Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)
Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter Zsófia: „Ország lappangott itt, mikor nem vala ország” – A református és a római katolikus felekezet Zámolyon. p. 47–83. t. I–VII.
megfizetésére 148 , a katolikus pap és oskolamester tartására szolgáló földeket a katolikus és református hívek is művelni kényszerültek, a fuvarokat a csákberényi, zámolyi és gánti jobbágyok teljesítették (Vadász 1982., 17-18.). A zámolyi katolikus templom építésénél a móri tiszttartó munkára kényszerítette a reformátusokat is, s amikor azok ellenálltak, elfoglalta a református egyház földjeit 149 . 1760-ban a csákberényi plébános panaszolta be Nagy Ferencet, Hermán Pétert, Kis Jánost, Nagy Mihályt, Rigács Jánost és Bognár István, hogy nemcsak a munkára engedélyezett ünnepnapokon, hanem másokon is dolgoznak, „a legutolsó Szent István napján mezei munkán érték" őket. Ugyanakkor panasz érkezett a mészárosra is, mert ünnepnapon marhát vágott 150 . A közgyűlés nevében az alszolgabíró megbüntette az ünnepszegőket: a nemeseket pénzbüntetésre (2-6 Ft) a közrendűeket botütésre (1825 bot) ítélték. A mészáros ügye kapcsán előírták, hogy ünnepen az istentisztelet előtt tilos marhát vágni. Egy évszázaddal később, 1865-ben is az ünnepszegés esete és vádja hangzott fel, ám most nem a reformárusokra, hanem az uradalmi tisztekre panaszkodtak. A zámolyi plébános ugyanis a királyi biztosnál feljelentette az uradalmi tisztséget azért, mert Péter és Pál apostol ünnepén az aratókat a bíró figyelmeztetése ellenére dologra parancsolták. A királyi biztos azért tartotta olyan súlyosnak az esetet, mert „az, uraság és a tisztség katholikus vallású, az ily ünneptörés az ottani protestánsoknak vérszemet nyújt, innen van, hogy a kath. ünnepeken egyre zajos munkákkal foglalkoznak ,A5 \ A tiszttartó távollétében a legkisebb beosztott, az írnok az esetért minden felelősséget magára vállalt, s ezért a szegények kasszájába fizetendő 5 forintra büntették 152 . A zámolyi zsidók imaháza a mostani kultúrház helyén állt. A második világháborúban romba dőlt templom emlékét csupán Csoóri Sándor Emlékezés egy régi utcára című verse őrzi. A zsidók számára anyakönyvvezető helyként Kápolnásnyék, Lovasberény és Mór játszott szerepet. A zsidó családoknak a községben való letelepedését a Lamberg-uradalom elősegítette, regálé bérlőként, haszonbérlőként, kereskedőként telepedtek le. 1848-ban 24, 1869-ben 71 zsidó vallású személyt tartottak számon Zámolyon. 1930-ban a falu lakosságának 1,9 %-a volt zsidó. Leggazdagabb családjaik, a Perl, a Vészeli és a Deutsch-család 1894-ben a református templom adakozói között is szerepelt. A Perl és a Weseli családnak négynégy tagja vált a deportálás áldozatává. A zsidók temetője a katolikus és a református temetővel szemben, a Székesfehérvár-Zámoly főút jobb oldalán fekszik. Ráday Levéltár. Arch. Agenntiale. Tom. III. fol. 65. Fm.Lt. Acta Locorum, Csákberény 1761. Ráday Levéltár. Collectiones, Agentiales Variae KII.301 -12. i0 FML Közgyűlési jkv. 1760. 11 SzfvPL. No.: 4579. 1865. szeptember 10. 12 SzfvPL. No.: 4579. 1865. november 25. „AZ ISKOLA VÁSOTT PADJÁN..." Mindkét nagy gyülekezet tartott fenn iskolát. A református iskola a Debreceni Kollégium particulája volt: azaz onnan küldtek tanítókat, ha kellett. A Debrecennel való kapcsolat miatt érthető, hogy Zámolyon elsősorban a debreceni anyaiskolában dívó alapelvek határozták meg a tanítást. Ezen alapelveket 1770-ben dolgozták ki. A Ratio Educationis 1777-es, majd 1806-os kiadása, illetve az ennek hatására készített egyházon belüli rendelkezés együttesen szabta meg a tanítás kívánatos tárgyait, tankönyveit, követelményeit illetve a tanév gyakorlati lebonyolítását (Balázs 1976, 113-130, 116-117.). A reformátusoknak 1740-es években volt tanítójuk Németh Ferenc személyében. Németh tanító fizetése a következő volt: 16 forint készpénz, 16 pozsonyi mérő búza, fél mázsa hús, egy forint ára só, a 12 kasza-fordulós rét és a föld háromszori megmunkálása, elegendő fa, egy forint árú faggyú (Biczó 1896, 14.). 1770-ben Málnás Lászlónak kb. 60 tanítványa volt, a kicsiket írásra, olvasásra, a nagyobbakat számtanra, a hit elemeire tanította. Javadalomként a 10 pozsonyi mérős szántót és 2 kaszás rétet, az egyháztól 16 forintot és 25 pozsonyi mérő búzát, a tanítványok után családjuktól VA mérő zabot kapott. 153 . A református tanulók száma 1781-ben 32 fiú és 18 leány 15 . 1783-ban a református tanítónak 2 szobás hajléka volt viridariummal (díszkert), magyarul tanította 148 tanítványát (ebből 55 lány). Az 1770-es években már a meglévő iskolaház kibővítését határozta el a gyülekezet, s nyilván ezzel párhuzamosan 1773-ban alkalmaztak először segédtanítót (Biczó 1896, 19.). 1798-ban az új iskolát kőkerítéssel vették körül, ami csaknem száz évig állt. (Szabó 1968. Kézirat. 26.) Az 1816. évi püspöklátogatás alkalmával természetesen a református iskola helyzetét is felmérték: kérdéseire Báthory Gábor püspök előre, írásban kért választ. A válaszokból kiderül, hogy ekkor Zámolyon fiatal, „akadémikus rektor" volt szolgálatban, tehát olyan végzett lelkésznövendék, aki néhány évi tanítóskodással kívánta külföldi tanulmányi költségeit megteremteni. Készpénzfizetése az átlagosnál magasabb volt: 25 forint. Ezt az egyház adta. A nőtlen, még tanulmányait be sem fejezett rektorok ellátására dívott a sorkoszt, amit a közösség adott: bizonyos sorrend szerint látták el a rektort, innen ered az ellátási forma elnevezése. A sorkoszt értékes lehetett, hiszen Zámolyon ennek megváltásaként száz forintot adtak a rektornak, igaz, hogy ebből ő tartotta a rendszerint csak egy télre felfogadott perceptort, azaz a segédtanítót. A tanítói javadalomhoz a hívek által munkált föld is hozzátartozott: Zámolyon tíz pozsonyi mérős őszi, illetve tavaszi föld termését és mellette a szőlősgazdáktól MOL Htl. It. Acta fund. Lad E.fasc. 12.I.m.67. FmLt. Acta politica. a. 1781. fasc.48. n. 41. 66
