Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)
Tanulmányok – Abhandlungen - Izinger, Katalin: A székesfehérvári Szent István Király Múzeum művészkönyv-gyűjteménye. XXXIII. p. 159–218. T. I–V.
művészettel kapcsolatos gondolataik kiadásához igénybe vették ezeket az új csatornákat is, hiszen az olcsó eszközökön, sokszorosítási technikákon kívül leginkább terjesztőre volt szükségük, hogy munkáik a lehető legszélesebb közönséghez is eljuthassanak. Az egyik leghíresebb ilyen kiadót a Something Else Press-t 1964-ben Dick Higgins alapította 41 , ez volt az első nyomda Amerikában, amely művészkönyvek kiadása mellett kötelezte el magát. Részben e tulajdonságainak köszönhetően a művészkönyvet a szakirodalom mint „demokratikus" médiumot tartja számon. 42 Hasonlóan a század eleji avantgárdhoz, a 60-as években is hittek a művészet felszabadító és átalakító energiájában, és e meggyőződésüket nem-hagyományos módon akarták kommunikálni. Hittek abban, hogy a művészet olyan cselekmény, amely nem kötődik meghatározott eszközökhöz, formákhoz, műfajokhoz, a művészet az ideákról, gondolatokról szól. A könyv bárki számára alkalmas médium lett mindezen gondolatok formába öntéséhez, mert - mint intermediális alkotás tartalmazhat képet, szöveget, jeleket, különböző anyagokat, alakja változatos lehet, és bármilyen gondolatot kifejezhet. Az illusztrált könyvek a példányszámuk és áruk miatt csak egy szűk műértő réteghez jutottak el. A művészkönyvet tehát elsősorban azért üdvözölték, mert, - ahogy Kate Linker 43 írja - igazi alternatív térnek bizonyult. Linker alternatív tér („alternative space") kifejezése arra az újszerű viszonyra utalt, amely az új, olcsó médium által művész és közönsége között létrejött. A fő ösztönző erő az volt, hogy a múzeumokban testet öltött szerepet mint közvetítőt a művész és közönsége között - kiiktassák a befogadói folyamatból. Egy könyv terjeszthető postai úton, bárkihez eljuthat, és nem szabályozza a múzeumok, galériák szűrője. A könyv teret ad a marginális művészetnek, és a kereskedelmi központoktól földrajzilag távol élő művészeknek is. Linker a művészkönyv mint alternatív tér meghatározását arra a jelenségre is érti, hogy a művészet egy más („alternate") térben, a könyv terében jött létre. A konceptualizmus elgondolása volt, hogy a könyv a művészek számára ugyanolyan fontos médium, közvetítő- és bemutatóterep, mint a kiállítás, így helyettesítheti is azt. 1968-ban Seth Siegelaub műkereskedő az általa képviselt művészeket (Douglas Hueblert és Lawrence Weinert) egy kiadványban mutatta be, nem pedig kiállításon. A könyvekbe foglalt írások, anyagok egy végtelen kiállítást foglaltak magukban és tettek lehetővé, ellentétben a tárlatok ideiglenességével. Siegelaub kiállításának eseményei csupán a katalógusban alkottak egységes egészet. „Olyan avantgárd munkákat adunk ki, melyek igazi alternatívát nyújtanak a hagyományos művészeti formákhoz és melyekkel hagyományos kiadók nem tudnak mit kezdeni." Frank (szerk.) 1983, 7. Drucker 1995, Lippard 1976, Moore - Hendricks 1981, Phillpot 1999 Linker 1980,77. Másik példa az 1970-es szintén Siegelaub által kiadott The Xerox Book, [Fénymásolatok könyve] amely többek között Joseph Kosuth, Sol LeWitt, Douglas Huebler és Lawrence Weiner fénymásolás-sorozatait tartalmazta. A konceptualizmus tehát még inkább megerősítette és érvényesítette a könyv mint vizuális művészeti médium létét. Az „alapítók": Dieter Roth és Ed Ruscha A művészkönyvvel foglalkozók a 60-as évektől elkezdték szisztematikusan és újítóan feltárni a könyvforma lehetőségeit. „A hatvanas-hetvenes évek művészkönyvei nem a világról közöltek információkat, hanem a könyv mediális, illetve nyelvi-kifejezésbeli lehetőségeit kutatták." 44 Roth volt az első művész, akinek a könyvkészítés állt tevékenysége központjában, aki a könyvvel mint műalkotással foglalkozott. A munkái mögötti gondolatot nem lehet elválasztani attól a ténytől, hogy a könyvformában valósulnak meg. 45 Roth a könyvek fizikai formájára koncentrált, melynek kódex-formátuma szerkezeti vizsgálódásainak alapjául szolgált. A „könyvség" hagyományai váltak a témájává, a lapozás fizikai, szerkezeti elem, nem csupán véletlen cselekmény. Bármilyen alapanyaggal dolgozott (saját nyomatok, folyóiratok kitépett lapjai stb.), könyvmunkáinak hatása azon alapult, hogy az oldalak meghatározott sorrendben követték egymást. A sorbarendezés gesztusa azt fejezi ki, hogy a mű egészét, a részek közötti kapcsolatot, kölcsönhatást csak akkor ismerhetjük fel, ha könyvnek tekintjük és végiglapozzuk. Ed Ruscha művészetével azért kell bővebben foglalkoznunk, mert a terepet évekig uraló hűvös, tárgyilagos „cool" stílust az ő művei teremtették meg. Szinte közhelylyé vát Ruschát nevezni az első művészkönyvesnek. Ruscha 1962-ben adta ki Huszonhat benzinkút (Twenty-six Gasoline Stations) című sokszorosított művét. Nincs olyan - a művészkönyv történetével foglalkozó - könyv, tanulmány, mely ne szentelne részletes leírást, vagy legalábbis ne említené meg ezt a művet. E könyv „legelső kiadását leszámítva nem írta alá és nem számozta meg a példányokat, és nem korlátozta a példányszámot. Ez radikális szakítást jelentett a korábbi szokásokkal. A műtárgyat övező aura szertefoszlott. Ruscha könyvei nem értékes ritkaságok, amelyeket hét lakat alatt kell tartani. Arra valók, hogy használják, kézbe vegyék, élvezzék őket. Ruscha könyveivel új paradigma jött létre." 46 Könyvei a konceptuális művészet legelső megnyilvánulásai közé tartoznak. Ez az irányzat nagyban Sebők 1987,17. Bár az avantgárd könyvekre is sok jellemző illene azokból, amiket Roth műveire alkalmazunk, az avantgárd alkotásoknak azonban nem olyan fontos szempontja még a (könyv)szerkezet. Megvalósulhatnának más műfajokban is (poszter, szórólap, grafika...). Phillpot 1999,51. 165
