Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)
Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter Zsófia: „Ország lappangott itt, mikor nem vala ország” – A református és a római katolikus felekezet Zámolyon. p. 47–83. t. I–VII.
való beilleszkedés. 1938. október 9-én folytak a tífuszoltások Zámolyon. Az oltásra nagy szükség volt, mert tömegesen betegedtek meg az emberek, de azt a mezőgazdasági munkák miatt nem tudták hétköznap beadni, csak vasárnap. A plébános az ünnepszegés miatt tiltakozott az Új Fehérvár című lap október 11-ei számában. Ezt viszont a hatóságok izgatásnak minősítették, s karhatalommal vezettették elő. Kutassy Béla uradalmi ellenőr tiltakozott az eset ellen, és azt a zámolyi katolikus egyházközség elleni sérelemnek tekintette. Heller András szolgabíró simította el a helyszínen az ügyet azzal, hogy az intézkedés sajnálatos félreértésen alapult 139 . A püspök szerint a helybeli jegyző akarta kiszekírozni onnan a plébánost, hiszen összetűzésbe kerültek a légoltalmi gyakorlatok során is, amikor a jegyző azzal vádolta a papot, hogy nem húzatta meg a harangot, holott a papnak nem is szóltak a légoltalmi gyakorlatról 140 . Az ügy kipattanása idejére azonban Baumgartner már elnyerte a vértesacsai javadalmat, s hamarosan távozott 1 . Baumgartner ideje alatt nagy híre volt Schmid Ilona válásának. A zámolyi születésű lány apja köztiszteletben álló hentes és mészárosmester, 1921-től szikvízgyáros volt. Az asszony 1927-ben ment férjhez egy kálózi henteshez, Koloszár Jánoshoz. A férj durvasága miatt 1934től hazajött a szüleihez, 1937-ben a polgári bíróság a férj kezdeményezésére a házasságot felbontotta. Az elvált asszony mélyen vallásos családból származott, apja képviselőtestületi tag volt. Az asszony 1938-ban fordult a püspökhöz: „Schmid Ilona a magyar törvények szerint elvált asszony azon tiszteletteljes kérelemmel fordul a főtisztelendő egyházi Hatósághoz, hogy a köteléki felbontás helyett ágytól és asztaltól való elválasztást kegyeskedjék részére megadni, hogy a szentségekhez járulhas»142 son 1939-ben a zámolyi plébániai beosztást Szopori János, volt csákvári káplán vállalta el 14 ". Szopori plébánosnak 1939 és 1945 között egyáltalán nem volt könnyű dolga. Szinte hivatalba lépésekor kellett foglalkoznia a zsidótörvények okozta ügyek szövevényeivel. Jelentkezett például nála Kaufler Béla, aki Pesten született 1900-ban zsidó szakácsnő törvénytelen gyermekeként. Katolikus nevelőszülei keresztény szellemben nevelték, Zámolyra költözve Nagy Károly keresztelte meg 1919. március 25-én, de az izraelita egyházból való kijelentését nem vitte véghez. Szopori fogalmazása szerint „mindez most a zsidótörvény végrehajtásánál kellemetlen, mert a budapesti Anyakönyvi Hivatal által zsidónak van bejegyezve...Nagy Károlyhoz elmentem, aki igenis bevallotta, hogy a zűrzavaros időkben (Kommunizmus idején) ezzel nem törődött és nem tartotta szükségesnek...Az illető most nős, kath. nőt vett feleségül és kath. templomban (zámolyi) esküdtek, gyerlíJ SzfvPL. No.: 4579. 1938. október 12. 140 SzfvrL. No.: 4579. 1939.január 25. 141 SzfvPL. No.: 4579. 1939. január 14. 142 SzfvPL. No.: 4579. 1938. március 30. 143 SzfvPL. No.: 4579. 1939. március 11., május 1., július 20 mekük (2) katolikus, foglalkozására borbélymester" . A püspök szerint „Kaufler vallásváltoztatása államjogilag érvényes ,,[45 . Az persze más kérdés, hogy mire ment Kaufler ezzel a határozattal, amikor már nem a vallási hovatartozást, hanem a faji szempontot érvényesítették. Kaufler Béla fodrászmester 1920-ban nyitotta meg zámolyi üzletét a Bika közben, a mai Vörösmarty utcában, melyet az egykori leírások, mint szépen berendezett, modern felszerelésű üzletet említenek (B. Szabó - Juhász- Pallay - Vértes 1938, 488.). Kaufler Béla kikeresztelkedett zsidó fodrászmester 1944-ben németországi koncentrációs táborban halt meg. Az 1949. január 17-én keltezett Nemzeti Bizottsági jegyzőkönyv szerint „1944. április 5-én deportálták, ahonnan nem tért vissza, valószínűleg kivégezték" 146 Üzletét előbb volt segéde, az özvegyet feleségül vevő Kovács Lajos, majd fia, ifjabb Kaufler Béla vezette, illetve vezeti ma is. 1945 után több, rövid ideig szolgáló helyettes után a falubeliek jó emlékezetükben őrizhették meg Kisteleki Antal illetve Mézes József nevét (A Székesfehérvári Egyházmegye jubileumi névtára 1977-ben. Székesfehérvár, 1977. 267.). Kisteleki Antal 1912-ben Székesfehérváron született, 1936-ban szentelték pappá. Zámolyon adminisztrátorként szolgált 1948 és 1952 között, majd visszakerült Székesfehérvárra (A Székesfehérvári Egyházmegye jubileumi névtára 1977-ben. Székesfehérvár, 1977. 274.). Mézes József a Sopron melletti Zsirán született 1913-ban, 1940-ben Székesfehérváron szentelték pappá. Több helyen volt káplán, majd plébánosként Csákvárról helyezték Zámolyra. Püspöki tanácsosi címmel 1977-ben tüntették ki (A Székesfehérvári Egyházmegye ünnepi névtára 1038-1688-1988. Székesfehérvár, 1988. 188.). 1956-tól 1988-ig szolgálta híveit Zámolyon, s közben 1981-ben és 1984-ben Gántot is ellátta. Mézes Józsefet szerették hívei: sokat törődött lelki gondozásukkal, sőt a gyerekek iskolai előmenetelével is. Nem egy nebulót készített fel a legkülönbözőbb iskolai feladatokra. Emellett elmondható, hogy gondosan rendben tartotta az egyházi épületeket: 1958 és 1961 között a háborús károk kijavításán, majd a külső és belső tatarozáson munkálkodott. 1965-ben a háborúban elpusztult orgona pótlására megvették a sajtoskáli templom orgona-harmóniumát és a harangokat villanymeghajtásra kapcsolták. 1970-ben megvették az alcsútdobozi oltárt. Az 1980-as években a torony zsaluzatát, magát a tornyot és egy német egyházi segélyszervezet segítségével a plébánia tetejét is felújíttatta 147 . Nyugdíjazása óta Zámolyon nincsen állandó katolikus pap. Mézes József 2000. január 19-én halt meg. A két nagy felekezet nem fért meg egymással békétlenség nélkül. A békétlenséget a katolikus földesúr és a kegyúr parancsai és hajlíthatatlansága is szította. Lamberg Ferenc 1761-ben a reformátusokat is kötelezte a stóla SzfvPL. No.: 4579. 1939. október 24. SzfvPL. No.: 4579. 1939. október 30. FML F.XVII-78. Zámoly, Nemzeti Bizottság iratai. 1949. jan. 17. SzfvrPL. No.: 4579. 65
