Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)
Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter Zsófia: „Ország lappangott itt, mikor nem vala ország” – A református és a római katolikus felekezet Zámolyon. p. 47–83. t. I–VII.
tíz hektoliter bort kaptak a rektorok. A javadalmat a tanítói lakás használata egészítette ki (Balázs 1976, 113-130.) A segédtanító jelenlétét az iskola osztottsága is indokolta: a nagyobbakat a rektor, a kisebbeket a perceptor tanította. A püspöki látogatás kérdőívében leírták, hogy Zámolyon ennek megfelelően két osztályterem volt a református iskolában, a kisebbek tarterme azonban szűkös volt. A tanév ugyan elvileg két félévből állt, azonban éppen Zámolyon biztosan tudható, hogy csak a téli félévben, októbertől Gergely-napig (március 12.) jártak a gyermekek iskolába, amit a jelentésben a családra váró sok munkával magyaráztak: „nem is lehet a sok nyomorúságos robota miatt" (Balázs 1976, 113-130. 124.). A Gergely-nap amúgy is határnap volt: hagyományosan ekkor helyezték el, illetve másik helyre át a tanítókat. A tanítók nevét tartalmazó jegyzékből (lásd a mellékletben) látható, hogy Zámoly, mint partikuláris hely, két-három évenként új rektort kapott Debrecenből. 1816-ban a református egyházi hatóságok már igen nagy figyelmet fordítottak a himlőoltás bevezetésére, ám nem nagy sikerrel: még évtizedek múlva is csupán az ajánlások között szerepelt az oltás általánossá tétele. Az iskolaház tetőzetét 1846-ban javíttatták, ám hiába: „az alcsony, rozzant nádtetejű iskolaház többé céljának meg nem felelt", ezért helyén új iskolát és tanítóházat építtettek 1870-ben. Az építési költség 550 forintra rúgott, aminek majd felét a gyülekezet tagjai állták. Az új épületben két tantermet, tanítói, segédtanítói és segédlelkészi lakást alakítottak ki (Biczó 1896, 32.). Az iskolaház udvarán 1884-ben szivattyús kutat fúrattak, majd három év múlva az épületet bádoggal újra tetejezték (Szabó 1968, Kézirat, 26.). Ez az épület az, amit még 200 év múlva is alsóiskolaként ismert minden zámolyi. Az új építkezések ellenére az osztálytermek igen zsúfoltak lehettek. Az 1868. évi XXXVIII., az úgynevezett népiskolai törvény rendelkezéseinek megfelelő követelményeket, ahol például egy tanító keze alatt nyolcvannál több gyerek nem tanul, a református iskola nem tudta teljesíteni. Fel is merült a gyülekezetben, hogy az iskolát az államnak adják át, de utóbb meggondolták magukat, s vállalták az iskola fenntartását. Igaz, hogy 1886-ban egy tanító itt 106 nebulót tanított egyetlen osztályteremben (Balázs 1986, 195-197.). Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az 1880-as években volt a legnagyobb a zámolyi reformátusok száma: 1697 református lakott itt (Balázs 1986, 206.). 1841-ben felmérték a református és a katolikus iskolát is, így ez a felmérés lehetővé teszi az oktatási viszonyok összehasonlítását. Eszerint 200 református gyerek volt (fiú 91; lány 109), ebből télen mindenki, nyáron senki sem jár iskolába. Az iskola épülete egészségtelen volt, a község fűtötte, a tanszereket a szülők vették, a padokat az egyház. A tanítót a közösség választotta és bocsátotta el. Tanított: hittudományt, írást, olvasást, számvetést, Magyarország históriáját, földleírást. Ez a tananyag elég nagy fejlődésről tanúskodik, mert 1816-ban „a geográfia és a természethistória?' tanítását még ismeretlennek minősítették (Balázs 1976, 113-130, 125.). A tanítóról megjegyezték, hogy tökéletesen beszél magyarul és így is tanít. 1841-ben a katolikusok tanítója Tóth Ferenc volt. Neki télen 22 tanítványa volt, akiket „triviális ismeretekre" és katekizmusra oktatott. Ő házaspáronként 25 dénárt, összesen 5 Ft-ot, gyermekenként hetente 2 krajcárt, 10 mérő gabonát, 5 mérős vetést és az uradalomtól 9 mérős szántót és 2 kocsinyi füvet termő rétet kapott. A katolikus tanítónak 1 szobás lakása volt, amely tanterem is; ő is magyarul oktatott 23 gyereket (ebből 18 lány) 155 . Az iskola épülete jó állapotban volt. Fűtésről, könyvekről és íróeszközökről a szülők, a többiről a község gondoskodott. Itt is volt segédtanító is, őt a tanító fizette, a földesúr és a helybeli plébános nevezte ki. Az oktatás magyarul és németül folyt. A tanító tökéletesen beszélt magyarul. Az református iskola első állandó tanítója Faragó János volt, aki húsz évig, 1886-tól 1906-ig tanított itt, a zámolyi temetőben temették el. Ugyancsak itt nyugszik a következő tanító, Ribiczei Nemes Viktor is, akiről még egy Zámolyon közkeletű csúfoló is született: „Ribiczei Nemes Viktor, Csákberényi rúgott rektor, Úgy járt mint az istennyila Most is fene tudja, hun van?" Nemes Viktor halála után tanítóhiány lépett fel, ezért segédtanítóként egy jóeszű, ügyes takácsmestert, Szálai Sándort alkalmazták. Híres, sokáig szolgáló tanítók voltak Tóth Gyula és Moharos Lajos, akikről Csanádi Imre emlékezett meg. „Betűvetési kísérleteimet látták anyámék, igazítottak is rajta - de hogy a technikával hibás utakon járok, annak csak az iskola vásott padján ötödmagammal szorongva adtam letagadhatatlan jelét. Fordítva írtam a betűket. Hogyan fordítva? Hiába, nem jut eszembe. De az még igen, hogy Moharos tanító úr nádpálcája kolbászokat hagyott kopaszra nyírt fejemen, a nagyobb nyomaték végett. Ennek a mackószerű, parlagi embernek versben állítottam kaján és méla emléket (Régi jó tanító úr címen). A teljes igazsághoz tartozik, hogy Moharos értett a gyerekek nyelvén, szuggesztív módon tudott tanítani, maga is szinte gyerekké vált ilyenkor. A hátborzongató nem az pusztán, hogy pedagógusi tehetsége szadizmusba csapott át, hanem, hogy élvezte ezt a szadizmust. Kéjjel náspángolta éppen a legrettegőbbeket, legsivalkodóbbakat. A két osztályos kisiskola után a négy osztályos „öregiskola" a rektor úr (vagyis az igazgató) Tóth Gyula keze alá tartozott. Tóth Gyula vékony, komoly kulturált jelenség ma is előttem, „igazi úriember". Moharossal nem szívlelték egymást, sz.ót alig váltottak....Engem Tóth Gyula fedezett föl. Irkák teltek meg már ekkor versikéimmel, a verseket illusztrációk tarkították. Tóth rektor úr másoltatott magának nem egyszer a neki tetszők közül, rajzokkal együtt persze. Moharos Lajos pálcázásait olybá MOLNádasdy es. It. Okiratok II. 443. 67
