Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 30. 2000 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2001)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok. A Fejér megyei Vál múltjából. p. 101–138.

tását. Államminiszteri címmel vonult nyugalomba. 1825. június 8-án halt meg, 84 éves korában. A váli templomban temették el. Az 1819-ben felavatott templomot Urményi József építtette. Felesége: Komjáthy Anna volt. Horvát István 1803-ban nevelő lett az Urményi családban, aki 1803-1808 között Urményi Vincét, Urményi Imrét jogi pályára készítette fel. Ezután jegyzői teendőket végzett a pesti egyetemen. 1809-től az országbíró, Urményi titkára volt. A vidék gazdasági alközpontja A település központja a folyó jobbpartján lévő utca volt. Itt álltak a templomok, az iskolák, a Piac tér. A folyó bal partján kialakult a kastély, majd ennek folytatásában a német telepesek építettek házakat. Az egyik a Kisnémet, a másik a Nagynémet utca. A mezőváros centruma ezután a kastély köré tolódott át, majd a XX. században a közigazgatás, az oktatás, a közművelődés helyiségeit is itt létesítették. A kastély körül uradalmi épületeket emeltek. Itt létesítették a tehenészetet, a belső gazdasági épületeket, itt épültek az uradalmi tisztek házai, a cselédházak, a zsellérházak, a műhelyek, majd igen nagy kiterjedtséggel létesült itt Pálmajor. Az Ürményi-uradalom az építkezések előrelendítése érdekében téglaégetőt hozott létre. Urményi József által kifejlesztett település a XVIII. század utolsó harmadában a környék falvai között előkelőbb helyet foglalt el. Kereskedelmi alcentrum jellege elvitathatatlan volt. Urményi 1781. április 30-i keltezéssel kapott átiratot a helytartótanácstól, amelyből kiderül, hogy a váli földesúr a falunak mezővárosi státust kért. Ez időtől számítjuk Vál mezővárosi jogállását, amely a polgári közigazgatás bevezetéséig, 1870-ig fennállott. A település elöljárósága még mintegy 15 éven át ragaszkodott a mezővárosi címhez, de ez a település életében kizárólag a helyi tradíciókhoz való ragaszkodást jelentette, és nem kiemelt státuszt, privilégiumot. Urményi katolikus létére lojális volt a váli reformátusokkal, és önálló egyházuk megszervezésére, intézményeik elindítására ösztönözte őket. A reformátusok 1787ben imaházat, haranglábat és a lelkésznek házat építettek. 1787-től kezdve anyakönyveztek; 1790-ben engedélyt kaptak, hogy anyaegyházukat Válón szervezzék meg. 1790-től 1824-ig Erdélyi Mihály volt a református lelkész. 1787-től református tanító is működött. Szilágyi Mihály Kecskemétről érkezett Válra, akit Király József követett. Mindkettő egy-egy évet töltött Válón. 1770-től a katolikus tanító Bárány György volt. Tanítás napi négy órában, a téli hónapokra korlátozódott. Ebben az évben 80 gyermeket tanított olvasásra. Számolás, mérés, írás a tantárgyak között nem szerepelt. Hitoktatásra a gyermekeket a plébános oktatta. A tanítónak fél jobbágytelke volt, azonkívül évente 33 forintot és 23 pozsonyi mérő gabonát kapott. A tanulók létszáma 10 évvel később is 80 fő, 70 fiú, 10 leány. A tanító lakása 3 szobából, 2 konyhából, 1 pincéből és egy éléskamrából állt. 1783-ban már 107 tanulót írtak össze, ebből 46 volt leány. Úgy tűnik, a leányok beiskolázására 1781 óta némi eredményt értek el a helyi hivatalok. 1783-ban a katolikus iskola felszerelése 4 falitáblából, 15 padból, 2 katedrából állott. 1818 után, a megnövekedett létszám miatt, helyettes tanítót is alkalmaztak. Ebben az évben „szombati iskola", megszervezéséről rendelkeztek. Ide azok a tanulók jártak, akik az elemi népiskolát elvégezték, de szükségük volt iskolai ismereteik felelevenítésére. 1818-ban az iskola három helyiségből állt: kettő tanterem volt, a harmadik a tanítómester szobája. A tankötelesek száma 159, közülük három nem járt iskolába, a többi rendszeresen látogatta a „tanítást". A////akban katolikus iskola Gyúrón és Kuldón volt. Úrbéres panaszok Válón a XVIII-XIX. század fordulóján megszaporodtak az úrbéres panaszok. A helytartótanácsnak is közbe kellett lépni, hogy a földesúr és a jobbágyság között az ellentét enyhüljön. Három telkesnek, Marcza Istvánnak, Varga Istvánnak és Betsey Jánosnak nem volt annyi szántója, mint amennyi után adóztak. A helytartótanács elrendelte, hogy az uradalom (a törvényes mértéknél alacsonyabb robot miatt) tartson úriszéket. A kenderföldek ügyében is panaszt emeltek a váliak: a földesúr a kenderföldeket elvette tőlük. Erre azért került sor, mert a kenderföldeket a földesúr a telekjárandóság felett adta nekik. Most arra utasította őket Urményi József, hogy a kenderföldeket a rétjárandóságból alakítsák ki maguknak. 1801ben négy negyedtelkestől elvették a szántóföldeket, és más gazdákat „ültettek bele". Mivel a régi tulajdonosok is képesek voltak a földek megművelésére, a helytartótanács intézkedett, hogy a vármegye közbenjárásával kapják vissza telkeiket. A belső telkeket a földesúr megcsonkította. Ahhoz, hogy érdemileg intézkedni tudjon ebben az ügyben a helytartótanács, ismernie kell a megmaradt belső telkek nagyságát. Kérte a vármegyét, hogy név szerinti kimutatást küldjön a kérdéses témáról. Néhány év múlva a váliak ismét nyugtalankodtak, az uralkodóházhoz intéztek panaszt. Az ilyen jellegű beadványok esetében, korábban, a hatóság körültekintőbb vizsgálatot kezdett. Most is így történt. A váliak kérték, hogy az egész jobbágyság szántóterületeit mérjék fel, mert úgy érzik, a földesuraság a szántóföldek területeit csökkentette. Másik panaszuk a robotmunka volt, amelyet az uraság új módszer szerint követelt. Az urbárium előírása szerint a jobbágy az igásrobotot napfelkeltétől napnyugvásáig volt köteles szolgálni. A váli urasági tisztek azonban a földterületet jelölték ki, amelyet a jobbágynak egyegy nap fel kellett szántania, illetve valamennyi földmun112