Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 30. 2000 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2001)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Fejér vármegyei történeti archontológia II. p. 77–99.
Ezután Pesten élt. Székesfehérvárra - az alkotmányos élet helyreállítása után - 1860 végén költözött. 1860. december 17-én tartott megyei bizottmányi gyűlésen mint az 1848 májusában ülésező bizottmány tagja -jelen volt. Két nappal később, december 19-én másodalispánná választották. Ügyvédi oklevelét 1861. március 16-án hirdették ki. 1861 tavaszán a központi bizottmány elnöke, majd a gazdálkodási bizottmány elnöke. 1861. januári közgyűlésen a megyei törvényszék tagjává is megválasztották. A közigazgatási tisztsége a provizórium bevezetésével megszűnt. A provizórium idején a törvényszéknél maradt. Itt tanácsosi feladatokat látott el 1865. szeptemberéig, de 1872-ig ügyvédként is dolgozott. Ebben az évben székesfehérvári járásbíró lett, ahol 1876. júniusig, nyugdíjba vonulásáig, működött. Székesfehérvárt és Sárbogárdon élt. Történelmi tárgyú és szépirodalmi müveket írt. (Bizottmányi kgy. jk. 1848, 1860-1861. Szinnyeil. k. 1242-1243.) Sztankovits Károly 1851-1853 1852. szeptember hónapban helyettes megyefőnöki funkcióban működött. 1851. november 27-én az abszolutista kormány rendeletét - a szabad királyi városi jog megszűnt, a városi tanács az autonómiát nem gyakorolhatja Székesfehérvárt - ő hajtotta végre. A helyettes megyefőnök új városi bizottságot nevezett ki. Sztankovits 1853 májusáig működött. Tisztségét Gradvohl Ede vette át, aki igen rövid ideig viseli azt. {Megyehatósági ir.segédkönyvek 1851-1853.) Haader Pál 1862-1865 1830-ban városi tanácsnok, miután polgárjogot kapott Székesfehérvárt. 1839-ben városi követ a pozsonyi országgyűlésben, 1842-től főbíró, 1841^42-ben tagja a polgári büntetőtörvénykönyvet kidolgozó országos bizottságnak. 1847-ben, mint főbírót, König Józseffel ismét a rendi országgyűlésre küldték. Onnan csak 1848. április 18-án tértek vissza, amikor a márciusi forradalom viharai a városban elmúltak. Az 1848. májusi városi tisztújítás során polgármesterré választották. Nevét Hadhalmira változtatta, és május 26. óta viselte. 1863-tól Meszlény Károly elsőalispán mellett Fejér vármegye másodalispánja lett. 1865-1867 között ismét a város polgármestere. (Bizottmányi kgy. jk. 1830-1865: Károly 2.k. 294-295.) 71 éves korában, 1867. június 5-én Székesfehérvárt halt meg. (Szinnyei 4.k. 197.) Kenessey Kálmán 1865-1868 1865. október 5-én a királyi biztostól másodalispáni kinevezést kapott. A vármegye alkotmányos újjászervezése során, 1867 áprilisában tisztségében megerősítették. Tisztségét 1868. július 6-ig viselte. Ekkor a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumba kapott kinevezést. A vármegyei közéletben 1842-ben tűnt fel, mint tiszteletbeli aljegyző, 1845-től kinevezett aljegyző. E funkcióban találjuk 1849-ben is. A csákvári országgyűlési kerületben lépett fel (időközi választás során) képviselőjelöltként, de Fiáth Istvánnal szemben alulmaradt. (Bizottmányi kgy. jk. 1842-1868; FMTÉ. 6. k. 67-90.) Zuber József 1869-1871 Németh Lajos 1871 Miske Imre elsőalispán mellé másodalispáni kinevezést kapott. Ez a funkció azonban megszűnt, a másodalispáni teendők nagy része az igazságszolgáltatás körébe tartozott. Az 1871. évi 31. és 32. tc-ek alapján megyei törvényszékek jöttek létre, ezzel az igazságszolgáltatás véglegesen kikerült a megyei önkormányzatok tevékenységi köréből. (Törvényhatósági kgy. jk. 1871.) Balassa Sándor 1919 A kápolnásnyéki nemesi előnevet viselő Balassa Sándor közigazgatási pályáját Fejér vármegyében 1885. október 5-én kezdte, a főispán tiszteletbeli aljegyzővé nevezte ki. Ekkor joggyakornok volt. 1887. február 3-án a megyegyűlésen árvaszéki jegyzői állásra pályázott, de ezt nem kapta meg. 1891-ben másodaljegyző, 1895. október 7-én pedig elsőaljegyző lett és ezt a tisztséget 1906-ig megtartotta. 1903-ban évi fizetése 3000 korona, lakbértérítése 400 korona volt. 1906. május 7-én vármegyei főjegyzővé választották, státusát 1926. április l-ig megtartotta, amikor nyugdíjazására került sor. 1906. április 30-án, az alispáni szék megüresedésekor, Balassa Sándor utódlása szóba került. 1919. februárjában pedig, amikor a hatos direktórium Szüts Jenő alispánt nyugdíjazta, helyébe helyettes alispánként Balassa Sándort állította. (Törvényhatósági kgy. jk. 1885-1926.) 3. JEGYZŐK Az első jegyző kinevezésére a vármegye tényleges működésének kezdetén, 1693-ban került sor. A jegyző 85
