Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: A Fejér megyei Velence múltjából. p. 85–94.

Alba Regia, XXXI, 2002 FARKAS GÁBOR A FEJÉR MEGYEI VELENCE MÚLTJÁBÓL TERMÉSZETI VISZONYOK Szalagtelkes „útifalu" település a Velencei-tó keleti, északkeleti partján. Központi belterülete (714 ha) a tó által alámosott egykori abráziós lejtőn települt, 106,32 m tengerszint fölötti magasságban. Viszonylagos magassága a Velencei-tó „0" vízszintje (103,20) felett 3,12 m. A tó egykori magasabb vízállását jelző abráziós lejtőt az antropogén tényezők és a deráziós folyamatok jelentősen átalakították. A községhatár (3329 ha) változatos felépítésű és domborzatú hegységi és síksági felszínekből áll. Északi része kiterjed a Velencei-hegység gránittönkjére. Legmagasabb pontját a Gécsi-hegy (242 m a tengerszint fölött.) hordozza. Hegységépítő kőzete biotitos gránit, fedőjében helyenként a kristályos palaköpeny roncsaival. Északkeleti peremén eocén amfiból- és piroxén-andezit vulkánosság nyomai jelentkeznek csatornakitöltések formájában. Felszínalaktanilag a Gécsi-hegy kiemelt és exhumált tönkmaradvány, amely Nadap vonalában északnyugatidélkeleti irányú pereme vetődés mentén szakad le. Kelet felől átmosott lejtőtörmelékes löszből épült pannóniai alapzatú alacsony lösztábla csatlakozik a hegységhez. Átlagos tengerszint fölötti magassága 130-140 m. Tagolatlan felszíne gyengén déli irányban lejtösödik, és a Velencei-tó tengelyében a községhatáron kívül gyenge lefolyású löszsíkságba megy át. A községhatár déli részét a tómedence felé visszabillent, eróziós és deráziós völgyekkel tagolt lapos völgyközi hátak jellemzik. Felszínüket napjainkban az antropogén tényezők által befolyásolt talajeróziós folyamatok formálják. A községet a tóparti településekhez hasonlóan meleg, száraz, forró nyár, bőséges napsugárzás (évi összege 2000 óra), magas hőmérséklet (július középhőmérséklete 2121,5 C°) és rendkívül szűkös csapadék (532 mm) jellemzi. A csapadékmaximumot jelentő május (60 mm) kivételével egyetlen hónap csapadékösszege sem éri el a 60 mm-t. A kevés csapadék és az intenzív párolgás miatt a terület vízháztartása erősen veszteséges (-125) - (-150 mm), ami a felszíni - és a felszín alatti vizek hiányában egyaránt megmutatkozik. Csak jelentéktelen időszakos vízfolyásai vannak. Itt torkollik a tóba a Vereb-Pázmándi-víz, de száraz nyarakon medre kiszárad. A községterület talajai a mezőségi talajok (típusos mészlepedékes csernozjom, csernozjom jellegű homoktalaj, réti csernozjom) típusába tartoznak. A talajpusztulás az egész határban jelentős.

1 A község nevéről A község neve 1516-ban bukkant fel Welence alakban. Latinos Venetia alakjával azonban már Mátyás király történetírójának, Antonio Bonfininek A magyarok történetéről szóló művében is találkozunk, (amelyet az 1486 őszén Magyarországra érkező Bonfini a király felszólítására írt.) A Fejér megyei Velence helységnév etimológiailag azonos az észak-olaszországi Velence város nevével. A Fejér megyei község első telepesei, névadó lakói velencei olaszok lehettek, akik a helységnevet magukkal hozták. A latin Venetia olasz Venezia városnév a latin Veneti 'vénét' népnévből keletkezett. Az V-VII. században a népvándorlás vihara, főleg a langobárdok támadásai elől a vénetek egy része az Adriai-tenger part menti szigeteire menekült. ( A Veneti népnév tövéhez lásd talán óír fine „rokonság" ófelnémet wini „barát".) A latin Venetia olasz Venezia városnévből Venece, Venence, Velence fejlődéssel jött létre a mai magyar névváltozat.

2 Van olyan álláspont is, amely szerint Velence helynév elsődlegesen a Velencei-tavat jelölte, s a tóról vonódott át a partján levő településre. 1 ÁDÁM L.: Fejér megye természeti földrajza. Kézirat. " Kis L.: Fejér megyei helységnevek etimológiája. Kézirat. 85