Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 30. 2000 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2001)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok. A Fejér megyei Vál múltjából. p. 101–138.

Felcsút: Szigli Ferenc A FORRADALMAKTOL A MÁSODIK Pázmánd: Hegyi József VILÁGHÁBORÚIG (1919-1939) Baracska: Nagy Antal Sóskút: Zanzelli János Mány: Kun Lajos Alcsút: Jankovics György Vál: Tóti György Tabajd: Rózsás József Tordas: Zsakó István Kuldó: Tóth András A Tanácsköztársaság hónapjai alatt a társadalmi fegyelem Válón példásnak volt minősíthető. Erre a helybeli plébános is több ízben utalt írásaiban, pedig több ízben lehetett volna panasza a váli kántortanítóra, aki már 1918 őszén „felcsapott népvezérnek". A plébános szerint a tanácsrendszer idején a „községbeli józan elem" került be a vezetésbe: a Nemzeti Tanács községi bizottságában a kisbirtokosok és a kisegzisztenciák voltak többségben, akik szemben álltak a kommün eszméivel. Hatalomban maradtak 1919. március 21-et követő hónapokban is. A váli népőrség parancsnoka Vértessy Károly nagybirtokos lett. Jó viszonyban állt a váli vezetőkkel, Katona Lajos tanítóval is. Úgy hírlik azonban, Katona Lajos feljelentette Vértessyt, akit a kommün alatt letartóztattak, forradalmi törvényszék elé állították és elítélték. Egy hónapig bizonytalan helyzetben volt, amikor felajánlotta szolgálatait a vörös hadseregnek. Három napra szabadságra küldték. Ezalatt meglátogatta Balázs Károly szolgabírót, akit ezután eltávolítottak hivatalából. Vértessy elmenekült Válból, nem a vörös hadsereghez, hanem a fehérekhez, Szegedre ment. Vértessy a kommün után egy fehér csapat élére került, és a Dunántúlon portyázott. A csapat Sárbogárdon is megjelent, ahol a váli káplánnal találkozott. Közölte vele, Válra is ellátogatnak, ahol két személyt a templom előtt fel fog akasztani: „Az egyik felakasztandó egyén Katona Lajos kántortanító lesz." A káplán kérte, ne tegye ezt, a kántor családos ember. Rendben van, válaszolta Vértessy, de a 25 pálcaütést nem kerülheti el, amit nyilvánosan hajtat végre, sőt „több váli egyént is deresre húzat". Vált és környékét azonban a románok megszállták, így a kegyetlenkedés elmaradt. Vértessy ugyan megjelent a községben, de megtorlásra nem került sor.

13 Alisp. monográfia, Vál. História Domus Vál, Plébánia. - A Magyar Nemzeti Tanács Fejér megyei Bizottsága iratai, Vál, iratok 19181919. - A Munkás-, Katona és Földmíves Tanács Fejér megyei Intéző Bizottságának iratai 1919. Szórványok és az iratok iktatókönyve 1919. - Alispáni iktatókönyv 1919. Polgári restauráció Az 1919-1945 közötti negyedszázados időszakot Válón a stagnálás, majd az 1930-as években megfigyelhető hanyatlás jellemezte. Ez a gazdasági regresszió a társadalmi viszonyok megmerevülésével magyarázható. Kihatott a gazdasági hanyatlás a népesség számának alakulására is. 1920-ban 3225, 1930-ban 3024, 1941-ben 2778, 1949-ben 2828, 1960-ban 2696, 1965-ben 2596, 1970-ben 2617 fő volt a lakosság száma. A lakosság vallási megoszlását 1930-ból ismerjük. Eszerint a római katolikus 2200, református 800, izraelita 20, evangélikus 4. A váli házak száma: 604. A kommün leverése után a helyi hatalmat a volt kisbirtokos réteg visszaszerezte, a tanácskormány alatti tevékenységért felelősségre vonás ugyan történt, de ez nem hasonlítható a mezőföldi falvakban történt megtorlásokhoz (ahol a fehér gárda gyilkolt is). A vidék román katonai megszállás alá került, amely Válón 8-10 napig tartott. A román katonák rekviráltak, főleg baromfit, tojást, ezután elvonultak. 1919 őszén a román csapatok kivonulása után Válón a nemzeti hadsereg katonai járásparancsnokságot állított fel. Ezenkívül más katonai alakulatok is állomásoztak a járási székhelyen:egy lovasszázad, azután egy hírszerző csoport. 1919 őszén a váli járásban két ismert személyiséget nyugdíjaztak, a proletárdiktatúra idején tanúsított lojalitásukért. Egyikük Tarafás Béla főszolgabíró volt, akit 1919 őszén a fehérek Siófokra hurcoltak, és csak Károlyi József főispán4cormánybiztos közbelépésére szabadult ki. A másik nyugdíjazott Göllner Károly járási tisztiorvos volt. Göllner 1920. március l-jén ment nyugdíjba. Bicskén a tiszti különítményesek huzamosan zaklatták, a proletárdiktatúra idején tanúsított megértő magatartása miatt. Többen várták, hogy Katona Lajos kántortanítót a kommün alatti községi vezető szerepéért megbüntetik. Erre nem került sor. Az iskolaszék határozata szerint a zűrzavaros napokban a plébános és a kántor között ellentét robbant ki. Katona nem volt elvhü szocialista. A megbocsátást - hasonló magatartású kántortanítók esetében Prohászka püspök hirdette meg. A forradalom után a nép kifáradtnak látszott, úgy tűnt a politikai kérdések nem tudják felrázni. Az új politikai rendszer bázisának számító kisgazda- és földmíves társadalom mélységes politikai letargiában volt. „A nemzeti újjászületés nem érdekli, annak munkájától - kellően el nem ítélhető módon - távol tartja magát" - olvasható egy hivatalos jelentésben. A szociális helyzet a mélypontra jutott, a háborús és a forradalmas évek gazdasági fejlődést nem hozhattak. A politikai közélet kiábrándultságát tükrözték az 1920. évi nemzetgyűlési választások is. A felkészülés 1919 őszén 124