Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)

Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter Zsófia: „Ország lappangott itt, mikor nem vala ország” – A református és a római katolikus felekezet Zámolyon. p. 47–83. t. I–VII.

ben pedig már egyik sem volt lakott, az egykori uradalmi lakosság a faluba települt be. (A népességi adatokat, valamint a falura vonatkozó leírások közül néhányat szemléltetésül a mellékletben közlöm). Külterülete 4648, belterülete 202 hektár (Farkas 1997, 739-740.). Történeti forrásaink visszatérő megfogalmazása szerint Zámoly lakói törzsökös magyarok. Vályi András: Magyar Országnak leírása című 1796-ban megjelent művében viszont így fogalmaz: ,^Zámoly magyar és német falu Fejér vármegyében, földes ura gróf Lamberg uraság, lakosai katolikusok, reformátusok és zsidók" (Vályi 1796.). (Lásd a mellékletben!) Felvetődik ezek után a kérdés: hogyan és mikor kerültek ide a németek, mert azt, hogy valamikor kellett lennie német betelepedésnek, a mai zámolyi családnevek önmagukban is bizonyítják. A németek betelepedése valószínűleg az uradalom árendásai, illetve saját birkatartása miatt ide kerülő birkásokkal kezdődött. Ebben a korszakban az uradalmi birkatartás az egyik legjövedelmezőbb ágazat volt, de már nemes, ún. selyemszőrü állatok, azaz birkák (és nem a régi, parlagi fajta, a juh) tömeges hasznosítását jelentette. Fajtaváltás játszódott tehát le: a magyar legelőkön már drága, messzi vidéken vett, általában merinó fajtájú kosokkal megnemesített, hosszú, finomszálú gyapjút adó nyájak legelésztek és velük az új fajtához jól értő birkások telepedtek le. Hozzánk az újmódi juhászok és a tenyészállatok is német területekről jutottak el. Talán így telepedhettek itt le az első német családok. Ebből az adatocskából kivilágló uradalmi birkatartás a magyarázata annak, hogy miért tilalmazta a földesúr a juhtartást a jobbágyok számára. A tervszerű, több családot egyszerre megmozgató német betelepedésnek nem találtam nyomát a forrásokban. Valószínű tehát, hogy az uradalom igényeinek megfelelően helyezett ide egy-egy családot, illetve a zsellérek közé telepedhetett be a helyi munkalehetőségeket kihasználva egy-egy földműves vagy iparos család. A környező települések, mint például Gánt, Kápolnapuszta, Vértesboglár és Vértesacsa zsellérei számára vonzó lehetett a Zámoly határában vállalható sok irtás és a szőlő. Ez is a német telepesek érkezésének egyik forrása volt. Valószínűnek látszik, - és Vályi András adatai is ezt indokolják - hogy ez a folyamat az 1700-as évek végétől játszódhatott le, hiszen az úrbérrendezéskori névanyagban az úrbéres népesség között még német nevűeket nem találunk, hacsak a Német, Moor, Hermán nevek nem mutatnak erre. Az 1828. évi összeírás névanyagában már megjelennek német nevek (Legier, Langmar, Schmidt), illetve extraneus, vidékiként bejegyzett kápolnapusztai, gánti és székesfehérvári szőlőtulajdonosok.

1 Ebben az időszakban érdemes figyelnünk Mór, az uradalmi székhely történetére is, hiszen itt többször is szinte elfogyott a német telepes lakosság Jenéi (1977 39-61, 69-77, 75.; Vadász 1977, 77-193): valószínűleg ők rajzottak ki az uradalom más Fejér Megyei Levéltár (a továbbiakban FML). Acta Locorum, Zámoly. 1828-as összeírás. 1828. szeptember 15. községeibe, vélhetőleg egy-egy család Zámolyra is került (Farkas 1976. 166-178.). A zámolyiak a régebben ide települt németek nevét igyekeztek már a XX. századra szinte „megmagyarosítani". A Lampert, Brunner, Spergel, Noll és Proger mellet inkább csak Poszli (Posztl), Etli (Etl), Branchât (Branczeiz), Bakter (Einwachter), Gúber (Gruber), Slösször (Schlosser), illetve Metláger (Mödlager) nevekről beszéltek. Nem is ismerték őket másként. Pesthy Frigyes kérdőívére a választ fogalmazók 1865ben az utóbbi idők jelenségének tartották a németek betelepedését: „a közel eső Boglár, Szaár és Ácsa német ajkú községekből több német család ide költözvén, itt telepedtek meg és most már a községi lakosságnak 1/6 részét képezik." (Párniczky 1977, 160-305, 302-303.) A németek száma 1838-ban száznál több, 1850-ben 86, 1930-ban 22 volt. Az 1947. évi 12.200-as kormányrendelet alapján készített összeírás szerint magyar nemzetiségű, de német anyanyelvű zámolyi lakosként 33 személyt írtak össze. Az összeírás tulajdonképpeni célja a németek kitelepítése volt, de a zámolyiak a kivételezési bizottság listáin szerepeltek, tehát nem telepítették ki őket.

2 A nevek további vizsgálata arra a felismerésre vezethet bennünket, hogy általában Észak felől érkezett ide a magyar népesség is (Csanádi 1975b. 1. 70-82.). Bátka, Csitár, Bagota, Udvard, Zólyom, Alistál, Marcelháza, mind-mind felföldi helynevek, amelyek zámolyi személynévként is felmerülnek. Zámoly költő fiai is vizsgálták ezt a kapcsolatot, amit a nevek tükröznek. Csoóri Sándor a Zólyomi név gyakoriságára figyelt föl (Lukács 1996, 7989.). Csanádi Imre ugyancsak a családnevek kapcsán így gondolkodott szülőfaluja és az északi területek közötti korábbi kapcsolatokról: „El-eltűnő dt et ett, hogy a régi (részben ma is élő) zámolyi vezetéknevek közül a helységnévből képzettek Észak-Komárom és Dél-Nyitra tájaira utalnak vissza leginkább. Ilyenek a Csitári, Udvardi, Liszi és még egy pár, ilyen az anyám családjának neve, a Bagót ai. Mit gondoljak erről? Hogy a hitük miatt a királyi részeken folyvást abajgatott kálvinista jobbágyok inkább lehúzódtak a Hódoltságba? Ahol sok jót a töröktől sem remélhettek ugyan, de a lelkiismeret szabadságába mégsem gázolt annyira bele, mint Róma híve? Volt Zámolynak (1680 táján) egy gályarabságból szabadult prédikátora, Alistáli György nevű. Alistál is Pozsony megyei hely - akkor még a név származást igazolhatott" (Csanádi. 1975b,. 1. 70-82.). Ide tartozik még a zámolyi lakosok 1696. és 1715. évi összeírásaiban szereplő Marcziházi név, hiszen Marcelháza is Komárom vármegyében, az udvardi járásban található (Lukács 1996, 7989.-Biczó 1896, 12.). Zámoly falu első írott említésének Péter király megvakíttatása leírását tartjuk. Az esemény 1046-ban október elején játszódott le: a menekülő Orseoló Péter (Szent István király unokaöccse, magyar király 1038-1041 kö2 FML. Zámoly II1I. és V. sz. névjegyzék, 2923/1.; 2. 1948. augusztus 16. 48