Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)
Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter Zsófia: „Ország lappangott itt, mikor nem vala ország” – A református és a római katolikus felekezet Zámolyon. p. 47–83. t. I–VII.
proletárdiktatúrának szükségességét bizonyítva a plébániához tartozó híveket az új rendnek legkészségesebb és legőszintébb támogatására szólította fel. Indítványára megalakították a direktóriumot. " Az idézett irat is kiemeli, hogy itt végülis az váltotta ki az ellentéteket, hogy „Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök öt hónappal ezelőtt csendőrkarhatalommal távolította el a sárosdi parókiáról Nagy Károly plébánost és büntetésből Zámoj községbe helyezte". Több adat utalt rá, s az említett is írta, hogy a sárosdiak is kérték a visszahelyezését 92 . Sőt a Székesfehérvár és Vidéke a Népszava ezzel a visszahívási kísérlettel kapcsolatosan úgy fogalmazott: „a néphatározat rehabilitálja Nagy Károlyt az ellene indított hajszával szemben" 93 . Elképzelhető tehát, hogy népszerű lehetett Sárosdon, ezért menesztettek érte küldöttséget. Zámolyon úgy tudták, hogy harácsoló és erkölcstelen életmódja miatt szakította ki őt a püspök környezetéből, és valóban büntetésül kapta a zámolyi beosztást. Nagy Károly elhatározta, hogy önkényesen, a püspöki tiltás ellenére visszatér Sárosdra. A sárosdi hívek azonban kellően megijedtek a kiközösítéssel fenyegetett pap visszavitelétől, amit a plébános Fejér Megye Direktóriuma elnökéhez, Horváth Jánoshoz írott, „Elnök Elvtárs Úr" megszólítású levelében panaszolt. „A tanítóhoz küldettek...hogy t. i. mindenkit kizár Prohászka az egyházból, ki Sárosdon az én misémen megjelenik, nálam gyónik, vagy előttem házasságot köt." Nagy Károly, mint sértett vitte be a Székesfehérvár és Vidéke a Népszava szerkesztőségébe időről időre az iratokat, s általuk természetesen a saját igazát és üldöztetését kívánta bizonyítani, mint maga fogalmaz „kiújságolm\ A cikkekből azonban a püspök álláspontja is kiderül: például az, hogy 1919 elejéig Prohászka püspök sem akarta mindenáron kenyértörésre vinni az ügyet. Igyekezett a plébánosnak elfogadható feltételeket szabni: azonnal be kell fejeznie a port Bíró Mihály ellen, nem mehet többé Sárosdra és Zámolyon ellátja feladatát (Lukács, 1973, 336-342. Székesfehérvár és Vidéke a Népszava, 1919. január 10.). Láttuk azonban, hogy Nagy Károly nem ezt tette. 1919. január 13-ai levelében tehát Prohászka püspök következetesen járt el, amikor ezt írta: „Tisztelendőséged I33/J9J8. sz- a. felterjesztésében Bíró Mihály sárosdi lelkészt rabló gazembernek mondja. Miután a minősíthetetlen eljárásával őt és az egyházmegyei hatóságot ismét súlyosan megsértette, s nekem adott igéretét megszerte, melyre való tekintetből a benejiciumtól való elmozdítása iránt az eljárást ezennek megindítom..." (Lukács 1973, 336-342.). A valódi elmozdítás azonban a tanácsköztársaság zaklatott napjaiban nem történt meg. Az iratok hézagossága miatt nem lehet rekonstruálni az eljárást, esetleg újabb tárgyalások is folyhattak, tény azonban, hogy a tanácsköztársaság bukása után jó oka volt bocsánatot 91 SzfvrPL. No.: 4579. 1919. április 1. Másolatban. " Széklesfehérvár és Vidéke a Népszava, 1919. március 16. 93 Széklesfehérvár és Vidéke a Népszava, 1919. március 16. FML. Direktórium iratai. 1919. márciuis 27. kérni püspökétől, ám ezt nem elmozdított, vagy nyugalmazott, hanem hivatalban lévő zámolyi plébánosként tette. A bocsátkerésben tetteit csupán anyagi kára miatt érzett fájdalmával magyarázta, ám kiviláglik belőle, hogy a segédtanítói tanfolyam elvégzésével maga is egy másik pálya felé kacsintgatott. Mint egyedi dokumentumot, érdemes idéznünk ezt a levelet. „Nagyméltóságú Püspök Úr! Jelenleg bocsánatot kérek minden N agyméltóságod ellen elkövetett szavaimért és tetteimért, melyeket Sárosról való elhelyezésem fölötti végső elkeseredésemben mondottam és cselekedtem. Most már másodszor értem meg a szőlő és gyümölcstermést Zámolyon, ah, mily rettentő fájdalom ez nekem, hogy az általam ültetett szőlő és gyümölcs termését nem én élvezhetem, hanem míg utódom bőven pénzel az én kezem munkájának gyümölcséből addig nekem drága pénzen kell vennem! Meg míg Sárosdon górémban jó helye volt kukoricámnak addig Zámolyon egész télen csövenként keféltetnem kellett kukoricámat a penésztől, mert különben teljesen elrothadt volna. Még én Sárosdon az udvart be gyepesítettem a baromfiak részére, Zámolyon meg 1 árva fűszál sincs az egész udvaron, meg a jövedelem is sokkal kevesebb, mint Sárosdon. Ily körülmények között nem csodálhatja Magyméltóságod, ha az áthelyezés folytán engem ért óriási anyagi kár és rettenetes lelki fájdalomból eredt végső elkeseredés kifakadásokra kényszerített szóval és tettel Nagyméltóságod ellen. Rég megírtam Nagyméltóságodnak, hogy az áthelyezés engem teljesen tönkre tett anyagilag, testileg és lelkileg, ez kényszerített engem a szocializmus karjaiba, melytől reméltem a Sárosdra való visszajuthatásomat. De kommunista soha sem voltam. A tanítók részére Székesfehérvárott tartott szocialista átképző tanfolyamra ugyan mindennap bementem Zámolyról és bizonyítványt is kaptam róla, de ezt azért tettem, mert kétszer összehívtam a híveket gyűlésre, de beláttam magam is, hogy a papi földek és az államsegély elvonása esetében a 600 lélekből álló szegény hitközség nem képes papot tartani, meg a templomot és a paplakot tatarozni, mert eddig is az egyházi adó P/10-ét az azóta szocializált uradalmak fizették, mely összeg a szocializálás által szintén elesett; és ez is a hívek nyakába szakadt. Azért jártam tehát tanfolyamra és szereztem róla bizonyítványt, hogy ha Zámolyon mint pap meg nem élhetek, mert a felsoroltak elvonása után csak 500 kor. értékű párbérem maradt volna semmi más, akkor egy évi póttanítói kurzus elvégzése után a tanítói pályára mentem volna, miként ezt a szocialista átképző tanítói tanfolyam vezetőjének meg is mondtam, ki meg isígérte kérésem teljesítését, ha Zsámolyon mint pap megélni nem bírok. Ezért tehát megélhetési, kenyérkérdésből, vagyis végső szükségből vettem részt a tanfolyamon, szereztem róla végbizonyítványt, nem pedig azért, hogy vérbeli szocialista legyek. Ha Sárosdon maradhattam volna, ott soha eszembe se jutott volna szocialistának lenni. A 2 vöröskatona temetésén azért voltam jelen, mert vásárlás 61
