Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: A Fejér megyei Velence múltjából. p. 85–94.

szátok a tavon. Néhány tórész nevet is rögzített. Ilyen: Öreg-tisztás, Hosszú-tisztás, Templom-tisztás, Téglaházitisztás, Kárászos-tisztás, Csanádalja-tisztás, Öreg-rigya, Borju-víz, Szüts-halála, Ló-halála, Tischler-halála, Kender-áztató, Szoros-torka. Római kori település romjait említette a falu délnyugati részen (a szőlőhegy felé). Az itt talált értékesebb leletek Meszlényi József, Bíró Imre, Meszleny Mór tulajdonába kerültek. (Egy 1671. évi feliratú kancsót, - mint újabbkori leletet - Meszleny Emília kapott meg.) A leírás szerint az említett úrnő udvarában 100 éves cédrusfa állt, amely természeti ritkaságnak számított. A határnevek közül a községi legelő egy részét, a Gurjált, továbbá a Csont-rétet említette, amelyekhez csaták emlékei fűződtek. A Bencze-hegy nevét egy Bencze István nevű telepestől kapta, aki itt elsőnek telepített szőlőt. A Kis-hegy vagy Ferenc-hegy - 20 holdas szőlőterület - Meszleny Ferenc tulajdona volt. Tükrösmajor keletkezését az 1850-es évek elejére tette, amikor még Nádasdy István tulajdonában volt. Tutyi-major Meszleny Lajos birtoka. A külterületek a XIX. század második felében megszaporodtak. 1903-ban Pillitztanyáról, Szilfáspusztáról, Szarvaspusztáról, Kleintanyáról, Sikíttóról tettek említést a források. Gazdasági, társadalmi szerkezet Velence lakossága 1870-ben 1558, 1890-ben 1926, 1910-ben 1796, 1930-ban 2029, és 1941-ben 2267 fő volt. 1870-ben a falu társadalmi struktúrája a következő: birtokos 114, szolgarendű 296, napszámos 443, értelmiség 6 személy. Ugyanekkor a művelési ágak: szántóföld 6015, legelő 1157, rét 405, szőlő 252 hold. Ezer holdon felül 2 nagybirtok működött; 100 és 1000 hold között 8; 25 és 100 hold között 26; 10 és 25 között 18; 10 hold alatti gazdaság 262. Híres volt a velencei bor. Minősége felvette a versenyt a legjobb magyarországi borokkal. 1875ben Velencén pezsgőbor-gyár működött, termékeit 1875. május 13-án a fővárosi Hungária-vendéglőben bankett keretében mutatták be.'

6 Polgári kori önkormányzat A polgári közigazgatás megszervezése 1871 után történt. A község szervezeti szabályrendeletében rögzítette az önkormányzati testületi és egyedi szervek funkcióit. 1876. január 26-án községi bíróvá Szüts Józsefet választották, a jegyzői állást Kovács János nyéki jegyző 1875. október 27-én nyerte el. A községi elöljáróságot - az 1885-1887. évekre -1885. július 23-án választották meg. Tagjai: Bognár Mihály községi bíró; Horváth Mihály 15 PEST Y F.: Helységnévtár, Fejér megye. In: Fejér Megyei Történeti Évkönyv (FMTÉ) XI, 1977, 161, 305,. Velence 294-299. 16 PÉNZES: Fejér vármegye gazdasági statisztikája az 1869. évre. Székesfehérvár, 1871. törvénybíró; Nagy György pénztárnok; Kremmer Mihály közgyám. 1897. november 15-én az alispán községi hivatalvizsgálatot tartott. Az itt felvett adatok szemléletes képet nyújtanak a községi önkormányzat működéséről. Eszerint 1895-1896-ban jelentős községi építkezés folyt. Ekkor épült az anyakönyvi hivatal épülete, javították a körorvos lakását, a községházát. A községi jegyzői tisztséget 22 év óta Kovács János látta el, aki az adminisztrációt a segédjegyzővel, Kovács Istvánnal végezte. A bíró Horváth Pál volt. A tankötelesek száma 408, akik felekezeti iskolákat látogattak. A községben olvasókör, kölcsönös segélyegylet, tűzoltó egylet és 1880 óta a NyékVelencei Vegyes Ipar-Társulat működött. A körorvos 1881-ben Klein Zsigmond, a szülésznő Szilágyi Antalné. Összehasonlítva az 1860. évi megyei bizottmány velencei tagjainak névsora az 1885. évi megyei virilisek velencei tagjaival, érzékelhetők a községi vagyonos rétegben az elmúlt negyedszázad alatt végbement változások. 25 évvel korábban valamennyi bizottmányi tag a feudális társadalom kiváltságolt rétegének, a velencei elitnek képviselői voltak. 1885-ben a virilisek között mindössze Meszleny Benedek és Meszleny Pál található e réteg képviselői közül. A többi a tőkés társadalom, az ipari és kereskedelmi burzsoázia képviselői voltak: Pillitz Dániel, Klein Bernát, Deutsch Simon földbirtokosok, Pillitz Lajos fóldbérlő, Kühner Dávid a kisvelencei Anna Gőzmalom tulajdonosa. Földbirtoka volt Velencén gróf Szapáry Ivánnak.

17 Földmunkások mozgalma A földmunkásmozgalom viszonylag korán, 1875 nyarán jelentkezett. Fornapusztán 400 arató abbahagyta a munkát, akik - a sztrájk támogatására - más uradalmak aratóit is megnyerték. Küldötteik eljutottak Velencére, ahol a földmunkások tömegesen megtagadták az aratást. A vármegye közbelépett, az aratókat a munka folytatására kényszerítette. 1888-ban a kisvelencei Anna Gőzmalomban baleset történt. A malom munkásai szerint az egész napon át végzett megfeszített munka, a nehéz munkakörülmények gyakran okoztak balesetet. 1892-ben 117 munkás dolgozott a malomban. A malomban lisztmérők, ácsok, asztalosok, hengertisztítók, kenők, felöntők, kővágók, szitálok, segédmunkások, kocsisok, szíjgyártók, raktári munkások, lakatosok, kovácsok, szénhordók, fűtők, szolgák, éjjeli őrök, lisztraktárosok, inasok, fuvarosok, felügyelők voltak alkalmazásban. A földmunkások egyletbe tömörültek, tiltakoztak a derestörvénynek nevezett cselédtörvény hatálybalépése (és kitételei) ellen. A földmunkásegyletet Jeges István és Haár Kálmán vezették, akik az egyletben tiltakozó gyűlést tartottak a helyi nagybirtokosok kizsákmányoló tevékenysége miatt. 1907 karácsonyán a földmunkások küldöttei Székesfehérvárt - a szokásos évi pártértekezleten - megAlispáni, községi-képviselőtestületi irattár. 1885. 90