratának újabb olvasása azonban ezt a feltevést nem igazolta. Ennek alapján az aquincumi municipiumot említő feliratok az Aquileia-Aquincum úttól délre nem fordulnak elő. Ezen a területen villák sem kerültek elő: minden valószínűség szerint az úttól délre eső terület maradt az eraviscus civitas. Ezt a térséget bennszülött feliratainak megoszlása is valószínűvé teszi. Amíg az említett útvonaltól északra 220