Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Izinger, Katalin: A székesfehérvári Szent István Király Múzeum művészkönyv-gyűjteménye. XXXIII. p. 159–218. T. I–V.

kat, vezetékeket, villámlást ábrázolnak. Az egyes szám második személyben írt szövegek egy - feltételezhetően ­ideges, feszült, paranoiás ember gondolataiként, kibeszélt félelmeiként is olvashatók. Ilyen rövid, és pattogós tő­mondatok találhatók a könyvben: Nehezen veszel levegőt. Ver a szíved. Fáj a fejed. Izzad a tenyered. A gyomrod csomóban van. Szédülsz. Kiszárad a torkod. A vérnyomá­sod magas. A bokád remeg. Nem tudsz aludni éjszaka. Mikor végre elalszol rémálmaid vannak. Nem tudsz kon­centrálni. Hullik a hajad. Mindenre ugrasz. Azt álmodod egy buliba csak téged nem hívtak meg. Furcsa fóbiáid vannak. Az emberek pletykálnak rólad. Azt gondolod: ha gyónnék, minden rendbe jönne. Azt gondolod: ha valami megnyugtató hobbim lenne, például az origami, minden renden lenne. Azt gondolod: ha elkezdenék jógázni, min­den rendben lenne. Azt gondolod: ha jobb humorom len­ne, minden rendbe jönne... A könyv első felében a mondatok ugyanazt a nyelvtani struktúrát követik, majd a második felében szisztematiku­san az „azt gondolod, ha....minden rendben lenne" struk­túrajelenik meg. A feltételes mód arra is utalhat, hogy az író (és elképzelt ideális olvasója) sem hisz a megoldásban. A képek és szövegek csak néhány esetben függenek össze (pl. a Kihullik a hajad mondatra hulló falevelek képe jut. Még néhány példa: Gondolataid elkalandoznak ­felhők az égbolton; Ha gyónnék, minden rendbe jönne ­egy nagy fül; Nem tudod folytatni művészeti alkotásodat - ez utóbbi mondatot Zimmermann, mintegy a beállt alkotói válság jeleként egy fehér lapra írta, míg az összes többi oldal színes, képekkel teli). Minden egyes lapozás egy újabb meglepetés, az olva­só-néző is felveszi a könyv szövegének és agresszíven váltakozó, villódzó, sokkoló képeinek, mintáinak pattogó­an gyors, ideges ritmusát: egy pillanatnyi pihenés, egy kis relaxáció sincs engedélyezve. További elidegenítő effekt, hogy a képek különböző méretűek és léptékűek (az erőmű például olyan közelinek tűnik, hogy szinte behatol a néző terébe, de a színházterem nézőtere madártávlatból látha­tó), sőt néha homályosak, manipuláltak: megnyújtottak vagy összenyomottak. Zimmermann műve szinte hiánytalanul tartalmazza mindazoknak a „szabályoknak", meghatározásoknak, amelyeket a művészkönyvvei kapcsolatban korábban említettem. A forma, a tartalom, a bőséges, gazdag grafi­kai anyag, a vizuális minták és a szövegek összefüggenek, egységet alkotnak a könyvformában, a szerkezet és min­den részlet - egyenként és összességében - hangsúlyozza, megerősíti a címbeli jelöltet: a könyv tartalmát. Alternatív művészeti folyóiratok Külön csoportot alkotnak a 60-as évek vége, 70-es évek óta kiadott alternatív művészeti folyóiratok, amelye­ket a művészek maguk adnak ki. Eltekintenek a profesz­szionális lapkiadás szempontjaitól, és csak arra töreked­nek, hogy azt publikálják, ami számukra a legfontosabb­nak tűnik. Ezeknek a lapoknak sokszor ára sincs, el lehet cserélni, vagy barátoktól lehet megszerezni őket. Általá­nosságban elmondható róluk, hogy a lapok kézzel, író­géppel vagy más könnyen hozzáférhető technikákkal készülnek. A folyóiratoknak meghatározott kiadógárdája van. A gyűjteményben főként a 80-as évek művészeti lapjai találhatók meg, mint például a lengyel Tango, a holland Knust, az amerikai Artpolice és a magyar Világnézettségi Magazin. Tango A Tango-t 1983-tól 1986-ig adták ki, előállítója a Lodz-Kaliska nevű csoport tagjai voltak. Perneczky Géza szemléletesen jellemzi a lapot: „A Tango az a fajta folyó­irat, amelyet elejétől végéig kézzel csináltak, s emiatt úgy szól az emberhez, mint egy rajzokkal és madárlátta lim­lommal díszített baráti levél. Ezenkívül azzal jellemez­hetném még, hogy láttára az ember azonnal nevetni kezd. Természetesen a pornószámot nyitottam ki először, mert ennek a címlapján már sokatmondó szeméremszőr is nőtt. De ugyanilyen gátlástalan játék és neveletlen humor áradt a többi számából is, az ember minden baját elfelejtette, míg nézegette őket." 70 A gyűjteményben három szám található a Tango-hól. Marék Janiak és Grazyna Zocha Kuczko szerkesztett őket. Egyes számaik általában nem tematikus jellegűek, kivéve az említett Festival Porno című számot. Az egyes oldalak különböző szerzők művei, amelyeket a szerzők mindig aláírnak. A legváltozatosabb technikákkal (fénymásolás, kézírás, vágás, ragasztás, festés, pecsételés, fotók, bizo­nyos tárgyak - a pornószámban konkrétan egy gumióv­szer - beragasztása) készültek. Ebben a számban valóban minden a pornográfiáról, szexualitásról, erotikáról szól, legyen az egy fénykép, egy-egy híres festmény, pl. Goya Meztelen Maya című festményének szemtelen átfestése, vagy a lapok nemi szervekre utaló alakzatban való kivá­gása, kilyukasztása. Knust A Knust tagjai (Alfred Boland, Dorothe Krol, Erik Odilijk, Anja Rachmat és Jan Dirk de Wilde) 1985 óta dolgoznak együtt. Őket főként a rajz, a grafika, a képre­gény érdekli, az egyes oldalakat stencillel készítik (I. tábla 18. kép), és több rétegben viszik fel a különböző színeket, ezért az oldalak még most, évek múltán is olajos tapintásúak, és érezhető a festék illata is. A folyóirat olda­lai különböző méretűek, sőt magát a folyóiratot is olykor a legfantasztikusabb alakúra vágják. Tulajdonképpen nem szólnak „semmiről", a kézzel írt sorok szinte olvashatat­lanok, legfontosabb céljuk, hogy a színek, a rajzok tob­zódjanak, betöltsék az egész oldalt. Perneczky é. п., 22. 171

Next

/
Oldalképek
Tartalom