Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 30. 2000 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2001)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok. A Fejér megyei Vál múltjából. p. 101–138.
Válón október 30-án este együtt tanácskozott a községi jegyző (Váradi Sándor), a plébános (Chay Antal), a szolgabíró (Balázs Károly), Batta nevű ügyvéd és a községi jegyző fia, majd csatlakozott hozzájuk Fröhlich József községi orvos, aki ez idő tájt érkezett haza az orosz hadifogságból. Fröhlich szerint „a forradalom 1917 februárjában Oroszországban éppen így kezdődött. Félő, hogy a magyarországi események is a bolsevizmus felé terelődnek" - hangoztatta. A társaság sokáig együtt maradt, és éjszaka (éjfél után 2 óra körül) az utcáról lármázás hallatszott be, közben puskalövéseket adtak le. Az utcai rendzavarás hajnalig tartott, a lövöldözés erősödött, jelezve, hogy a frontról a váli katonák egy része megérkezett. Ez a fegyverropogás éjjelente legalább 4 hétig tartott, egy ízben a kastély kertjébe gránátot dobtak. A főszolgabíró, Tarafás Béla október 31-én népgyűlést hívott egybe. A cél a rend helyreállítása lett volna. Bár a főszolgabíró szónoklatában földosztást helyezett kilátásba, a tömeg még inkább radikalizálódott. Még e napon 40 főnyi népőrség alakult. A sok fegyveres orvvadászatba kezdett, a határban minden vadat kilőttek, de rávetették magukat a Dreher-féle vadaskertre is, ahol a szarvasokat teljesen kiirtották. A csendőrséget megbénították, majd leszerelték. A közigazgatást a községi bíró, Dobrádi Sándor és a pénztárnok, Csókás András, ahogy lehetett, kézben tartották. Október 31-én este a jegyzővel együtt a két szolgabíró is elmenekült. Utóbbi kettő néhány hét múltán visszatért, a jegyző azonban csak 1924-ben foglalta el hivatalát. Egyébként egyik hivatalnoknak sem volt oka a menekülésre. Házaik, lakásaik távollétük alatt épségben maradtak. 1918. november 2-án délután két órakor Tarafás Béla újabb népgyűlést tartott a községháza előtti téren. Itt alakult meg a községi Nemzeti Tanács. A népgyűlésen a községbeliek nagy számban jelentek meg, ott volt a legszegényebb néposztály is. Teljes zűrzavar uralkodott: kiabálások, követelések, felelősségre vonás volt napirenden. Délután, a népgyűlés hangulatát látva, Tarafás Béla főszolgabíró elmenekült Válról. 1918 őszén két szakszervezet alakult: az egyiket a község iparosai hozták létre, a másikat az uradalmi cselédség. Felélesztették az 1907. évben létrehozott, azóta megszűnt földmunkások körét. Ide azonban csak néhány kisbirtokos ment el. A Nemzeti Tanács és a nemzetőrség józan politikájának köszönhető, hogy a községben 1918-1919 fordulóján kilengés nem történt. A Károlyi-forradalom alatt meghirdetett földreform szinte az egész faluban támogatásra talált. Amikor a reformot egyre halogatták, mozgalom keletkezett annak meggyorsítására. A mozgalom lecsillapítása érdekében az 1919. februári közgyűlésen Chay Antal plébános javasolta, a község írjon fel a kormányhoz, a földreform minél hamarabbi végrehajtása érdekében. Dreher Jenő arra is hajlott, hogy uradalmaiból 1919. február elején mintegy 2 ezer kataszter holdat, kisbérlet gyanánt, a kérelmezőknek átadjon. A megyei kormánybiztos Dreher Jenő véleményét kérdezte a földosztásról. Dreher javasolta, mérjék fel a váli, a vértesacsai, a tordasi, a martonvásári földigényléseket, a konkrét adatok birtokában megkezdhetik vele a tárgyalást. Tanács hatalom 1919. március 15-én népünnepély volt Válón. A gyűlésen napi politikai kérdések szerepeltek; a szónok, Katona Lajos, beszédében két nagy csoportra osztotta a község lakóit: proletárokra és burzsoákra. Utóbbiba sorolta be a község kisbirtokos parasztságát is, ami visszatetsző volt. Katona ultrabalos megnyilatkozásai nem szereztek híveket a proletár államnak. Április 11-én a községi tanácsválasztáson a kisbirtokosok nagyobb része nem is jelent meg: 30 tanácstagot választottak, s a testület 3 tagú intézőbizottságot hozott létre. Az elnök Tóti György lett, a bizottság másik két tagja, Zsigmond Sándor és Keresztes Mihály. Utóbbi kettő váli kisbirtokos, s mint ilyenek a közigazgatáshoz is értettek. 1919. március 24-én megszüntették az egyházi iskolák felekezeti jellegét. A kommün idején két népgyűlést tartottak. Az egyiket a járási biztos húsvét hétfőjére hívta össze, a másikat Horváth János, a megyei intézőbizottság elnöke vezette. Horváth szónoklatába hárman is beleszóltak, gúnyolták állításaiért. Másnap Szabó Antal molnárt, Csókás László kisgazdát és Ambruska molnárt letartóztatták. Székesfehérvárott forradalmi törvényszék elé állították őket és börtönbüntetést kaptak. A váli lakosság száma 3226 fő volt, ebből 14 % lakott a külterületi helyiségekben. A váli ideiglenes tanácsválasztást 1919. március 30-án tartották. Tagok lettek: Tóti György, Dömsödi János, Horváth János, Szabó Imre, Keresztes Mihály, Udvardi Ferenc, Katona Lajos, Bék József, Bukó János, Szedlák János, Molnár Imre, Szedlák Ferenc, Cserna István Benze Lajos, Zsigmond Sándor, Weinstein Ármin, Csurgó Béla, Kokas Ignác, Wanek József, Gerecze Ambrus, Győri István, Jaspei István, Schmied István, Kerkuska György, Firnicz György. A községi munkástanácsnak tagja Bencze Lajos, Cserna István, Friedrich Ferenc, Nagy János és Csincsa János voltak. A tanácstagok összetétele a következőképpen alakult: 3 értelmiségi, 4 kereskedő, 5 kisgazda, 7 ipari munkás, 6 gazdasági cseléd, 6 pusztai képviselő. Létrehozták a járási tanácsot is, 50 taggal, amelyből 15 főnyi intézőbizottság alakult. Az intézőbizottság elnöke a martonvásári tanító, Eördög Mihály lett. A járási intéző bizottságba a járás falvaiból választottak egy-egy személyt. Ezek a következők: Bicske: Börcs János Etyek: Kovács András Tárnok: Szabó Károly Vértesacsa: Banner Antal 123
