Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 30. 2000 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2001)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok. A Fejér megyei Vál múltjából. p. 101–138.

török elhelyezett egy nem jelentős létszámú helyőrséget, amelynek feladata a Buda, Fehérvár, Tata felé húzódó utak, illetve ezeken vonuló katonai alakulatok megfigyelése, illetve kisebb portya csapatok támadásának visszaverése volt. A török katonaság 1552-1553-ban a váli párkányban 50 lovas és zsoldos katona szolgált. A zsoldosok nevét ismerjük: Ferhád bin Husszein szeroda, Hahmud Musztafa, Perváne Ahmed, Ali Skender Khusrem Ali, Khoszrev Abdullah, aki 1553 márciusában meghalt, és helyét Mohameddel töltötték be. Kurd Abdullah, Ramazán Abdullah, Piri Abdullah és Hejder Abdullah. A lovas katonák parancsnoka Ali Kászim aga. A katonákat négy csapatra osztották, minden csapat élén egy-egy szeroda állt. Az első csapat tisztje, Husszein bin Abdullah; a csapatban szolgált Szulejmán Abdullah, Piri Hasszán, Ali Kavála, Mohamed Musztafa, Mohamed Abdullah, Ibrahim Juszuf, Hasszán Szinán, Piri Husszein. A második csapatban Hamza Diván, a harmadikban Husszein bin Mohamed, a negyedikben Ahmed szerodák irányítottak 9-9 közlovast. Válón a ráják gazdaságai mellett nagyobb birtokok is voltak: így tudunk két majorról s a körülötte kialakított gazdaságokról. Az egyiken Ali bin Iliász, váii dizdár, a másikon Hasszán bin Mahomed gazdálkodott. Mindkét majornak egykor magyar tulajdonosa volt, akiknek neve még a defterben is szerepelt: az előző major Pöstyéni Gergelyé, az utóbbi pedig Bárány Mátyásé volt. Mahmud bin Iliászról tudjuk, hogy 1556. november 5. és 1557. március 21. között Válón szolgált, de a katonai szemle alkalmával nem volt jelen: a nevezett török lovas katona a végváriak fogságába esett. 1558 júniusában a váli párkány török lovasainak árpát osztottak. Az összeírásból kiderül, hogy Vál párkánya Székesfehérvárhoz, - vagy ahogy a török nevezte: Isztolni Belgrádhoz - tartozott. Az árpát a pesti vár magtárából vitték Válra. Ezt az árpaosztást megismételték ez év augusztus elején is. 1559-ben a budai lőportorony részére a törökök a váli párkányhoz tartozó Szentpéter faluban salétromot vásároltak. A váli lakóknak Márton-Vására faluban is voltak birtokaik. Az összeíró Mészáros Illést, Mészáros Jánost, Tót Lőrincet sorolja fel, de a Kerekes, a Boros, a Szőke, a Kovács, a Szálai és a Vég családok is műveltek az idegen falu határában egy-egy darabka földet. Magyar lakosság 1559-ben az értelmiséget 3 fő képviselte, akik magyarok: Dienös diák, Dienös pap, Albert pap. Az 1559. évi török összeírás Válón az alábbi családneveket tartalmazza: Ats, Bakadi, Bankái, Bedő, Bokodi, Boncza, Borbás, Boros, Börgöndi, Börzsönyi, Budai, Busa, Cunyi, Cseh, Csek, Cselete, Csilla, Csirák, Dávid, Dobozi Dombai, Dömsödi, Farkas, Fazekas, Fodor, Fónai, Gere, Hegedűs, Iklandi, István, Karas, Kas, Kaszás, Kákon Kis, Kerekes, Keresztes, Kozma, Körös, Lázár, Lantos, Lovas, Madras, Makádi, Mészáros, Mustos, Nagy, Gros, Örsi, Pados, Pap, Patyi, Poros, Sebestyén, Somogyi, Sülé, Szabó, Szálai, Számi, Szári, Szilas, Szőke, Tolnai, Török, Varga, Váti, Vas, Vég, Vince, Vérti. A török palánk oltalmában Az 1559. évi összeírásból tudjuk, hogy a Válón összeírt családfők egy része nem Válón, hanem a szomszéd vagy a környező falvakban lakott. Összeírásra azért került sor, mert Vál palánkkal rendelkezett, és mint katonai és egyben földesúri helyre rendeltek szolgálatra embereket, de Válról több család el is költözött. Csákvárra költözött a Kas család: Ambrus gazda és Gergely fia; továbbá Mészáros János, Nyeregjártó Mihály, Vince Máté, Börgöndi Máté és családja. Többen Vereben találtak lakhelyet: Nemes Benedek, Madras Lőrinc, Cunyi Benedek, Kis Péter, Patyi István, Török Benedek, Kis Bálint, Kis János, Kis Orbán, Nagy Máté, István Pál, Kákon Dienes; Almásra (Magyar) ment lakni Borbás Tamás, Ferenc István; Székesfehérvárra Bankái Ambrus; Alcsúton vagy ahogyan a török defter nevezi: Alsócsúton lakik 10 évnél is régebben Vas Péter (Pétre). Az összeírásból megtudjuk még, hogy Válról több személy megszökött: így a Dobozi testvérek: Albert és Ambrus, továbbá Szálai Mihály, Kas György szolga. Eltűnt az összeírás idején Válról Kis Jakab. Patyi Gergelyről feljegyezték, hogy ő egykor a gesztesi vár porkolábja volt, akit Szálai Jánossal és Oros Mihállyal együtt a különleges adó alól felmentették. Itt írták össze a szomszéd falvak küldönceit is: Verébről Nagy Mátét, Lázár Dimitrit, Tolnai Miklóst, Nagy Jakabot; Tabajdról Dombai Kristófot és Sülé Pétert. Az összeírás szerint Tót Ambrus, Farkas Ferenc lovasként szolgálnak a török málháscsapatban. 1559-ben a váli parasztok sok juhot tartottak; ezek közül néhányat felsorolunk: Szálai Lőrinc 150, Kákon Benedek 20, Pap István 150, Unoka János 100 juhval rendelkezett. Válón 36 olyan család élt, akik fejadót fizettek. A régi (1559 előtti) defterek 209 adózót tüntettek fel Válón. Az utolsó összeírás óta azonban ezekből 105 fő meghalt, és 104 fő voltjelen 1559-ben. Új név mindössze 12 volt. A török forrás 1562-ben városként említi Vált. Ez a nagyszámú adózó lakossága alapján feltételezhető. Bizonyára a békésebb évjáratokban élénk gazdasági tevékenység folyhatott itt. Mindenesetre a városi - (mezővárosi) státus a 15 éves háború kitöréséig tarthatott, amikor a lakosságot kitelepítették a térségből. A végvári hajdúk 104