Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)
Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter Zsófia: „Ország lappangott itt, mikor nem vala ország” – A református és a római katolikus felekezet Zámolyon. p. 47–83. t. I–VII.
káplán, majd 1904-ben helyezték Sárosdra. Itt ügyesen gazdálkodott, rövid idő alatt három hold szőlőt és gyümölcsöst telepített. Ám egyre többször vetődött fel, hogy erkölcstelen életet él, Potyondi Imre püspöki titkár szerint lelkipásztori működésének „rossz talaja" van Sárosdon (Lukács 1973, 336-342. Fejérmegyei Napló, 1919. január 12. Székesfehérvár és Vidéke a Népszava, 1919. január 19.). Odáig fajultak a dolgok, hogy nem maradt más választása, mint nyugdíjazását kérni, vagy önként Zámolyra költözni. Nagy Károly egyiket sem akarta, s közben kórházba is került, de onnan is még Sárosdra ment vissza, holott zámolyi kinevezését már elintézték. Itt kapta meg a püspök táviratát: átköltözés tovább nem halasztható, bútorait a községi fuvarosnak azonnal adja át, mert ellenkező esetben a plébániát kilakoltatni leszek kénytelen. Dr. Prohászka püspök. " 8б A püspök még karhatalommmal is megfenyegette, erre aztán nagy nehezen átköltözött Zámolyra. A visszahelyezését mostmár innen követelte a hercegprímásnál és a Püspöki Irodánál (Lukács 1973, 336-342.). Nagy Károly haragjának másik célpontja Bíró Mihály volt, akit a bíróságnál is feljelentett vagyonának elorzása miatt. Az egyházi embereknek a világi törvényszék elé való idézése igen súlyos vádként szerepelt a püspök Nagy Károlynak írott levelében: „Tisztséged a (örvényszék előtt pörbe merte hívni utódját Sárosdon, s mint sok ezer K-val megkárosítót állítja oda s ebben voltaképp magát az egyházi főhatóságot állítja oda bűnösnek s ezt a világi törvényszék előtt. Ugyancsak sárosdi utódját, Bíró Mihályt a legalávalóbb módon bántalmazza: miért is kénytelen vagyok elmozdíttatása iránt szükséges lépéseket megtenni." (Lukács 1973. 336-342. - Székesfehérvár és Vidéke a Népszava, 1919. január 10.) Potyondi Imre püspöki titkár próbálta megnyugtatni a békétlenkedő papot. „Látom, hogy kegyed, kedves jó plébános úr, nem bír megnyugodni, nem tudja megtalálni lelke nyugalmát s abban a hitben van, hogy Püspök úr önnek rosszakarója". Azzal csendesítette, hogy a sárosdi ügyek csak úgy nem kerülnek napvilágra, ha békében marad Zámolyon, minél messzebb Sárosdtól és a pörlekedéstől. (Lukács 1973, 336-342. Székesfehérvár és Vidéke a Népszava, 1919. január 19). Hiábavaló volt a csendesítés, a plébános mérges, néha szemtelen hangú levelekkel követelőzött Prohászka püspöknél. A háború végét, az Őszirózsás forradalmat és a tanácsköztársaságot jellemző zűrzavaros hónapokban látni lehet leveleiből, hogyan felejtett el minden kötelező tiszteletet és engedelmességet feljebbvalóival szemben. Szinte írásjelek nélküli, felindult írásaiban a zámolyit „koldusplébániaként" emlegette 87 , magát előde ármánykodása és a püspök hatalmaskodása áldozatának tüntetve föl. „Nem elég, hogy anyagilag és testileg teljesen tönkre tett ember vagyok, hogy 20000 K.-nál többet érő vagyonúmtól meg vagyok fosztva, hanem emellett engem j о goSzékesfehérvár és Vidéke a Népszava, 1919. január 15. SzfvPL. No.: 4579. 1918. érkezési szám. 123/1918. san megillető segélyektől is elütöttek." Segély kérésre pedig minden indokot felhasznált: kért kórházi kezelésre, a költözködés költségeire, a költözéskor keletkezett káraira. „30 kocsi holmim szállításakor a fuvarosoknak élelemmel és itallal való ellátása legkevesebb 800 Kor. Bútoraimban törés és elveszés által okozott kár 1200 Kor., összesen 2000 Kor." 89 Nagy Károlyt személyes sértettsége, anyagi kára és az a meggyőződése, hogy Prohászka püspök személyes ellenfele szinte természetes módon állította katolikus pap létére a tanácsköztársasági eszmék szolgálatába. Személyes igazát keresve, bosszúvágyát is igyekezett kiélni, amikor nyíltan a proletárdiktatúra mellé állt, a termelőszövetkezetesítés és az iskolák államosítása szószólója lett. Nem szakított azonban papi hivatásával, sőt előbb a sárosdi plébániára való visszakerülés, utóbb pedig a zámolyi plébánia megtartása érdekében több egyezkedésbe bocsátkozott, sérelmei orvoslására az egyházi utat is nyitva igyekezett hagyni. Az is igaz persze, hogy ő is érezhette eljárása tarthatatlanságát, mint maga is írta később, ezért végezte el 1919-ben a tanítói átképző tanfolyamot, ezért vállalta a Székesfehérvárra naponta való bejárást. Nagy Károly sérelmeit a székesfehérvári Püspöki Szentszéken keresztül a pápának is megírta. írásának tartalmát sajnos nem ismerjük, csak azt lehet tudni, hogy azt Prohászka püspök 1919. június 26-án a bécsi nunciushoz terjesztette fel, természetesen a pap viselt dolgairól alkotott véleményével együtt . A püspök véleményét naplójegyzeteiből ismerhetjük. Az 1919. június 8-i bejegyzés szerint: „Nagy Károly a sárosdi szőlőért kártalanítást kíván. " Július 1-jei jegyzetében írt Prohászka püspök részletesebben az eseményekről, de nem vesztegetett túl sok szót a jelenségre: „A zámolyi tanító Viszotának beszélte, hogy Nagy K. a szószéken felolvasta a vallászabadságról szóló rendeletet s kijelentette, hogy erről a szószékről eddig a népet csak butították: ekkor felállt az iskolaszéki gondnok s mondta: hogy az nem igaz, mert arról a szószékről csak szépet és jót mondtak, aztán a néphez fordult, mondván: ugy-e, hogy úgy van? S a nép felelte: „Úgy van. ". N. K. tovább beszélt, de akkor meg más tekintélyes ember felállt s felszólította, hogy ne erről beszéljen, hanem az Evangéliumról beszéljen. Mire N. K. a „hiszek tebenned" imát elmondta s lement." (Prohászka Ottokár: Naplójegyzetek II. Szerk.: Szabó Ferenc SJ. Szeged-Székesfehérvár, 1997. 222.). 1919. április l-jén kelt az a jelentés, mely a hadügyi népbiztosság számára készült Nagy Károly szerepléséről, a melyből szó szerint idézünk egy szakaszt: „A fehérmegyei Zámoj községben tegnap a környékbeli falvak népének részvételével nagy népgyűlés volt, amelyen Nagy Károly katholikus plébános vérbeli szocialista szellemben ismertette a március 20. forradalmi vívmányokat és a SzfvPL. No.: 4579. 1918. november 5. SzfvPL. No.: 4579. 1918. érkezési szám: 123/1918. SzfvPL. No.: 4579. 1919. június 25. 60
