Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Bányai, Balázs: A Nádasdyak szerepe a nádasdladányi katolikus közösségben. – Die Rolle der Familie Nádasdy in der katolischen Gemeinde von Nádasdladány. XXXIII. p. 109–124. T. I–IV.

állt volna módjukban önállóan eltartani, így ez a feladat is nagyrészt a grófi családra hárult. Horváth József a Nádasdy család utolsó házi káplánja volt. 1892-ben az ugyancsak a Nádasdyak kegyurasága alá tartozó lepsényi plébánia élére került, ami jó példája annak az általánosan elterjedt gyakorlatnak, miszerint a megfelelő munkát végző alkalmazottjaiknak - legyen az pap, szobalány, erdész vagy intéző igyekeznek előmeneteli lehetőséget adni az arisztokrata családok. Ha erre nem volt mód a szolgálat teljesítésének helyszínén, a család tulajdonában lévő egyéb birtokok egyikén találtak számára állást. A házi káplánság végleges megszűntével, mivel a családnak már nem volt szüksége házitanítóra és a könyvtár rendezőjére, a megalakuló helyi káplánság ellátására már kevesebb gondot - vagy kevésbé eufemizálóan fogalmazva, pénzt - fordított Nádasdy Ferenc gróf. Ennek következményeként a ládányi káplánság nem számított a legjobban megbecsült állások közé a századfordulón. A káplánok helyzetén fiának, a Nádasdy-vagyon örökösének felesége, Nádasdy Tamásné kezdett fokozatosan javítani, majd 1918-ban a plébánia megalakításával rendezte a helyi lelkipásztor javadalmazását, és véglegesítette a helyi egyházi élet kereteit a következő évtizedekre. Mint láttuk, ebben az időszakban a lelkésznek, majd plébánosnak a grófi gyermekek oktatása mellett ténylegesen csak a hívők gondozásával kellett törődnie. A püspöki látogatások bemutatásával némi betekintést adhattunk az egyházi protokollba és a korabeli egyházi ünnepek hangulatába. A harmincas évek második felétől láthattuk a grófi családnak a katolikus közösség életében betöltött csökkenő szerepvállalását, végül beszámoltunk a kegyúri terhek megváltásáról. Nádasdy Ferenc és feleségének szociális érzékenysége ezután sem csökkent, hiszen a háborús években a korábbi főkertészi házban napközi otthont működtettek,

52 anyagi erejükből azonban ekkor már nem futotta többre a plébánia alkalmankénti támogatásánál. Ezzel sikerült megválaszolni a tanulmány megírása előtt magunk elé állított kérdések közül azt, hogy a Nádasdy család mivel járult hozzá a nádasdladányi katolikusok lelki gondozásához, a hitélet nyilvános tereinek megteremtéséhez és fenntartásához. Megállapíthatjuk, hogy ezek körvonalai - a templom építésében való vezető szerep vállalásától a fenntartásában való aktív részvételig - azonosak más arisztokrata családok egyházi életben betöltött szerepével, és a Nádasdyak egyházközségi tevékenysége megfelelt a kor társadalmi elvárásainak. Egy ilyen tanulmánnyal szemben azonban további elvárás lehet, hogy eredményeinek részleteit, esetünkben például a házi káplánok működését, a káplánok lakáshelyzetét, juttatásaik mértékét, a plébánia megalapításának körülményeit, az alapító okiratba foglaltakat, a kegyúri terhek megváltásának módját és idejét belehelyezze az országos, esetleg a megyei, egyházmegyei események sorába, összehasonlítsa a más egyházközségekben tapasztaltakkal. Ennek megvalósítására a témára vonatkozó szakirodalom bővülése, illetve további széles körű levéltári kutatások elvégzése után kerülhet sor a jövőben. Derecskéi Istvánné Müller Emília közlése