Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)
Tanulmányok – Abhandlungen - Izinger, Katalin: A székesfehérvári Szent István Király Múzeum művészkönyv-gyűjteménye. XXXIII. p. 159–218. T. I–V.
hozzájárult a könyv mint legitim képzőművészeti médium elfogadtatásához. 47 Ruscha könyvei a címükben 48 megadott témában és számban fekete-fehér fotókat tartalmaznak. A címben megadott szavak önmagukon túlmutatva valamilyen fogalomra, koncepcióra utalnak (utazás, vezetés, sétálás, úszás). A pop-art szemlélete fedezhető fel a szekvencialitásban, sorozatosságban, és abban, hogy témái hétköznapiak, banálisak, ironikusak. Stílusának fő vonásairól így ír Phillpot: „Az egyszerű borítólap gondosan meg van tervezve. A tipográfia egyéni, a cím pontosan kifejezi a könyv tartalmát. Ruscha könyvei gyakran nem többek, mint rokonítható tárgyak képmásainak - igaz, némiképp szürreális - kollekciói. Két könyvének borítólapján például ez olvasható: Kis tüzek (Various Small Fires, 1964), illetve Kilenc úszómedence (Nine Swimming Pools, 1968). De a belső címlapon már ez áll: Kis tüzek és tej (Various Small Fires and Milk), illetve Kilenc úszómedence és egy törött üveg (Nine Swimming Pools and a Broken Glass). A könyv lapjain természetesen tüzek és medencék képei szerepelnek, leszámítva az utolsó lapot, amelyen egy pohár tej, illetve egy törött üveg látható." 49 A művészkönyv definícióiban előforduló kritériumok nagy része - miszerint a müvészkönyv demokratikus médium, amely sokszorosítással széles körben terjeszthető és anyagilag mind a készítő, mind a vásárló számára megengedhető, elérhető, hozzáférhető - Ruscha munkáira kétségkívül jellemző. A művészkönyv a 70-es évektől: az undergroundtól a múzeumig A 70-es években a művészkönyv a virágkorát élte. Ekkoriban kezdtek megjelenni a könyvtárgyak, könyvszobrok, amelyek az installáció, a szobrászat határait súrolják, témájuk, mondanivalójuk maga a könyv, a könyv mibenléte, kulturális, társadalmi, esztétikai funkciója. Nem nyújtják a könyvvel társított élményeket, nem olvashatók, gyakran nem is lapozhatok, kifejezetten a megjelenés plasztikai karakterével hatnak. A művészkönyvnek ez a típusa - ellentétben a sokszorosított ofszetkiadványokkal - általában nagyon kis példányszámban jelent meg, nem ritka, hogy csupán egyetlen példányban. A 70-es években számos központ jött létre azért, hogy a művészkönyv-készítés feltételeit megteremtse 50 . Ez alatt Lippard 1991,46. Még néhány cím: Los Angeles-i lakások (Los Angeles Apartments, 1965), A Sunset Strip összes épülete (Every Buildings on Sunset Strip, 1966). Phillpot 1999,52. Ilyen központok például a Franklin Furnace Archive, a Printed Matter, a Center for Book Arts (mindhárom New Yorkban) Ezek a leghíresebb non-profit intézmények, amelyet művészkönyvek kiállítása, eladása, archiválása céljából alapítottak. független nyomdákat 51 és kiadókat, árusításra, terjesztésre és kiállításra alkalmas helyeket, és a művészkönyvkészítés tanítására specializálódott intézményeket értek. A 70-es évektől Amerikában és Európa országaiban egyre több nagy művészkönyv-kiállítás nyílt. (pl. 1972: Book as Artwork, London, 1973: Artists' Books, Philadelphia; The Book Stripped Bare, Hempstead, 1975: Artists Bookworks, London, 1977: Documenta 6, Kassel, 1978: Artwords & Bookworks, Los Angeles, 1980: Künstlerbücher, Bern, 1981: Books by Artists, Toronto; Cent livres d"artistes italiens, Firenze stb.) 52 A 70-es évek nagy eufóriáját, fellendülését támasztják alá Lucy Lippard 1977-ben írt sorai, amelyekben még rendkívüli optimizmus tapasztalható: „Azt szeretném, ha egy napon a művészkönyvek szupermarketek, vegyeskereskedések és repülőtéri könyvesboltok polcain sorakoznának, s a művészek a kiterjedt kommunikációból, nem pedig annak hiányából húznának hasznot." 53 Mindezen remények, próbálkozások, vágyak és kitűzött célok ellenére azonban a művészkönyvek terjedése korlátozott maradt, azóta is a művészeti világ keretei között mozog. A nehézséget Kate Linker szerint az okozza, hogy nem alakult ki megfelelő támogató rendszer, amely a könyvművészet céljainak megfelelt volna. 54 „A műkereskedők szívesebben foglalkoznak „igazi", azaz profitot hozó művészettel. A művészeti kiadványokra szakosodott könyvesboltok is szívesebben árulják a profi kiadók vaskos köteteit, mint a kevésbé jövedelmező müvészkönyveket. Az olyan művészek, akik egyetlen galériával sincsenek kapcsolatban, csak szűk baráti körben terjeszthetik munkáikat, s gyakran még szerény nyomdai költségeik sem térülnek meg - arról nem is beszélve, hogy sokan bele sem tudnak vágni egy ilyen vállalkozásba. Könyvmunka készítéséhez nehéz anyagi támogatást szerezni, mert a különféle alapítványok képzőművészeti kuratóriumai könyvekkel egyáltalán nem foglalkoznak." írja Lippard 5 \ Egyre több jel utal arra - olvasható Tomkins 1982-es cikkében -, hogy a szituáció meg fog változni, de pillanatnyilag a művészkönyv mozgalom még mindig főleg underground tevékenység, érintetlenül a nagy pénzektől és a piaci nyomástól. Nem valósult meg mégsem, hogy széles közönséghez jussanak el. 56 1994-ben Clive Phillpotnak már - úgy tűnik - nem voltak illúziói. „Úgy tűnhetett - írta az előző évtizedekre utalva -, hogy a nagy példányszámú kiadás automatikusan nagy közönséget generál, de a kiadványok nagy része alagsorban maradt dobozokban. Az a tény, hogy általában galériákban és művészeti könyvesboltokban árulták őket, azt jelentette, hogy a művészkönyvek legvalószínűbb • ' A nyomdákról lásd. Friedman 1977, 42^17. 52 Az 1982-ig rendezett kiállításokról és kiadott katalógusokról részletes dokumentációt lásd. Brall 1986 53 Lippard 1991,48. 54 Linker 1980, 77-78. 55 Lippard 1991,47. 56 Tomkins 1982, 74. 166
