Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)
Tanulmányok – Abhandlungen - Izinger, Katalin: A székesfehérvári Szent István Király Múzeum művészkönyv-gyűjteménye. XXXIII. p. 159–218. T. I–V.
Artpolice Az Artpolice-t 1974 óta Frank Gaard szerkeszti, a lap fénymásolással készül. A látványt az eredetileg tussal készült fekete-fehér rajzok dinamikája adja. Bár a lapok kepregenyszerüen négyzetekre vannak osztva, és bennük rajzos történetek olvashatók és láthatók, az egyes történetek - az esetek többségében - mégsem érnek véget, mint a hagyományos képregényben. A rajzok meglehetősen brutálisak, a szürrealizmus, a dada világához kapcsolhatók. Világnézettségi Magazin A Világnézettségi Magazint a Hejettes Szomlyazók, az 1984 és 1992 között működött művészkör adta ki, ők (Elek Is, Fekete Balázs, Kardos Péter, Nagy Attila, Várnagy Tibor) készítették az egyes oldalakat. A lap a képzőművészeti szamizdatok csoportjába tartozik. Az egyes számok 100 példányban jelentek meg, oldalait varrógéppel fűzték össze, technikájuk gépírás, kézírás, litográfia. A politikai szatíra (pl. Fekete Balázs: Rendőrségi hírek), a spontaneitás, a humor, az irónia (pl. Fekete Balázs: „rendezett körülmények" - megrázó olvasmány), a polgárpukkasztás (pl. a képen (I. tábla 19. kép) is látható „Várnagy Tibor feneke" testnyomat), a társadalmat, intézményeket bíráló írások jellemzik lapjukat. Assemblingek Az assembling szó összegyűjtést, összeállítást, összerakást jelent. Az assembling folyóiratokat az különbözteti meg az művészeti folyóiratoktól, hogy míg azok tartalmát a szerkesztő meghatározza, az assemblingek csoportos publikációk. A szerkesztő feladata annyi, hogy összeállítja a kapott munkákat. Ezek a munkák a különböző országok művészeinek egymás közti intenzív postai küldeménycseréiből származnak. Az assembligek minden résztvevőtől egy-egy oldalt tartalmaznak. A gyűjteménybe több assembling is érkezett (pl. a Tóth Gábor szerkesztette Laza Lapok, az amerikai Art Works, a francia Mani Art stb.) Mani Art A Mani Artot 1984 óta mindmáig Pascal Lenoir szerkeszti. Alacsony példányszámú, non-profit kiadvány, (60 darab jelenik meg belőle). A Mani Art élő és kortárs mail art antológia (I. tábla 20., II. tábla 21. kép), több száz, a világ különböző országaiból származó művész eredeti alkotásával: képeslapok, fotók, rajzok, festmények, fénymásolatok, pecsételés, művészbélyeg, kollázs, vizuális költészeti munkák találhatók benne. Minden közreműködő művész ingyen kapja a lapot. Lenoir a Mani Artot magán- és közgyűjteményekbe is terjeszti, cserébe más kiadványokért. Átírt, átalakított könyvek Egy eredeti könyvet különböző fizikai vagy szellemi eszközökkel át lehet alakítani. A könyv (is) olyan forma, mely megengedi a beavatkozást, az újítást. A beavatkozás sokféle lehet: törlés, satírozás, radírozás, beszúrás, ragasztás stb. Bármelyikről legyen is szó, a könyvek átalakítása mindig erőszak a már meglévő szöveg ellen, az eredeti szöveg hol kisebb, hol teljes mértékben elveszik. Az átváltoztatott könyvek tulajdonképpen két könyvből állnak: az egyik az eredeti, kötött, címmel, szerzővel ellátott könyv, a másik az első individualitását megkérdőjelező immár megváltoztatott tárgy, amelyet átalakítója ellát kézjegyével. Ez a könyvcsoport egyszerre reprezentálja az alkotást és a rombolást. Bár az eredetit megrongálják, átragasztják, átírják, átszerkesztik (és így a régi könyv mint könyv megsemmisül), de közben egy új alkotás születik. A könyvátalakítás szinte már klasszikussá vált példája - amely ugyan a gyűjteményben nem szerepel - Tom Phillips A Humument című müve. Phillips egy viktoriánus korabeli angol regényt, Mallock A Human Document című írását festette át. A szavakat addig törölgette, mázolta át, míg az egyes lapok „csupán" képi jelekkel lettek tele. Néhány szót azonban érintetlenül hagyott, ezekből új történet jött létre. A fehérvári gyűjteményben több átalakított könyv is található. Gernot Cepl Ballada egy márványtábláról című könyvében (II. tábla 22., 23. kép) Kántor Zsuzsa: Ballada egy márványtábláról című regényét vette alapul. Szisztematikusan „újraírta" a regényt, nem változtatott a szövegen, a nyomtatott betűk fölött kézírással lemásolta az eredeti szöveget, ráadásul kétszer, egy piros tollal és egy zöld filctollal. Az eredeti írás nehezen bár, de elolvasható. Érdekes látvány ez a feketés-pirosas-zöldes oldal, de annak, aki a könyvet kinyitja a puszta vizuális élményen túl biztosan felidézi az aprólékos, valószínűleg órákig, napokig tartó munkafolyamatot is. Részben ide tartozik Esterházy Péter ismert kulcsműve, az Iskola a határon másolata is. Esterházy egy nagy méretű fehér papírlapra másolta le az első betűtől az utolsóig, sort sorra írva Ottlik Géza regényét, az eredeti mű betűsorát táblakép formátumú betűszövetté alakítva. Az átalakított könyvekben az átalakítás mértéke változó. Isabelle Baeckeroot Book with Copper [Könyv rézzel] című munkájában (II. tábla 24. kép) már azt sem tudni, mi volt az eredeti mű, mert a borítót és a belső címoldalt is átfestette: az oldalakat barna festék borítja, és attól függően, hogy mennyi festéket vitt föl, a szöveg néhol még látható, néhol, a festéktől teljesen fedetten, láthatatlan. Kedvelt átalakítási technika a ragasztás is. Gernot Cepl Az emigráns című müvének (II. tábla 25., 26. kép)) alapja is egy eredeti könyv, amelynek szerzője szintén rejtve marad, mert nevét a könyv gerincén Cepl leragasztotta. A jobb oldali lapokra, mindig ugyanarra a helyre alulra, 172
