Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 30. 2000 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2001)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Fejér vármegyei történeti archontológia II. p. 77–99.

érje nem gyorsult fel: 1825-ig a vármegyei jegyzői karban tevékenykedett, ebben az évben főszolgabíró lett a Sármelléki járásban. 1832-ig a vármegyei adminisztráció vezetőjeként az első főjegyző tisztét töltötte be. 1832— 1836 között a másodalispáni tisztséget viselte. Székesfehérvárt volt háza. 1830-ban a várost képviselte a pozsonyi országgyűlésen. 1837-ben királyi tanácsos lett. 1791-ben született Tatán. Nemesi előneve: pészaki. 1811-ig Budán volt joghallgató, a következő évben Zichy Miklós helyett követ az országgyűlésben. 1848-ban a dinasztiához hű politikus. 1856-ban a Gergely-rend középkeresztjét nyerte el, 1859. június 15-én osztrák bárói rangra emelték. Birtoka Iszkaszentgyörgyön volt. 1869. április 3-án Pesten halt meg. (Szinnyei i.m.I.k. 354; Nemesi kgy.jk. 1812-1836.) Bezerédy Miklós 1839 Mindkét alispánt (Ürményi Józsefet és Sárközy Kázmért) az országgyűlésre követként küldte Fejér vármegye. Az országgyűlés tartamára helyettest választottak, aki Bezerédy Miklós lett. Neve a vármegyei közéletben, de a nemesi birtokosok között sem szerepel. {Nemesi kgy. jk. 1839.) Fiáth Ferenc 1840-1844 1840-ben másodalispánként tűnt fel a vármegyei életben. Politikai tevékenysége kapcsán jól ismert volt, mint akinek Fejér és Veszprém vármegyében voltak a birtokai. A konzervatív vármegyei birtokosok egyik vezérlő egyéniségének számított. így került sor arra, hogy az általános tisztújítás során Sárközy Kázmér elsőalispán mellé másodalispánná választották. A konzervatív főúr, Cziráky Antal főispán, minden igyekezetével azon volt, hogy a reformpártiak egyetlen jelöltje se kerüljön a vármegye tisztikarába. Fiáth személye, akárcsak Sárközy elsőalispáné, az 1840-es évek elején a reformpárti ellenzék állandó céltáblája volt. 1843-ban a két alispánt a vármegye országgyűlési követének küldték, helyettesítésüket Kandó Józseffel oldották meg. 1843-ban került sor a vármegyei általános tisztújításra. Ekkor Fiáth Ferenc másodalispáni tisztségének megerősítése robbantott ki összetűzést a konzervatív párt és a reformerek között. A véres közgyűlésnek nevezett választáson a katonaság beavatkozott, és a reformpárti nemességet kiszorította a vármegyeház termeiből és az udvarból. Fiáth újraválasztása főispáni önkénnyel sikerült. Helyzete ezután megingott Fejér megyében, 1845-ben a helytartótanácsban mint tanácsos dolgozott. 1815. szeptember 21-én született. Apja, eörményesi és karánsebesi Fiáth József; anyja, Luzsénszky Franciska (bárónő). Az 1848. évi események Fiáth Ferencet még inkább a Habsburgok oldalára sodorták. A megszálló osztrák csapatok mint császárhű embert tartották számon. 1849. január elején (Székesfehérvár pacifikálása után) királyi biztossá nevezték ki, de hivatalát a népi ellenállás miatt nem tudta elfoglalni. A politikai életben 1860-ban tűnt fel újra, amikor az udvarnak megbízható emberekre volt szüksége. A magyarországi politikai élet újjáélesztése során, 1864-1865-ben a kiegyezési tárgyalásokat előkészítő bizottságban tevékenykedett. 1860-186l-ben, majd 1865-től 1885-ig Veszprém vármegye főispánja volt. Az uralkodó, a Fiáth család hűségét honorálva, 1857-ben osztrák bárói cimet adott Fiáth Józsefnek, amelyet fia örökölt, 1874-ben a magyar bárói rangot is elnyerte. Veszprémben halt meg 1885. február 19-én (Szinnyei 13. k. 463^64; Nemesi kgy. jk. 1840-1844.) Cserna Károly 1848-1849 1832-ben tiszteletbeli alügyész volt, 1836-ban kinevezett alügyészként működött. 1840-ben főügyész. Ebből a tisztségéből emelték ki 1847-ben másodalispánnak. Az 1848. évi átalakulást becsülettel hajtotta végre, reformpártiként ismerték. Az 1847. októberi vármegyei követválasztáson Horváth Lászlóval együtt küldte a megye az utolsó rendi országgyűlésre. Ekkor már másodalispán. Szerepe van a népképviseleti országgyűlés vármegyei követeinek megválasztásában, ő a megyei központi választmány elnöke. 1849 januárjában a megszálló osztrák csapatoktól megrémülve, elfogadja a királyi biztos állásajánlatát, ami a törvényszék elnöki tisztségére szólt. Ezért az 1849. áprilisi napokban (hazafiak követelésére) a másodalispáni tisztségből eltávolítják. (Nemesi kgy. jk. 1832-1842.) Boross Mihály 1848,1860-1861 Ószőnyben 1815-ben született, apja Boross Gergely telkes jobbágy volt. Nagyapja a Pozsony megyei Bors faluból származott, még Borostyánnak hívták. 1830-tól Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, ezután három évig joggyakornok egy uradalomban, 1832-ben jurátus Pesten, ügyvédi vizsgát tett, és Tatán ügyvédi praxist folytatott. 1843-tól székesfehérvári lakos, 1848-ban vármegyei főjegyző. 1849. január 16-án a császári katonák elfogták, Budára hurcolták. Szabadulása után ismét a nemzeti ügy szolgálatába állt; 1849. május 15 után Fejér vármegyei másodalispán, majd a vésztörvényszék elnöke. 1849 augusztusában Komáromba menekült, a várban hadbírókapitány volt. A kapituláció után Székesfehérvárra ment, itt október 4-én a császári katonaság letartóztatta, de (mint komáromi kapitulánst) hat hetes rabság után szabadon engedték. 1850-től birtokán gazdálkodott, de besúgás miatt ismételten letartóztatták, 1853 decemberében a nemzeti ügy melletti kiállásért két évi várfogságra ítélték, (Josefstadt) ahonnan 1855. december 25-én szabadult. 84