Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 30. 2000 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2001)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok. A Fejér megyei Vál múltjából. p. 101–138.

miatt akasztásra ítélt. Az aga és több váli török a rab Mehmetnek „száz kősót szedtek össze", és kéri az aga, hogy ezzel a sarccal Batthyány elégedjék meg. A kősót és a levelet Szabó Mehmet maga vitte el Batthyány kastélyába, Nemesújvárba. Egy másik török levélből megtudjuk, hogy a tömlöcváltság igen nagy összeget tett ki, amely természetbeniekből is állhatott: 1655-ben Budai Czobán rabságból szabadult, de még 33 kősót, 2 ökröt és 4 forintot kellett Körmendre vinnie. Az összeget a török környezete nem tudta előteremteni, így Budai Czobánt szabadon engedték, hogy maga teremtse elő a tömlöcváltságot. 1656. június elején a dunántúli várak egyesített őrségei, mintegy 480 fővel portyára indultak a hódoltságba. A csapat Ercsi alatt termett, ahonnan elhajtották a szarvasmarhákat és a lovakat. A magyarok Csákvár felé menekültek, amikor a török várak katonái utolérték őket, a magyarokat csatára kényszerítették és szét is verték őket. Merni váli aga közbenjárt egy Musztafa nevű volt török rab érdekében, aki egykor Batthyány Ferenc fogságában volt. A rabot azonban elbocsátották azzal, hogy a váltságdíj hátralévő részét később fizesse ki. Musztafa közben Válról Budára ment, ahonnan Vas Balázzsal és Latos Balázzsal együtt jött vissza, akiket a Sóskút melletti erdőnél nyolc komáromi magyar hajdú megtámadott, s a pénzt elvették a török katonától. A pénzt egy Albert nevű magyar katona vitte magával Komáromba. Válról részletes leírást készített Evlia Cselebi, török utazó. Többek között arról írt, hogy Vál palánkja zord helyen van. A palánk egy völgyben fekszik, magas tornya téglából épült. Őrsége 150 fő. A leírás szerint a palánkot Zrínyi Miklós hadai felgyújtották, ekkor 300 mohamedán pusztult el. A várat Iszmáli pasa újraépíttette. Evlia Cselebi ott tartózkodása idején szép szőlőskerteket, ápolt gyümölcsösöket látott. Válról Evlia Cselebi Hamzsabégre (Érd) 6 óra alatt ért el. A leírásból egyesek arra következtettek, hogy a török történetíró a gyúrói Újhegy alatt vezető úton utazhatott Érd, majd Buda felé. Erre az útra Horváth Kálmán ismert rá, Evlia Cselebi leírása alapján. (V.o. Kézirat FML. 25.) Vál pusztulása Evlia Cselebi által szépnek tartott Vál hamarosan háború forgatagába került. Mintegy 20-25 éven át az itteni töröknek, de a polgári lakosságnak sem lett nyugalma. Vál elpusztult a hosszú harcok alatt. Eszterházy és Batthyány vezetésével magyar hajdúk és huszárok 1661 augusztusában ismét megrohanták a váli palánkot, és azt elfoglalták. A váli palánkban ekkor Sábán aga a parancsnok: 500 főnyi török őrsége volt. A palánk elesett, az ostrom utolsó részében mintegy 60 török a magyarok elől a toronyba menekült. Az ostromlók a tornyot meggyújtották, a törökök a toronyból - életüket vesztve - leugrottak. 1667 októberében tapolcai kóbor lovasok a sümegi Tokoli János vezetésével megtámadták Vált. 1683 augusztusában a felszabadító csapatok Vác, Zsámbék mellett Vált ismét felégették. A török ezután már nem tért vissza a váli palánkba, a település is néptelenné vált. Pap János mintegy 40 évvel később azt mondotta, hogy a tatai katonák pusztították el a váli palánkot. Hagyomány a török világból Szájhagyomány szerint a régi református templom mögötti Strázsa-hegyen (másképpen Őr-hegyen) a török időkben erős őrtorony állt. Ennek köveit mintegy 100 évvel később a református templom építésénél használták fel. Másik hagyomány szerint a hajdúk és a huszárok elől a toronyba menekült törökök között török leány is volt. A katonák, miközben leugráltak, őt is ledobták. Az ostromlók köpenyeikkel felfogták a leányt, így a haláltól megmenekült. A leány magyarrá, sőt kereszténnyé lett. A keresztségben Kata nevet kapta, a váliak Török Katának hívták. A katonák egyike, Pongrácz nevű, feleségül vette. A néphit szerint a török leány előkelő családból származott és „sok kinccsel rendelkezett". A Pongráczok ennek alapján a környék leggazdagabb családjai közé tartoztak volna. Később a török asszonyon mégis „kiütött a vad keleti ösztön", amelyet utódai örököltek. A váliak meg is különböztették a Pongrácz és a Marczinka családokat, mint rendkívül nyers természetű embereket, és „ez a Török Kata fia, Török Kata fajzata" megszólással jellemezték őket. Sokáig tartották, hogy a váli rakoncátlan emberek a törökök leszármazottai lennének. Horváth Kálmán kéziratos tanulmányából tudjuk, hogy a Burger-kápolna építésénél Török Kata sírkövét a kápolna oltárába beépítették. Azt is tudni véli a váli nép, hogy Pogányvár a hódoltság idején török erőd volt. A hagyomány szerint itt „a basa lakott". A hegyre kanyargós úton lehet feljutni. A hegy tövében egykor forrás volt, amely mostanra eltömődött. Tény viszont, hogy a Pogányvár alatt, annak északi lejtőjénél, az 1930-as években még forrás vagy kút nyomai mutatkoztak. A nép ezt a részt Aga-kútjának nevezi. Szólni kell még a török hódoltság idejéből a reformáció váli meghonosodásáról. Egyes állítások szerint Válón a török oltalma alatt a ráják gyakorolhatták kálvinista vallásukat, amelynek eredete 1580 lenne. Van olyan adat, amely szerint a váli prédikátort, Kállay Istvánt, gályarabságba hurcolták. A prédikátor 1676. május 24-én Velencében halt meg.

4 4 Velics-Kammerer 1886, 76-77. 520-552 .- Budai török számadáskönyvek 1550-1580. Budapest, 1962. 296, 315, 321, 445. - KáldyNagy Gy. 1977. 57, 74, 75. .- HL. Törökkori iratok gyűjteménye. A. 1566. N. 240. - A budai török basák magyar nyelvű levelezése. I. k. (Bp. 1915.) 105. - Károly 1896-1905. - OL. Neoregestrata Acta A. 1705. N. 238. - OL. Batthyány családi levéltár Missiles N. 2830, 106