Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: A Fejér megyei Velence múltjából. p. 85–94.
A régi magyar velence szót „széljelző zászló, szélkakas" értelemben használták. Helyi hagyomány szerint a német Wellen és a See összekapcsolásából eredhetett (vö. 1864-ben Meszlény Mór írását, amely szerint hullámtó, hullámzó tó nevet adták neki a régi időkben.) Arról viszont Meszlény Mór nem akar tudni, hogy a XVIII. század elején még Fertőfenék neve is volt a helységnek, illetve Velence mellett ilyen nevű település létezett. A helyi és a környékbeli lakosság Velence településre is a Fertőfenék nevet alkalmazta. A szomszédos Nyék neve is Fertőfőnyék volt. A középkorban és a hódoltság idején A középkor utolsó századában Velence mezőváros. Fejlődését a határában húzódó közlekedési utak, a Velencei-tó gazdag vízi világa alakította ki. Az 1500-as években a Baranyay és a Somogyi család birtokolta. 1541-ben e két családtól I. Ferdinánd elkobozta, amikor Baranyay Mátyás és Somogyi Ferenc Zápolya Jánoshoz pártoltak. Néhány évig fiskus kezelte a birtokot, 1541-ben Székesfehérvár város kapta meg több más Fejér megyei faluval együtt. A török két esztendővel később elfoglalta Székesfehérvárt. A birtoklást a város gyakorlatilag nem tudta érvényesíteni. A török uralom alatt elpusztult, de a birtokra török földesurak mellett magyar uraik is jogot formáltak. 1562-ben Pettendi Ilona földesasszony Velencét unokáinak, Kéttyei Finta Albertnek és Benedeknek adományozta. A Finta család 1629-ig volt birtokos Velencén. 1629. szeptember 29-én Finta Alberttől a birtokot a Balassák szerezték meg. A Balassa testvérek - Mihály, Miklós, János - királyi adománylevelet szereztek Velencére, birtokba Komáromban iktatták őket. Velencét akkoriban Komárom vármegye adminisztrálta, Fejér vármegye jogilag és gyakorlatilag - a török megszállás következtében - megszűnt. E helyzet adott lehetőséget Szabó Kovách Istvánnak, Kaszap Jánosnak és Deső Jakabnak, hogy a hatóságot megtévesztve 1667-ben Velencére adományt szerezzenek, onnan a Balassa családok kiűzzék. 1672-ben a Balassa birtokszerzők örökösei, Balassa Péter és Balassa Ferenc a királynál igazolták birtokjogukat. A forrásból megtudhatjuk, hogy a Balassák ellenfeleit Veszprémben és nem Komáromban iktatták be Velence birtokába. A török uralom alatt Veszprém vármegye is igazgatott egykori Fejér megyei területeket. Veszprém megye joghatósága a Sárvízen túli helységekre terjedt ki. A csalárd módon szerzett birtokot az uralkodó 1672-ban visszaadta Balassa Péternek és Ferencnek. 3 Fejér Megyei Történeti Évkönyv, XI, 1977, 299. 4 Károly J.: Fejérvármegye története. Székesfehérvár, I-V., 1896-1904.; Velence: V, 453-501. Újkori birtokosok és a jobbágyfalu A török kiűzése után a velencei javakat a székesfehérvári kamarauradalmi jószágigazgatóság írta össze. E szerint 1696-ben a földesúri jogokkal a győri Finta Mihály nemesember rendelkezett. A helyi lakosok szerint az elpusztított Velence falu határát a XVII. század közepétől a környező falvak parasztjai bérelték, akik a magyar földesúrnak évente 20 forintot, a török földesúrnak a termények után tizedet adtak. 1696-ban mindössze 160 hold szántóföld volt Velencén. A már említett Finta Mihályról nem derült ki, milyen jogalapon bírta Velencét. A Balassák 1675-ben bizonyították, hogy elődeik a birtokot Finta Alberttől 1629-ben megvásárolták. Jellemző a birtoklás bizonytalanságára, hogy Székesfehérvár város meghatalmazottja 1694-ben Bécsben, a magyar kancelláriánál felszólalt amiatt, hogy Velencét és a többi falut idegenek kapták meg. A meghatalmazott kijelentette, a falvak, - köztük Velence - „régtől fogva a város birtoka, csak az idők mostohasága következtében kerültek idegen kezekbe." A felszabadult város tehát élni kívánt régi kiváltságaival, birtokait vissza akarta szerezni. A városi meghatalmazott által előadott ügyet a kancelláriában feljegyezték, de az ügynek eredménye nem lett. Székesfehérvár az 1541-ben kapott falvakat nem kapta vissza." Meszlény-birtok 1703-ból származó adat szerint Toldi Pál és Toldi Kata velencei részjószágukat elzálogosították Meszlény Jánosné asszonyságnak. Ugyanebben az évben kelt birtokösszeírás szerint a földesúr Meszlény János volt. Meszlény Jánost 1710-ben Velence és Fertőfenék falvak birtokába be is iktatták. Ekkor már arról volt szó, hogy a falvakat benépesítsék. A telepítésre 1714-ben került sor. A visszaállított Fejér vármegye 1715-ben kelt határozata alapján a mostanában letelepült velenceiek három évi adómentességet kaptak. A családok száma 43 volt. A szőlőt a jobbágyok 1718-ban és 1719-ben ültették. Meszlény János a szőlők után 10 évre adott adómentességet. 16 család egész telkes, 27 féltelkes volt. Valamennyi letelepült család magyar volt. 1726-ban a vármegye 8 pontból álló úrbéri szerződést adott az újonnan telepített falvaknak, köztük Velencének. Acsády Ádám veszprémi püspök 1733-ban kelt irata szerint Velencének református papja volt, a katolikus hívők pasztorációját Pázmándról látták el. A katolikus templomot a középkori egyház helyén, a romokból 1720-ban Csizmazia István uradalmi provisor építtette. Szentélyt nem építettek a templomhoz, a kórust fából szerkesztették, orgonát nem szereltek be. A templom védőszentje Szent István király, a patrónus Meszlény János. 5 KÁLLAY L.Székesfehérvár kiváltságlevelei. FMTÉ, VIII,. 1974., 155. (149-200). 86
