Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)
Tanulmányok – Abhandlungen - Izinger, Katalin: A székesfehérvári Szent István Király Múzeum művészkönyv-gyűjteménye. XXXIII. p. 159–218. T. I–V.
A Castleman-Drucker vita Bár egy ilyen típusú, értelmező-szótárszerű leírás a tárgyalt fogalmak jelentésének általános, közkeletű elfogadottságát sugallja, a fenti kifejezések fogalmi rögzítettsége csak látszólagos. Két évvel az említett kiállítást és katalógust követően, szintén egy egyesült államokbeli kiállítás kapcsán kezdődött el egy, a fogalmakat pontosítani kívánó párbeszéd. 1994-95 telén a New York-i Museum of Modern Artban A Century of Artists Books címmel reprezentatív, nagy katalógussal 12 támogatott kiállítást rendezett Riva Castleman. Munkájával éles hangú kritikusa, Johanna Drucker szerint legalább egy alapvető probléma volt: vagy a tárlat címét választotta meg helytelenül, vagy annak anyagába nem a címnek megfelelő műalkotásokat válogatott, hiszen a kiállítás Drucker szerint nem az artists' book-okból, hanem a 20. századi livre d'artisteokból adott reprezentatív válogatást. „Reménytelen zagyvaság - írta Drucker - Riva Castleman képtelennek látszik megkülönböztetni a művészkönyvet (artist's book) a livre d'artiste-tol." 13 Castleman munkásságát ismerve azonban csak részben tarthatjuk jogosnak Drucker kritikáját. Castleman anyagválogatása ugyanis a maga rendszerében működőképesnek látszó, a mai művészkönyv eredetéről vallott saját koncepcióján alapult. Castleman ugyanis a livre d'artisteokat tekinti a művészkönyv elődjének (jóllehet - ennyit a terminológiáról - ezekre is az artist's book kifejezést használja). Vagyis levezetésében azokra az összművészeti alkotásokra gondolt, amelyek elsősorban kiadói vállalkozáskéntjöttek létre az 1890-es években Franciaországban, főleg Párizsban. Exkurzus: a livre d'artiste A livre d'artiste költők, írók és képzőművészek együttműködéséből jött létre, amelynek során a képzőművészek eredeti, önálló nyomatokat, grafikákat, illusztrációkat készítettek irodalmi művekhez. E munkák egyik első kezdeményezője, a párizsi műkereskedő, Ambroise Vollard volt. A livre d 'artiste-ok készítésénél a szerkesztő meghatározó szerepet játszott: az ő elképzelése volt a döntő, ő irányította, motiválta a munkát, ő hozta az írót és a képzőművészt is. A művészekkel külön-külön szerződött és olykor előfordult az is, hogy az alkotók nem is találkoztak egymással (ez persze nyilvánvaló azokban az esetekben, amikor a szövegek klasszikus szerzőktől származtak); 14 sőt az sem volt ritka, hogy a művész nem is ismerte a szöveget, amelyet illusztrált. A siker, az eladha12 Castleman 1995 13 Drucker 1995, 18. 14 Nemcsak hogy nem találkoztak egymással, de az is előfordult, hogy a művészt nem is foglalkoztatta, hogy a befejezett könyv hogy fog kinézni. Picasso Balzac műveihez nyomatokat készítve például nem vette figyelembe a készülő könyv formátumát. Vö. Castleman 1995, 28. tóság feltétele a képzőművész és az író hírneve volt. Ebben az időszakban kiszélesedett a képzőművészeti tárgyak piaca, és egyre nőtt a kereslet a finom, drága, díszkiadású könyvek iránt. A szerkesztők a mű esztétikai értékére koncentráltak, az egyes részeket (szöveg, kép, kötés, tipográfia, design) egymástól függetlenül állíttatták elő. A könyvillusztráció a képzőművészek számára is új lehetőséget jelentett, addig nem használt médiumokkal, technikákkal, eszközökkel kerültek kapcsolatba. A livre d'artiste alkotói között a 20. század meghatározó művészeit találjuk: Pierre Bonnard-t, Henri Matisse-t 15 , Joan Mirot, Max Ernstet és Pablo Picassot. A livre d'artiste-okat az alacsony példányszám, a nagy formátum, a kép és a szövegrész gondos, választékos, részleteiben kidolgozott elrendezése és a pazar díszítés (pl. kézi festés, bravúros nyomtatás, finom kötés, ritka anyagok felhasználása) jellemzi. Castleman tehát a livre d'artiste-ot tekinti a művészkönyv elődjének, de tulajdonképpen bármely jelentős, művészileg illusztrált könyvet is a prototípusok között említ. Egészen Dürerig megy vissza, példaként hozza Goya Los caprichos (1799) című művét, vagy Delacroix Goethe Faustjához készített illusztrációit, míg eljut a 19. sz. végén kialakult luxus kiadású könyvekhez. Mint említettem, Castleman-nak minden artist's book, így érthető, hogy az artists' booksnak értett livre d'artiste-оккаХ induló - a New York-i kiállítást reprezentáló katalógusának terjedelmes - levezetését végül egy valódi művészkönyves, Ed Ruscha munkásságába futtatta ki. 16 Külön csoportba sorolja Castleman azokat a könyveket, melyeket a művészek maguk terveztek, hogy abban gondolataikat, elméleteiket, értekezéseiket, esztétikai problémáikat, a művészetről vallott nézeteiket (pl. Kandinszkij, Moholy-Nagy, Dubuffet), illetve a művészetük, munkáik megértéséhez magyarázataikat, jegyzeteiket, vázlataikat könyvformában kiadják (pl. Duchamp). Castleman meglehetősen tág művészkönyv-fogalmába sok minden beletartozik: számára elsősorban az a fontos, hogy a művész részt vegyen a folyamatban, akár mint kalligráfus, könyvdíszítő, illusztrátor, tervező, szerző vagy kiadó. Összefoglalásképpen elmondható - és Drucker egyébként pont az alább felsoroltakban látja a különbséget livre d'artiste és művészkönyv között -, hogy ezek a gyönyörűen elkészített munkák - ellentétben a művészkönyvekkel - nem kérdőjelezik meg a könyv szerkezeti vagy materiális formáját. A livre d'artiste tradicionális formátumot, anyagokat használ, előállítása sokba kerül, és szempontunkból is egyik legfontosabb jellemzője (amely szinMatisse számos illusztrációt készített irodalmi alkotásokhoz (Joyce, Mallarmé, Baudelaire, stb. müveihez), de tervezett és alkotott saját könyvet is, melyben egyesítette saját szövegeit, kézírását, színes nyomatait és kollázsait; a könyv adta lehetőségeket aknázta ki - ezzel egy lépéssel közelebb kerülve a művészkönyvekhez. Vö. The illustrated books of Henri Matisse, in: Gadella (szerk.) 1994, 15-21. 16 Ed Ruschát a többi szakíró is a művészkönyv egyik megalapítójának tartja. Róla később, a megfelelő helyen bővebben írok. 161
