Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 29. 1998-1999 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2000)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Fejér vármegyei történeti archontológia. p. 137–157.

felmentették. Utóda a Fejér megyei főispán lett. Zubert pécsi főispánná nevezték ki. A Zuber fehérvári polgár család, bár megyei kötődése is volt. Zuber Pálnak nemesi földje volt Szolgaegyházán, testvérei Óbarokon éltek. A család polgári házat birtokolt Fehérváron. Zuber József Székesfehérváron született, polgári környezetben nevelkedett. Közéleti pályáját vármegyei szolgálatban kezdte a bicskei járásban: volt jegyző, szolgabíró, azután főszolgabíró. Innen került a vármegye központi hivatalához (másodalispán). A 48-as eszmék híve, a szabadságharc idején a honvédségben szolgált. Közéleti érvényesülését elsősorban 48-asságának köszönhette. 1873. december 28-án értesítette a városi közgyűlést főispáni felmentéséről. Utódát 1875. január 11-én iktatták be fehérvári tisztségébe. (Lauschmann IV, 101; Törvényhatósági jk. 1872. és 1874. adatai). Szőgyén-Marich László 1867-1883 Szőgyény-Marich kormányzata alatt a város és a megye elindult a polgári fejlődés útján. Ugyanis SzőgyényMarich 1875-ben átvette a város politikai felügyeletét, ismét a két törvényhatóság főispánja lett. A tőkés fejlődés eredményeit jelezték a következő események: pénzintézetek létrehozása, a kommunális infrastruktúra kiépítése, a városi középítkezések, a mezőgazdasági kiállítás, a város kulturális életének fellendülése. Tisztségei a főispáni állás mellett a következők: 1875ben a főrendiház másodelnöke, majd 1883-1885 között annak elnöke; volt főtárnokmester, 1888-tól országbíró. Házassága hivatali karrierjén sokat lendített. Felesége, Marich Mária, Marich Dávid lánya, aki több vármegyében volt főispán. A fiágon kihalt Marich család 1841-ben leányát fiúsította a Marich javakban. 1862-ben uralkodói jóváhagyással Szőgyény László felvette a Marich nevet, átvette a feleség révén örökölt birtokot. Ezután neve a következőképpen módosult: magyar-szögyényi és szolgaegyházi Szőgyény-Marich László, címere pedig a Marich és Szőgyény család egyesített címere lett. Kitüntetései: 1854-ben a Szent István-rend középkeresztje; 1875-ben a Lipót-rend nagykeresztje; 1885-ben az aranygyapjas-rend. Székesfehérvári háza a Palotai kapu utcában volt. Meghalt 1893-ban. (Pallas XV, 806-807). Cziráky Béla 1884-1891 Nemesi előneve: cziráki és dénesfalvi. 1852. május 23án született. Apja Cziráky János országbíró, Fejér vármegye főispánja (1860-1861), lovasberényi nagybirtokos. Cziráky Béla 1884. május 5-én lett Fejér vármegye és Székesfehérvár sz. kir. város főispánja. Az uralkodói okirat 1884. április 18-án kelt. Az installációra 1884. június 9-én került sor. Cziráky Béla népszerűségéről a maga korában, de később is sokat írtak az újságok. Ő a harmadik főispán a Cziráky családból, aki a XIX. században a Fejér vármegyei főispáni tisztséget viselte. (Nagyapa: Cziráky Antal, apa: Cziráky János) Cziráky Béla főispán fizetése 1887-ben évi 4 ezer forint volt. 1887. februárjában a Fejér vármegyei főispán is külön pecsétet kapott, amely köralakú volt, középen az ország címerével, körirata: Fejér vármegye és Székesfehérvár város főispánja. 1889-ben a belügyi kormányzat Cziráky Bélát Heves vármegyébe küldte az ottani tisztújítás megszervezésére. (Heves vármegye főispánja, Keglevich Béla 1889. december 10-én lemondott.) Cziráky Béla kormányzása idején Fejér vármegyében két országgyűlési választás volt: 1884. június 15-én és 1887. június 17-én. Emlékezetes választás az utóbbi, hiszen a kormánypárt erőlködése ellenére a csákvári választói kerületen kívüli körzetekben (váli, székesfehérvári, sárkeresztúri, rácaimási és bodajki) a függetlenségi párti képviselőjelöltek jutottak mandátumhoz. A sárkeresztúri győztes, a 48-as Madarász József volt, a székesfehérvári képviselő, Károlyi Gábor, aki szélsőbal politikai nézeteivel vált népszerűvé a város lakossága előtt, és olyan befolyásos képviselőt ütött ki a mandátumból, mint Szőgyény-Marich Géza. A kormányzat emiatt neheztelt is a főispánra. Cziráky Béla 1891. január 15-én kérte felmentését a főispáni tisztségből. Ebből megtudjuk, hogy Cziráky Béla külügyminisztériumi osztályfőnök lett, és egyben a miniszter udvari és miniszteri tanácsossá léptette elő. Cziráky több kitüntetést kapott. 1891-ben császárikirályi kamarás, 1895-ben valóságos belső titkos tanácsos, udvari marsall, és végül megemlítjük, hogy a főrendiház örökös jogú tagja. (Károly I, 294-303; Megyei közgyűlés jk. 1884-1891). Fiáth Miklós 1891-1896 A főispáni installációra az 1891. évi első megyei közgyűlésen került sor. Rövid (öt és fél évi) regnálása alatt a polgári fejlődés előrehaladt. Azok a létesítmények, amelyek az 1890-es évek első felében keletkeztek, jórészt az előző ciklusban nyertek előkészítést. 1892-ben megnyílt a budai úti lovassági laktanya. Az épületet a jezsuita és a sifli földek helyén létesítették. Még ebben az évben átadták az állami főreáliskola épületét, 1895-ben pedig az állami javítóintézet kezdte meg működését. Politikai tevékenysége közül megemlítjük Kossuth-ellenes ténykedését. 1892-ig akadályozta, hogy a város tanácstermében felavatásra kerüljön az a Kossuth-arckép, amelyet a város országgyűlési képviselője adományozott Székesfehérvárnak. A függetlenségi politikai csoport azonban a főispán akarata ellenére az avatást (polgármesterrel az élen) végrehajtotta. A főispán intranzigens magatartása odáig fajult, hogy kijelentette, „a Kossuth-képnek a teremben helye nincs". Fiáth Miklós regnálása alatt katolikus nagygyűlést tartottak Székesfehérvárt, amelyet a néppárt meg146