Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)
Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter Zsófia: „Ország lappangott itt, mikor nem vala ország” – A református és a római katolikus felekezet Zámolyon. p. 47–83. t. I–VII.
A zámolyi gyülekezet a XVIII. század közepe táján az egyházmegye egyik legjobb, legnagyobb gyülekezetének számított (Balázs 1986, 114.). Ezért meg is dorgálták az esperest, amikor nagy sietséggel a megürült zámolyi lelkészi székbe Szőnyi Szikra János, iskolarektort nevezte ki, „ámbár ez az egyház akadémikust is érdemelt volna" (Földváry 1898, II, 208.). Szikra Jánost hamarosan el is helyezték innen. Már csak azért is, mert fegyelmi vétségeket követett el már kinevezésekor, a felavatását elrendelő kánoni beiktatásra nem jelent meg, csak később követte meg püspökét engedetlenségéért (Balázs 1986, 112.)'. Ebből az ügyből azonban feltűnik a zámolyiak sietsége: előző lelkészük halála után a földesasszony lelkészválasztási engedelmével azonnal akartak élni, hiszen „meghagyta a lakosoknak, hogy minden késedelem nélkül papot kérjenek a Seniorjuktól maguknak, mielőtt őtet a pápisták körül nem veszik" (Földváry 1898, II, 208.). A zámolyi gyülekezetnek jó oka volt arra, hogy mindent a földesasszony akarata szerint tegyen, hiszen a szomszédos csákberényi gyülekezet templomát éppen ebben az időben, 1746-ban vették el és adták át a katolikus híveknek, majd lelkészük 1751-ben bekövetkezett halála után Hochburg Domokos özvegye, mint földesasszony megtiltotta református jobbágyainak, hogy új lelkészt hozzanak falujába. Ezután a csákberényi árva eklézsia tagjai is a zámolyi gyülekezetbe jártak egészen 1784-ig. 1774-ben így írnak erről a csákberényiek: „Ezen helységben vágynék Helv. Conf. 626, pápisták 201. Isteni szolgálatra járnak Zámolyra, mely hozzájok mintegy másfél órányi föld, sátoros innepeken az úr vacsorájával való élésre. " (Kathona 1937, 20-23.). Szinte az egész XVIII. század a kőalapú, sárfalú, nádtetejű templom renoválása, nagyobbítása körüli munkákkal telt el. 1749-ben kérik a vármegyét, hogy a szél által megbolygatott nádtetőt megjavíthassák 5 ', 1761-ben új haranglábat kívánnak építeni 6 . Mindkettőt megengedik, de csak olyat és akkorát, mint ami volt. 1783-ban kérnek engedélyt a templom bővítésére „miután a falu kálvinista lakossága megszaporodott", és tornyot is kívánnak építeni, mert a harangláb roskadozik. Az építkezés fedezetét előre kell biztosítaniuk, ezért kötelezvényeket íratnak, hogy amint a nagyobbítást „kegyeimessen megengedtetvén Felséges urunk által" a hívek a szükséges pénzt összeadják. M. Simon Mihály 50 rhenes forintot; majd ismét százat, N. Simon Ferenc 50-et, N. Nagy András szintén százat, míg további 143 zámolyi összesen 240 Ftot ajánlott fel 7 . Az építkezésre II. József császár türelmi rendelete (1781) alapján kerülhetett sor Gózon István lelkész szolgálata alatt. Az új templom a mai őse alapkövét 1784. március 31-én helyezték el, fölszentelték 1785. szeptember 4-én. Az új templom kőalapra épült, fazsindely-tetőre, toronnyal. Az építés költsége igen tetemes, 2602 forint volt azzal, hogy az igás és a kézi napszámos 5 FML. Acta Locorum 1749. - Balázs 1986,. 61. 6 FML Közgyűlési jkv. 1760. 7 FML Acta Locorum, 1768. munkát a gyülekezet tagjai végezték. A templomépítés emlékét fatáblára írott felirat örökítette meg. ,Az örökkévaló királynak nevében és az ő tiszteletére építtetett ez a Ház királyi kegyes engedelem mellett, minekutánna a régi megégett templomunk helyett az 1713-ik esztendőben felkészült istenháza az Úristennek naponként szaporodó népek befogadására alkalmatlan volna, az egész zámolyi reformata ekklézsia közönséges tagjainak fáradhatatlan munkássága mellett Tiszteletes Gózon István prédikátor úrnak, idősb Tanárki János, Somogyi János, Soldos János, Kotlóczi Tamás János ecclésiai gondviselők vigyázásuk alatt ...az 1785. esztendőben" (Biczó 1896, 25. Várady 1994.415.). Gózon Istvánt 20 éves szolgálata után 1793-ban Nagy István, majd 1827-ben Rozgonyi István követte. Ez utóbbi az egyházmegye nótáriusa is volt, munka közben tüdőgyulladást kapott, s 1839-ben meg is halt. Egyik elődét, a Zámolyon 1756-58 között szolgáló Ónody Sámuelt utóbb esperessé, Nagy Istvánt 1799-től proseniorrá, majd esperessé választották (Balázs 1986, 174.), értékes vezetői voltak az egyházmegyének (Balázs 1986, 121-122.). Nagy István idejében több építkezés folyt: a paplak falait megemelték, a terciát bekerítették, a már düledező harangozó-ház helyett újat építettek, 1802-ben a templomba második karzatot építettek, 1808-ban a szószék fölé koronát csináltattak, a toronyba órát tettek és a harangot is nagyobbra cserélték (Várady 1994, 415.)'. 1816 júniusában került sor a Vértesaljai Református Egyházmegye első püspöki látogatására, amikor Báthory Gábor püspök látogatta végig egyházait. A látogatás előtt az egyházi, hitéleti és oktatási kérdésekre feleletül előre elkészítették a felmérést, melynek anyaga ránk maradt. Báthory püspök a vértesalji egyházmegyét Nagy István esperes, zámolyi lelkész kíséretében látogatta végig. Az ekkor nyert információk hozzájárultak a református egyházak gyakorlatának egységesüléséhez, és a presbitériumok egységes elvek szerinti felállításához, illetve ahol már volt, - mint például Zámolyon - működéséhez. Ekkortól vált egységessé a konfirmációs gyakorlat, s ekkortól vezették mindenütt a konfirmációs anyakönyveket. A püspök ellenőrizte az 1813-ban elkészült új énekeskönyvek használatát, s azok bevezetésére végső határidőként az 182l-es évet szabta (Balázs 1986. 153-166. - Balázs 1976, 113 130). Az 1816-os püspöklátogatás - Biczó Pál rövid, de velős megfogalmazása szerint - Zámolyon „buzgó, vallásos, áldozatkész gyülekezetet talált 1409 lélekszámmal" (Biczó, 1896, 28.). Megjegyzem, hogy hasonló átfogó püspöki ellenőrzéssel csak 1890-ben, Szász Károly püspök látogatásakor találkozhattak a zámolyi hívek (Balázs 1986, 191.). A templom teteje, tornya és a lelkészlakás 1829. május 6-án leégett. Az épületeket még ugyanabban az évben megújították, de a torony helyére ekkor csak ideiglenes tető készült a megmaradt falak fölé. Elpusztult a toronyóra és a kisebbik harang is, a nagyobbat sikerült megmenteni és a paplak előtt ideiglenes lábazaton tovább 52
