Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 30. 2000 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2001)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok. A Fejér megyei Vál múltjából. p. 101–138.

alakulat mellett egy 1000 fős magyar egységet is Válón képeztek ki. Ezt az alakulatot idősebb korosztályból szervezték. A német és a magyar egységeket ez év őszén a frontra irányították. 1944. október végén megszervezték a váli járási katonai parancsnokságot. A parancsnokság a katonák toborzását végezte a járás községeiben, és a be nem vonult katonaköteleseket honvédelmi munkára irányította. November végén a leventék Németországba történő szállításáról intézkedtek, a 250 levente közül azonban a gyülekezési helyen csak néhányan jelentek meg, ezeket sem szállították el. A katonaköteleseket hirdetmény szólította fel bevonulásra, majd a község egész lakosságát a kitelepülésre. Sem a katonakötelesek, sem a lakosság nem hagyta el a községet. Több váli katona megszökött a frontról, és idehaza rejtőzködött. A lakosság főleg a szőlőhegyen tartózkodott, többen az erdőben kerestek menedéket. Menekültek 1944. október 20 után érkeztek a községbe. Nagy részük erdélyi és kelet-magyarországi városokból, községekből jött, itt települt meg egy ideig a kiskunfélegyházi főszolgabírói hivatal is. Amikor az orosz front a fővároshoz közeledett, onnan is érkeztek menekült családok. Október végén 33 nyilas családnak nyilvánított csoportot helyeztek el a községben. A községben 1944. november végén is tartózkodtak katonaköteles férfiak. A katonaság megkísérelte ugyan a ifjak besorozását, a passzív ellenállás azonban olyan mérvű volt, hogy nem tudták őket a helyi alakulatokba beosztani. A fegyveres szolgálat helyett a katonakötelesek a helybeli hadimunkát - mezőgazdasági termény betakarítást - vállaltak. A munkát a Dreher-uradalomban végezték. A Dreher-kastélyban 1944. október-november hónapokban német hadikórházat üzemeltettek. A sebesülteket a dunántúli frontokról szállították. December 8-án a csapatok Baracska-Kismarton térségében küzdöttek. Az itt lezajlott harcokban megsebesült német és magyar katonákat Válra hozták. A kórházban 18 magyar katona halt meg, akiket a katolikus temetőben hantoltak el. A kastélyt az oroszok is hadikórháznak használták, de voltak szükségkórtermeik a katolikus iskolában, a gyógyszertárban, és néhány magánháznál. Frontesemények 1944. december 21-én kivonultak a német alakulatok a községből. Az orosz frontvonal előző este Gyűrűsalját, a Görbe-földet, a Vadász-völgyet és a Tekerület-dűlőt érte el. Az orosz csapatok Veréb és Pázmánd felől a hegyeken át 1944. december 22-én, pénteken reggel megérkeztek a községbe. A templomban éppen mise volt, az ágyútűz miatt a hívek és a plébános alig tudtak hazajutni, az orosz katonaság a temetőn és a Mély úton özönlött a községbe. Másnap német repülőtámadás érte a községet. Az orosz parancsnokságot kereshették, amely egy kisebb házban (Burgundiában) székelt. A bombák a templom környékére hullottak. A plébánia, a templom találatot kapott. A Derékszög romokban hevert. A templom oszlopsora mindkét oldalon összetört. A plébánia udvarára 8 bombát dobtak, közülük egy 50 kg-os nem robbant fel. Romhalmazzá vált a községháza, az iskola, a jegyzői lakás, a tűzoltószertár, a hangyaépület, a tejcsarnok, a Magyar-, a Brestyánszky-, a Vas-, a Csurgóféle ház. Elpusztult az Alszegben a Keresztes-, a Kis-, a Kövér-, a Juhász-, a Szabó-, a Horváth-féle ház. A Templom soron is megrongálódtak a házak. Három nap után a német repülök a Kisnémet utcát bombázták végig. 10 ember halt meg a német légitámadások során. 1944 utolsó napjai háborús félelemben teltek, utcákon csak az orvost és a plébánost lehetett látni. A fronthelyzet 110 napig tartott. A németek Tabajdig húzódtak, ott hosszabb ideig megvetették a lábukat. Sok egyéb rombolás is történt a front időszakban: az oroszok felrobbantották a templomkert kerítését, anyagát a Mély útba hordták, amely ingoványos volt, így azt megerősítették. Az egyedül álló templomtornyot is robbantani akarták, erről a plébános el tudta őket téríteni, az Ürményi-kriptát, a kálváriát, a járványkórházat már nem tudta megmenteni. Nyolc hétig üresen állt a Vajda János utca, ott katonák laktak. A megrongált plébánia épületében tiszti konyha működött, ahol naponta kb. 40 tiszt étkezett. 1945. február 10. körül a Vajda János utcából a polgári lakosságot egy időre kitelepítették, az utcát lezárták. Az itteni házakat magasabb orosz parancsnokság számára rendezték be. A parancsnokság épületében néhányszor a frontparancsnok is megfordult, aki Válra repülőgépen érkezett. A repülőteret a mintakertben rendezték be. 1945. január 4-én a községben katonai parancsnokságot szerveztek. Vezetője, egy orosz hadnagy, a közrend helyreállításáról, az élet megindításához szükséges feltételek megteremtéséről intézkedett. A parancsnoksághoz tartoztak a környező falvak is (Tordas, Gyúró, Kajászószentpéter). A katonai parancsnok irányításával a váli lakosok hadimunkát végeztek. Ők építették a kajászószentpéteri határtól Tabajdig húzódó összefüggő sáncrendszert. Az itt dolgozó váliak a hadiesemények közvetlen résztvevői és szemtanúi voltak. A front nem távolodott el a vidékről. A katonai parancsnokság igénybe vette a községházi szakemberek helyismeretét. Szinte a megalakulás napjától együttműködött a helyi polgári hatóság az orosz parancsnokkal: így Lóránt Lajos vezetőjegyző, Marton Sándor, Szabó József, Nagy Lajos elöljárósági alkalmazottak. A hadimunkákra történő kirendelés is együttesen történt, sőt a futóárkok ásásánál, útjavításoknál, hólapátolásnál a felügyelő katonák mellett egy-egy váli elöljáró is jelen volt. Ezzel elkerülni, enyhíteni lehetett, hogy a parancsnokság egyeseket hadimunkával túl134