Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)
Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter Zsófia: „Ország lappangott itt, mikor nem vala ország” – A református és a római katolikus felekezet Zámolyon. p. 47–83. t. I–VII.
zött) egy itteni udvarházban hiába sáncolta el magát embereivel, elfogták és megvakították, sebeibe hamarosan belehalt (Farkas 1975, 1, 51-55.). Zámolyt birtokosai, a Csák nembeliek, a Dudariak, majd a Rozgonyiak sorsa a csókakői váruradalomhoz kapcsolta. Csókakő 1326-tól a királyi várak sorában szerepelt, ekkor várispán, majd 1379-től Fejér megye ispánja vezetése alatt állt. 1425-ben még ilyen minőségében került Rozgonyi István kezébe. 1430-ban a Rozgonyiaknak zálogként átadott, a váruradalomhoz tartozó helységeket és javadalmakat felsoroló listán Zámoly falu szerepelt. 1439-től a család már örökös birtokként kezelte a várat, Rozgonyi János leánya, később Kanizsainé, majd leánya, Kanizsai Orsolya, a későbbi Nádasdyné hozományaként a várbirtok 1534-től a Nádasdy család kezére került (Vadász 1982, 7. - Hatházy 1999, 50.). A Bakity család rövid birtoklása után ismét visszaszerezték a Nádasdyak (Farkas 1989, 39-44.). A váruradalom falvait 1619-től a Komárom megyei adó-összeírásokban szerepeltették, a Csuthy Balázs járásához tartozó falvakat, köztük Zámolyt is hivatalosan 1643-ban Komárom megyébe kebelezték (Schneider 1932, V-XXI. IX.). A formálisan újjáalakult magyar közigazgatás az 1543 óta török hódoltsági, tehát szervezetileg nem létező Fejér megye helyett Komárom megye egyik járásaként, a vértesaljai járásként kezelte ezt a területet, bár még 1688-ig a török volt itt az úr (Hatházy 1999b, 66. - Vass Előd 1977, 62.). Nádasdy Ferenc felségárulási pere, fő- és jószágvesztésre szóló ítélete, 1671. évi lefejeztetése és birtokainak elkobzása után a váruradalommal együtt Zámolyt az esztergomi érsek bérelte a kincstártól. Az eddig érintett források is azt tanúsítják, - amit egyébként más mezőföldi, tehát csakúgy török hódoltság alatti helységek esetében is tapasztaltam - hogy a török elleni felszabadító háborúk nagyobb kárt tettek az úgyahogy berendezkedett, földet és szőlőt művelő lakosságban és annak vagyonában, mint maga a török. Zámoly esetében ehhez még hozzájárult az is, hogy a Bécset 1683-ban sikertelenül ostromló Kara Musztafa nagyvezír vezette török-tatár seregek a csata előtti felvonulás, majd a fejvesztett visszavonulás alkalmával rettenetes dúlást vittek véghez. Ekkor Zámoly is elpusztult, temploma leégett (Biczó 1896, 10, 1.). így érthető, hogy 1685-ben összesen hét lakott és 31 puszta házat írtak össze a frissen visszafoglalt Érsekújváron, majd Budán működő kamarai adminisztráció utasítására (Biczó 1896, 10,1.). Zámoly lakói Fehérvár visszavétele (1688. május 19.) után szállingóztak haza, illetve ezután érkeztek új telepesek. 1690-ben még csak 23 lakott telket (hét egész, nyolc féltelek és nyolc negyedtelek) és 17 puszta egésztelket írtak össze, de megjegyezték, hogy a puszta telkek lakói Tata, Veszprém, Győr és Pápa végvárakba húzódtak. Ezen kívül csak három puszta féltelek és egy puszta negyed telek volt 3 . Nem csupán a jobbágyok egy része volt azonban új, hanem a földesurak is: a török uralom után Zámolyt, mint a csókakői vár tartozékát, de már Hochburg örökségként írták össze 4 A Haas-Hochburgok 1691-ben vették meg a csókakői uradalmat a kincstártól hatvanezer rajnai forintért. I. Lipót a csókakői uradalmat pallos- és kegyúri joggal együtt adta át. A Hochburg uradalom központját Móron építette ki. A sok adminisztratív intézkedés eredményeként ezekben az évtizedekben kezdtek megszilárdulni az egyes uradalmak közötti határok, eldőlt az egykor lakott, de a török alatt elpusztult helységek hovatartozása. Az alapozó időszakon is alig túljutott uradalom 1752-ben új földbirtokos kezébe került: a fiúörökösök halála után 1752-ben az öt leányágon leszármazott család között felosztották, miután I. Lipót adománya annak idején a Hochburg családnak a női ági öröklést is lehetővé tette. A Lamberg család osztrák főnemesi család volt, mely éppen ebben a korban telepedett át Karintiából Magyarországra, s melyet 1791-ben honosítottak (Magyar Nagylexikon XI. 2000, 759.). Az uradalom 1752-es felosztáskor létrejött negyedik és ötödik rész sorsa érinti Zámolyt. Hochburg Mária Anna fia, Lamberg Ferenc Antal az édesanyjára eső rész mellé megvette a nagynénje részét is, így kezén a kétötöd rész 1790-ben bekövetkezett haláláig egységes uradalmat alkotott. A Lamberg uraságok 1815-ig Pozsonyban, azután Móron laktak. Móri birtokos volt Lamberg Ferenc gróf, aki 1848. szeptember 28-án a pesti hajóhídon mint a magyarországi összes hadak főparancsnoka a népharag áldozata lett, ma a móri kapucinus templomban nyugszik. Testvére, Rudolf gróf a Csákberényben 1831-tői építtetett kastélyt használta. Zámolyon a móri uradalmi tisztviselők közül ekkor az ispán, majd az intéző lakott. A következő generáció, Lamberg Ferenc fiai változtattak ezen a beosztáson. Ferenc, Fülöp és Henrik grófok az osztályos egyezség során úgy döntöttek, hogy Fülöpé legyen egy tagban Zámoly, Kerekszenttamás puszta, majd később ehhez járult Borbála egy része is. 1872-ben Móron az Úri utcában levő volt béresházat teljesen átépítve, ide költöztették át az addig Zámolyon dolgozó főintézőt, Werner Györgyöt. A főintézői lakást pedig a gróf számára alakították át, aki 1872 májusában Zámolyra költözött. Lamberg Fülöp gróf Wenckheim Máriát vette feleségül, első gyermekük, Lamberg Ladiszlaja 1870-ben Zámolyon született. Az 1874-ben meghalt apát, és a diftériában 1879-ben meghalt 6 éves Angelikát és a 8 éves Fülöp Ferencet is a zámolyi Lamberg kriptában temették el. Az uradalom tehát ismét fiúörökös nélkül maradt. 3 Magyar Országos Levéltár, a továbbiakban MOL. Urbaria et Conscriptiones E. 156. fasc. 4 m. 43. 4 MOL. Urbaria et Conscriptiones E. 156. fasc. 4 m. 43.(Károly 18961904, II, 5-7. -Károly 1893, 1-131. 49
