Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: A Fejér megyei Velence múltjából. p. 85–94.
E feszítő körülmények közé robbant be a nemzeti védelem ügye. 1848. szeptember közepén katonai egységek érkeztek Velencére. Szeptember 22-én a Hunyady első szabadcsapat is itt állomásozott A csapatot Budáról a „drávai védelem"hez irányították. A hadvezetés szeptember derekán arra számíthatott, hogy a SzékesfehérvárBuda útvonalon megütközik a főváros felé nyomuló horvát sereggel. Csányi László kormánybiztos Székesfehérvárt, Lovasberényben, Velencén, Martonvásáron katonai kórházakat hozott létre. Szeptember 23-i hadijelentés szerint az ütközet a horvát sereggel Velencén is megvívható. Szeptember 28-án a velencei lakosság kenyeret, bort, szállított a pákozdi magyar táborba. Szeptember 29én Velencén volt a magyar tábor. Ezen a napon a felkelők számára 290 kaszát szállították Velencére. A szállítmányt a zalai nemzetőrség tapolcai százada kapta. Itt állomásozott Csányi László kormánybiztos. 29-én reggel 6 órakor a horvát sereg kivonult Székesfehérvárról, Velence irányában akart a fővárosba jutni. A horvátokat Pákozdnál Móga tábornok vezetésével megállították. A horvát foglyok közül 197 került Velencére, akiket itt október 13-ig őriztek. A katonai szállítmányok egyre sűrűsödtek. Október 30-án a velenceiek megtagadták, hogy bárkinek előfogatokat adjanak. 1849. május 15én a faluban újra népmozgalom támadt. A rend helyreállításán a szolgabíró fáradozott. A község a tőkés fejlődés első évtizedeiben Az 1850. évi népösszeírás szerint a magyar lakosságú Velencén 253 házban 1558-an éltek. A faluban postahivatal, vendégfogadó működött. Szántóföldjei bőven teremnek, a szőlők szépek, a tóban gazdag a haltermés és a nád. Egy puszta tartozott a községhez, Kisvelence. A Meszlény család volt a legnagyobb birtokos, de további 14 közbirtokos élt Velencén. A jobbágyság és a közbirtokosok között peres vita folyt az úrbéres illetőségek törvényes meghatározásáról, az úrbéres házas zsellérek számáról. A helység elöljárósága az úrbéri illetőségek megállapítását 48 és % telek után kérte, hamisnak tekintve az 1816. évi bevallást, amikor a telkek számát 28 és 5/8ban állapították meg. A közbirtokosok az 1816. évi bevallást tekintették mértéknek, állítva, hogy a 28 és 5/8-d telken felüli földek maradvány földek lettek volna. A jobbágyság követelése óriási volt, a per elhúzódott, 1867ben is tartott. A telkesek 1862. február l-jén kelt keresetlevélben felsorolták, telkeik mely közbirtokos földjében feküdtek. Eszerint az öt birtokos Meszlény János, Antal, Pál, Anna és Rozália birtokrészén egyenkint 9 és VA telek volt, ami valóban 48 és 3 A telket tett ki. Emellett 14 nemes is jobbágytelket művelt. A jobbágytelken élő nemesek kezében 8 telek volt. 1861. május elején 13 velencei úrbéres zsellér kérte a vármegyét, hogy földesuruk, Petrich György által elvett 13 Feltáró lapok. A Bizottmány irattára, Velence. házaikba helyezzék vissza őket. Szeptember elején Meszlény Lajos a vármegyei hatóság közbenjárását kérte, hogy kisházas zselléreitől a tartozásokat hajtsák be. A társadalmi ellentét fokozódott a faluban, ahelyett, hogy az úrbéres viszonyok felszámolásával megszűnt vagy enyhült volna. Az önkényuralom Velencén is kialakította a maga uralmi szervezetét. A modern községi szervezet alapjait ekkor rakták le. A községi adminisztrációt Vogel Lipót jegyző vezette. A községben zsandárok állomásoztak, akiknek kaszárnyát építeni, a felszerelési tárgyakat beszereznie a községnek kellett. Az őrs jelenléte biztosíték bolt, hogy az állami akarat tökéletesen érvényesülhetett Velencén. 1854-ben a földbirtokos, Driguet Péter kapott fegyvertartási engedélyt, vele majdnem egyidőben Kiszner Sebestyén - a helybeli plébános - is megkapta. Az 1854ben Martonvásáron és Velencén kitört kolerajárvány kapcsán a megyei tisztiorvos, (Hanekker Ferenc) valamennyi községi hatóságot utasította, hogy szervezzék meg a betegség elleni védekezést. 1854-ből jelentős gazdaságtörténeti adatunk van, amely szerint Lángi Ferdinánd, - velencei tiszttartó - Velence község területén gőzmalom létesítésére és működtetésére kért engedélyt. 1860 decemberében - az alkotmány ideiglenes restaurálása idején - a bizottmányi tagok, a község érdekeit képviselve a vármegyén, ismét a földbirtokosok lettek. Bizottmányi tag lett: Meszlény Károly, Meszlény Mór, Meszlény Lajos, Meszlény József, Meszlény Ferenc, Driguet Péter, Balassa Antal báró, Petrich György, Bognár József közbirtokos, Bognár József telkes gazda, Klukovich István, Izsányi Endre jegyző, Szőllősy Pál, Nagy Zsigmond, Keszner Sebestyén plébános. Meszlény Mór leírása Velencéről 1864-ben Velence határa 10200 hold volt. (A holdakat 1100 és 1200 négyszögöllel számolták). Ez évben országos adatgyűjtés folyt, a községek múltjáról sok részletes adatot rögzítettek. Az adatokat a falu írástudó emberei általában a jegyző, a községi bíró - állította össze. Velencében nem így történt. A kérdőívet a közbirtokos Meszlény Mór töltötte ki, aki a hagyományok helyett a kor fennforgó ismeretére támaszkodott és lényegében olyan adatokat közölt, amelyek máshonnan ismertek voltak. Szerinte a Meszlény család levéltára gazdag adatokat csak az újabb korra tartalmazott, de a régebbi időkre vonatkozóan okleveles (írásos) anyaga nem volt. Az egyes pontokra adott válaszai ezért félrevezetők. A Velenceitóról adott leírása viszont jó. Nyilván saját tapasztalatait rögzítette a tóról. Eszerint a Velencei-tó vizét Dinnyés és Börgönd pusztáknál mesterségesen létesített árok vezette a Sárvíz-csatornába, amelyet Abánál ért el. Nagyszerű madárvilágot említett. Ezért voltak gyakoriak a vízi vadáA Fejér megyei Bizottmányi közgyűlés jegyzőkönyvei és iratai, 1860186i. Velence. 89
