Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)
Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter, Zsófia: A zámolyi uradalom. XXXIII. p. 125–157. T. I–IV.
értelmetlenül elpusztult családtagok miatt. Ritka volt az a család, ahol halottat nem gyászoltak. A faluban lakók egyik legnagyobb megpróbáltatása a kitelepítés volt. 1945. január 2-án, orosz parancsra, minden polgári lakosnak el kellett hagyni a hadszíntérré változtatott falut. Találóan fogalmazott Mekis János 1975ben, amikor azt írta, hogy „a zámolyi tankcsatának a faluban nincsenek szemtanúi. Csak fültanúr (Mekis 1975, 7.). A falu krónikása, Szabó István, az iskola, majd a művelődési ház igazgatója így írta le 1969-ben saját és a közösség emlékeit. „Voltak, akik keletre, de sokan még nyugatra menekültek. Szavakkal le nem lehet írni ezeket a menekülő csoportokat. Siralmas menetek. A módosabbak kocsival, szekérrel, a szegényebbek talicskával, kordéval, vagy gyalog, zsákba tömött értékeikkel indultak a bizonytalanságba. Sokszor golyózáporban, gránáttűzben folytatták útjukat. Magyar, német, szovjet katonák holttestei között, kilőtt tankok, szétlőtt légelhárító ágyuk, állati tetemek csonttá fagyott maradványai mellett... Volt aki az éjszaka leple alatt hazamerészkedett és 1-2 órás tapasztalatairól napokig hírekkel tartotta a zámolyiakat. - A közben a németek egy asszonyt agyonlőttek, Korcsmáros Nagy József a szalmakazlak mellett fekszik, Borbálában egész családokat végeztek ki, az erdőben egy fa körül holtan látták a 18-21 éves búcsi leventéket, Kápolnásnyéken agyonlőtték a zámolyi főjegyzőt - ilyen és ehhez hasonló hírek tartották rémületben a menekülteket" (Szabó 1969, 1-2.). A hírek sajnos többnyire igaznak bizonyultak. Beltovszky Lajos főjegyző kivégzéséről Balassa Katalin kápolnásnyéki tanítónő naplója is beszámolt (Csurgai H.-Tihanyi-Veress D. 2002, 122.). Veszprém, Fejér és Tolna megyéket 1944. november 24-én nyilvánították hadműveleti területté. A Dunántúl közepén húzódott a Délkelet-Németországot védő rendszer legkritikusabb védelmi szakasza, az erődített Margitvonal, melyet mintegy 25 kilométerrel a főöv mögött egy másodikkal egészítettek ki. Zámoly-Csór-Várpalota és Balatonfűzfő között húzódott az Olga-vonal, ennek itteni erődített része, a Paula-állás volt. Ezzel a fontos stratégiai szereppel magyarázható, hogy mind a főváros, mind Székesfehérvár elfoglalása, vagy védelme miatt Zámoly a legsúlyosabb csaták gyújtópontjában szerepelt (Veress D. 1984.; Vizi 1995.; Gosztonyi 1998.; Csurgai H.-TihanyiVeress D. 2002.). A frontok a március közepén, a zámolyi úton vívott súlyos tankcsata után csak 1945. március 22én kezdtek távolodni a falutól (Veress D. 1984, 283.; Vizi 1995, 5.) A környező falvakba (Kápolnásnyék, Pátka, Pákozd, Pázmánd, Baracska, Sukoró, Tárnok, Vértesacsa) kitelepített lakosok Zámolyra április l-jén, húsvétkor tértek haza (Szabó 1969, 3.). Több olyan család is volt, amely nyugat felé, Veszprémbe, Zalába menekült, csak a tél beállta előtt tért haza, immár némi kis télire való élelemmel, egy pár állattal felszerelve. Sőt - miután a faluban az állatállomány teljesen megsemmisült - volt néhány olyan család, amelyben egy munkabíró családtag valahol Tolnában vagy Baranyában esztendőig szolgált két kisborjúért (Mekis 1975, 7.). A háborús pusztításról, a menekülésről és a hazatérés utáni újrakezdésről Csoóri Sándor több írásában is beszámolt. „1944 decemberétől 1945 március közepéig én is a második világháború mindennapos átélője voltam Zámoly, Pátka, Pákozd, Kápolnásnyék s Baracska térségében. Alig tizennégy éves földönfutó, akit családjával, közösségével együtt elűztek falujából s eközben újabb és újabb háborús bugyrokba hajszoltak bele" - írta 2001-ben megjelent Forgácsok a földön című kötetében (Csoóri 2001,29.). Soha olyan feltámadást, mint az az 1945-ös: „a lyukas falakon egyen sem volt tető" (Mekis 1975, 7.). Vörösmarty József már nyugdíjas tanácstitkárként a következőképpen emlékezett 1980-ban. „Amikor visszajöttünk a faluba, a határban legalább 300 kilőtt páncélost számláltunk meg, harminc repülőgép roncsaira bukkantunk. Mindenütt temérdek fegyver és vagy háromezer halott. Még az állatok is elpusztultak, elmenekültek. Egy-két kutya kódorgott vissza, volt aki egy kölyökért egy zsák lisztet is adott. Ennivalóért azokra a vidékekre gyalogoltunk, ahol nem pusztított a háború. Én néhány férfitársammal a Bakony-beli falvakat kerestem fel, a harckocsikról leszerelt gumikért cseréltünk ennivalót. Később már arra is gondoltunk, hogy szarvasmarhát vegyünk. Vas megyébe mentünk, ahol négy kiló szénáért adtak egy kiló élőmarhát." (Zágoni 1980, 6.). Az 566 épületből csak 112 volt lakható, elpusztult 30 kh szőlő, 12 kilométer út és a határ 2/3-át futóárkok, tankcsapdák, aknák és roncsok borították. A háború 123 áldozatának a sorát még 1945— 58 között huszonötén szaporították, akik lőszerektől és aknáktól haltak meg (Farkas 1975, 55.). A zámolyi temetőben nyugosznak a falujukból fegyvertelenül elvezényelt és az orosz katonák által itt legyilkolt búcsi (Esztergom megye) leventék. Közös sírba temették a borbálapusztai cselédeket, akiket az oroszok partizánnak néztek és megöltek. Pedig a cselédek a kitelepítés ellenére az állatok gondozása miatt maradtak a helyükön a pusztán. (A Borbálában megölt cselédek nevét a mellékletben közlöm). A háború befejezése után Fejérvármegye Földbirtokrendező Tanácsa a Zámoly határában fekvő uradalmat megváltás útján teljes egészében igénybe veendőnek nyilvánította 51 . A birtokösszeírási íven részletesen felmérték a gazdaságot: a község határában levő birtoka: 1963 hold szántó, 2 hold kert, 156 hold rét, 16 hold szőlő, 560 hold legelő, 341 hold erdő, 3 hold nádas, 60 hold földadó alá nem eső terület. Összesen: 3400 hold. 52 Igen rossz volt a birtokon álló épületek háború utáni állapota. Csupán Borbálapusztán és Forráspusztán volt egy-egy használható, valamennyire kijavított cselédház, a többi gazdasági- és lakóépületnek csak a falai álltak. Lajapusztán egyetlen 51 FML. XXIV-213. Földbirtokrendezési iratok 2010-1945. 52 FML XX1V-213. Földbirtokrendezési iratok, birtokösszeírási ív. 149
