Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)
Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter Zsófia: „Ország lappangott itt, mikor nem vala ország” – A református és a római katolikus felekezet Zámolyon. p. 47–83. t. I–VII.
Szabó Gyula adminisztrátorsága idején az egyik két mázsás harang megrepedt. A budapesti Thury harangöntő cégtől kért árajánlatot 70 . Utóda, Gönczöl Antal kapott engedélyt arra, hogy a régi harang anyagának beszámításával megrendelje a 180 kilogrammos, D hangra hangolt harangot 71 . Az ár előteremtése viszont komoly nehézséget jelentett: a templompénztár, a püspökségen kezelt ipartőke felhasználása mellett még gyűjtést is kellett indítani, ráadásul a harang is nagyobb lett, 192 kilogrammos, így persze többe is került, 401 forintba 72 . 1899-ben szép ünnepségre került sor az új harangtól függetlenül is. Klement Ferenc harangozó 50. éve állt az egyház szolgálatában, 1849. október végén lépett szolgálatba. November 1-én főpásztori dicsérő levél kíséretében jutalmat kapott 73 . Gönczöl Antal idejére már nagyon is nyilvánvalóvá vált, hogy a zámolyi plébánia szegény. Minden lehetőséget meg kellett tehát ragadni az adományok, szolgál mányok és jövedelmek gyarapítására. Gönczöl Antal ijedten jelentette püspökének, hogy az 1882-83 óta szokásossá vált földesúri juttatásokat Vértessy György (azelőtt Werner), az uradalom jószágigazgatója már többször megpróbálta mérsékelni, 1899-ben pedig az igénybe vételük elé különféle akadályokat gördít. Az évenkénti földesúri juttatás 25 forintnyi tűzifa-illetékből, két katasztrális hold kukoricaföldből és három tehén nyári legeltetéséhez való jogból állt. A püspök közbenjárására gróf Merán Jánosné megerősítette, hogy a szokásos kegyadományokat a jószágigazgató ki fogja szolgáltatni, s Vértessy is ugyanígy nyilatkozott, az azévben már ki nem adható kukoricaföld fejében 50 forintot utalt ki 74 . Szórády Gyula plébános itteni szolgálata alatt gyűjtötte össze és írta meg a falu 1849. évi meghurcoltatásának történetét, emléket állítva egyik elődének, Tóth Antalnak is. A kis füzet Zámoly 1848-1849-ben címmel 1905-ben jelent meg Székesfehérváron. Szórády 31 évesen került Székesfehérvárról Zámolyra, 1899. december 11-én mutatták be új plébániáján 75 . Nagy súlyt igyekezett fektetni arra, hogy a plébánia udvarán kutat fúrattasson, hiszen a kút a sok tűzeset megfékezését is lehetségessé tenné 76 . Ekkor azonban még nem engedélyezték a kútfúrást, csak 1912-ben Bíró Mihály idejében készült el a kút 365 koro.. , 77 naert . A papnak és a tanítónak most a hívekkel kellett felvenni a harcot járandóságuk megfizetéséért. A hívek ugyanis 1904-ben nem az 1845. évi canonica visitatióban meghatározottak szerint akartak szolgálni, hanem úgy tartották, hogy ők több párbért fizetnek már 1876 óta azért, mert ' SzfvPL. No.: 4579. 1897. július 12., december 10. 71 SzfvPL. No.: 4579. 1898. január 15. 72 SzfvPL. No.: 4579. 1897. december 19., 1899. szeptember 28. 73 SzfvPL. No.: 4579. 1899. október 7. 74 SzfvPL. No.: 4579. 1899. május 5., augusztus 15., október 5. 75 SzfvPL. No.: 4579. 1899. nopvember 3., december 11. 76 SzfvPL. No.: 4579. 1902. április 15. 77 SzfvPL. No.: 4579. 1912. január 9., március 30. akkor a munkajáradékot (szántók és rétek megmunkálása, a tűzifa járandóság megvágása és behordása) ezzel megváltották 78 . Kálmán Vince főszolgabíró is a plébános és a tanító pártjára állt. Bizonyította, hogy a fizetendő összegek az 1850-es új pénzre való átváltás miatt emelkedtek és a híveket a járandóság ledolgozására utasította 79 . A hívek Nagy Ignác ügyvéd képviseletével a következő évben a munkajárandóság mérséklését kérték, illetve azt, hogy a munkajáradék mértékét mostani megfogyatkozott létszámukhoz mérjék, mert „a hitközség megfogyott hívei szám arányban és anyagilak képtelenek a reájuk rótt teher elviselésére" Az ügyvéd kimutatta, hogy a faluban található 101 úrbéri telekből a katolikusok csak 14 telekkel, ezekhez csak 18 kétfogatú és 7 egyfogatú igaerővel rendelkeznek, közöttük 38 cseléd házaspár van, akik semmilyen kézi munkára uradalmi beosztásuk miatt nem kötelezhetők* 0 . Mindenesetre Szórády Gyulának halálakor, 1908. június 29-én is csak adósságai voltak, összes ingóságát tartozásai fejében lefoglalták, s azok árából elégítették ki Schmid Alajos és Schreidorfer Pálné követelését 81 . Föl is hánytorgatta mindezt a zsidó boltos, Vészeli Sámuel, hiszen neki is adós maradt a plébános. Ezt írta: „a szenvedő és beteg lelkész házához végrehajtót nem vitettem akkor, amikor saját hitfelei halálos ágyán foglaltatták le még meglévő ingóságait . Az adósságot a püspökség valamely kegyes alapjából térítették meg. Sebestyén József nagy anyagi nehézségek között vette át a plébániát, úgy, hogy az adók nem voltak befizetve, s templompénztárban is csak pár korona volt 83 . Ennek ellenére belefogott a már elhatározott orgonaépítésbe: a pesti Rieger céggel kötöttek szerződést, a vételár kifizetésére hitközségi adót vetettek ki, a püspökségtől hat évre kölcsönt kaptak, sőt még a Rózsafüzér-társulat tőkéit is felhasználták 84 . Sebestyén utóda, Bíró Mihály sem tudott az anyagi nehézségekből kikeveredni, amikor súlyos operációjára került sor, akkor is segélyt kellett kérnie Prohászka püspöktől. Mégis, és a háborús körülmények ellenére is Bíró nagy tiszteletben tartotta elődeit: 1917ben kezdeményezésére a csak vári alesperesi kerület papsága Szórády Gyula emlékére, 1918-ban pedig ő maga a Zámolyon eltemetett pap elődei emlékére alapítványt tett 85 . A plébánia szegénysége volt az az ok, ami miatt annyira fájdalmas volt Nagy Károly számára, hogy 1918ban Bíró plébánossal el kellett cserélnie a gazdag sárosdi plébániát a köztudomásúan szegény zámolyira. Nagy Károly 1867-ben született Rád községben (Zala megye), 1891-ben szentelték pappá. Több helyen volt ' B SzfvPL No.: 4579. 1904. március 9. 79 SzfvPL. No.: 4579. 1904. február 25. 80 SzfvPL. No.: 4579. 1905. március 16. 81 SzfvPL. No.: 4579. 1908. július 27., 1909. május 16., május 25. 82 SzfvPL. No.: 4579. 1908. június 29. 83 SzfvPL. No.: 4579. 1908. július 27., augusztus 27. 84 SzfvPL. No.: 4579. 1908. november 30., 1909. május 11. 85 SzfvPL. No.: 4579. 1917. január 8., 1918. január 14. 59
