Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 30. 2000 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2001)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok. A Fejér megyei Vál múltjából. p. 101–138.
rajtaütéseit a váli helyőrségnek kellett első ízben felfogni. Egy ilyen ütközetben, 1564-ben a török részről különösen kitüntette magát Ahmed-oglu Husszein, akit ezért tímárbirtokkal jutalmaztak. 1566. augusztus 6-án jutott Ferdinánd király tudomására, hogy a győri portyázok Vált megrohamozták, a mezővárost felgyújtották, de az erődöt nem tudták elfoglalni. 1576. május 17-én a komáromi és a tatai egyesült magyar végvári hajdúk Vál alá kalandoztak. A mezőről a marhacsordát a végvári katonák elhajtották. A portyázok után vetette magát a váli Besli aga több törökkel, hogy a csordát visszaszerezzék. A magyar végváriak azonban tőrbe csalták az agát, a törökök egy részét levágták, az agát is megsebesítették. A hajdúk a csordát magukkal hajtották. Az eset a budai basa tudomására jutott, aki a magyar hadvezetőséget értesítette a váli csorda elhajtására 1. Kérte, hogy a vezetők a végvári kapitányoknak tiltsa meg a portyázást, s adja vissza a marhacsordát és az elfogott török katonákat A magyar földesurak a török megszállás ellenére igényt tartottak régi birtokaikra, új igénylők is jelentkeztek az elhagyott birtokok átvételére. így lehetünk tanúi annak, hogy Válón a török mellett a XVI. század utolsó harmadától magyar földesurakat is találunk, 1579-ben Jakosits Ferenc, a győri vár vicekapitánya kapta meg Vál, Agárd, Pákozd, Gyúró, Sukoró, Etyek, Sóskút falvak felét. 1580ban Czobor Imre tiltakozott amiatt, hogy Révay Mihály is megkapta a fenti birtokokat, mivel Vál felét egykor Sárkány Ambrus bírta, ő pedig annak törvényes leszármazottja. Révay Mihály ezzel szemben bizonyította, hogy ő Révay Ferenc fia, akinek apja 1527-ben jutott Vál felerészének birtokába. Jakosits Ferenc azonban megmaradt a birtokokban, és csak annak halála után kerültek át a falvak a jezsuitákhoz, amit a királyi ügyész is szavatolt. 1587-ben az uralkodó Vált Jakosits Imrének és Andrásnak adta zálogba. Defter adatok 1580-1581-ben a török defter feltünteti a váli vagyoni helyzetet. Eszerint Válón 60 házban éltek adózó lakosok. A teljes adózó összeg 30 ezer akcse volt, amelyet kapuk szerint vetettek ki és fizettek még a termények után is. Különleges adófajta volt a szökevények után fizetendő bírság. Válón vásárt is tartottak, a "helyi sokadalom" is adóköteles volt. Működött még a mezővárosban mészárszék, több bolt, s virágzó szőlőtermesztésről vannak megbízható adatok. 1580-1581-ben a váli lakosok között a következő családneveket olvassuk: Verebi, Lápos, Kis, Kőrös, Bedi, Sári, Sebestyén, Mészáros, Bodaki, Karvas, Takács, Kazinczy, Szentes, Kas, Csarlak, Csantál, Kolos, Vas, Török, Nagy, Cseh, Fazekas, Tót, Szálai, Szaboka, Szabó, Féri pap, Igari, Kapodi, Vég, Mészáros, Pál, Högyesi, Börsik, Keresztes, Simon, Gera, Krisztos. A mezővárosban 60 ház állt. A város bírája Takács Péter. 1580-1581-ben a következő adónemek voltak Válón: kapu-, búza-, must-, hagyma-, méh-, bárány-, kender-, fa-, hordó-, széna-, borsó-, lencse- és boltadó. Fizettek alkalmanként mátkaadót, szökevényadót és vásárvámot. 1580-1581. évi defter Vál melletti helységeket is feltüntet: Szent László-pusztát, Keresztúrpusztát, Szentmiklóst és Tárnokpusztát. A váli rétek egy része Karagőz tímárbirtokosé volt. Hódoltsági magyar földesurak A kettős birtoklás megszilárdulása után a török birtokosok mellett a magyar földesurak is gazdálkodni kezdtek Válón. A XVI-XVII. század fordulóján Révay Péternek és Jakosits Andrásnak voltak birtokai Válón. Amikor kitört a másfél évtizedig tartó háború, még az első évben a hadjárások útjába eső faluból a földesurak a lakosságot biztonságosabb vidékekre telepítették. Az 1606-ban beállt időszak a lakosság visszatérését és a békésebb életet hozta meg. A lakosok közül többen nem tértek vissza Válba, mert a kitelepített helységekben török veszély volt, és a magyar földesurak is ragaszkodtak a több éve szolgáló jobbágyokhoz. Maron János például Lados István volt váli jobbágyot vagyonával együtt visszatartotta. A váli magyar földesurak panaszt tettek Maron János ellen, akit végül is Thurzó György nádor utasított, hogy az ország törvényei ellen nem cselekedhet, adja vissza a váli jobbágyot földesurának. A hosszú háború után csak lassan sikerült Válón az életet újraszervezni. 1628-1629-ben a török párkányban 77 főnyi őrség volt. A jezsuiták 1637-ben kapták meg Pákozd, Sukoró, Gyúró, Etyek, Sóskút falvakat. Vál ekkor még nem szerepelt a jezsuita birtokok között, megszerzésére a török kiűzése után került sor. Portyák Vál körül 1647. szeptember 27-én Amhát váli lovas aga Batthyány Ádámot kereste meg, hogy Operka nevű rab válságát (sarcát) nehezen tudja megkeresni, mivel nevezett igen „szegény legény, és amit egyik napon megkeresett, azt másnap el is költötte". Kérte Batthyányi, hagyjon több időt Operkának, hogy a sarcot valahogy meg tudja keresni, és elküldeni. Batthyánynak Amhát aga ígérte, hogy ha Batthyánynak a katonái kerülnének rabságba, ő "saját emberségéből gondozná őket", még akkor is, ha esetleg Nándorfej érvárba lennének is. 1655. május 17-én kelt Méhemet váli lovas aga levelét török rab vitte Batthyány Ádámnak, amelyben az aga jelezte, Mehmet szegény ember, és ne követelje rajta a sarcot, mert ennek „semmije nincs". Minden vagyonát elvette tőle Váli Ramadan, akit a török bíróság más bűnök 105
