Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Szemle – Rundschau - Fitz, Jenő: Póczy Klára: Aquincum. XXXIII. p. 219–221.

fekvő területen 38 bennszülött köemléket tartunk számon, az úttól délre fekvő, hasonló nagyságú területen mindöszsze 6 bennszülött feliratot ismerünk, viszont további 37 eraviscus kőemlék Intercisából ismeretes. Mivel az intercisai tábortól délre egészen kisméretű bennszülött település került elő, az Intercisában talált kőemlékeket egy-két kivétellel a 260. évi katasztrófával hozhatjuk kapcsolatba, ugyanakkor, amikor Gorsium kőanyagának nagy részét Intercisába hurcolták. Ugyanígy gyűjtötték össze és szállították a limesre az eredeti eraviscus civitas sírköveit is. Az Aquileia-Gorsium-Aquincum úttól északra, Aquincum területéről ilyen kő-elhurcolásnak nincs nyoma: feltételezhetően Aquincum vezetői nem járultak hozzá a ledöntött kőemlékek felhasználásához. Ennek alapján Aquincum municipium rangra emelésekor az eraviscus civitas északi felét az említett út vonaláig, Aquincum ekkor létrehozott territóriumához csatolták. Az eraviscus civitasmk - amely a korábbi feltételezéssel ellentétben Diocletianus koráig fennállott, - az eredeti civitas déli fele maradt meg. (141. oldal) 7.) A helytartók kiválasztása magától értetődően a császár döntése alapján történt, hívei és rokonai közül választhatott. Az a fogalmazás azonban túlzottnak látszik, amely szerint „a császár valamennyi helytartója, a fenti cél érdekében, eleinte az uralkodó családtagjaiból került ki, vagy legszűkebb baráti köréből." Az egymást váltó dinasztiákra a gyerektelenség jellemző, a 42 provincia élére elvétve jutott egy-két közelebbi-távolabbi rokon. (178. oldal) 8.) Az eraviscusok csak római engedéllyel verhettek pénzt. Az eraviscus pénzverést a római hódítást megelőző időre kell datálnunk, Kr. u. 45-48 évekig. A Dunántúl keleti részének megszállásával az eraviscusok törzsi területe római uralom alá került, azaz a római törvények érvényesültek. Egy éppen (békésen) meghódított népnek pénzverést engedélyezni további különállásukat erősítette volna, a Birodalomhoz tartozás megerősítése helyett. Nem tudok róla, hogy egyetlen meghódított nép római uralom idején pénzt verhetett volna. (249. oldal) 9.) Tib. Claudius Maximus Pacatianus és Q. Decius Valerianus nem Pannónia helytartói voltak, hanem az illyricumi hadsereg duxai. (231. oldal) Az észrevételek nem változtatnak a könyv mondanivalóján, amely legfontosabb római kori emlékünk kutatásának jelenlegi helyzetét, eredményeit, Pannónia történetében betöltött szerepét tárja elénk. Gratulálok a szerzőnek maradandó értékű művéért. 221