Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 29. 1998-1999 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2000)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Fejér vármegyei történeti archontológia. p. 137–157.

zett. 1839-ben apjával - ekkor már szolgabíró volt, meglátogatta Milánót, Rómát, Fiumét. Közéleti pályáját 1839-ben kezdte: volt ügyvédgyakornok, Sopron megyei aljegyző, majd 1840-ben a magyar udvari kancelláriánál lett fogalmazó és Vas-, Fejér- és Sopron vármegyék nemesi közgyűlésein gyakori szereplő. 1842-ben császárikirályi kamarás, 1843-ban pedig udvari titkár. Az 18431844. évi országgyűlésen a konzervatív politikai irányt követte, és a katolikus egyház érdekeit képviselte. 1845. február 1-én nőül vette De Sasse Ludovikát. Ez évben a pesti királyi tábla ülnöke, 1848-ban a királyi tábla bírójaként október elejéig működött. Ezután a pesti forradalmi események miatt Pozsonyba költözött. 1849. március elején Pesten volt, ahol a teljhatalmú császári katonai parancsnok a pesti tudomány- és a budai műegyetem igazgatójává nevezte ki. Az osztrák hadseregnek a fővárosból történő eltávozása idején Cziráky is elhagyta a várost. A Habsburg detronizáció után önként felajánlotta szolgálatait Ferenc József császárnak. 1849 májusában Mosón megyei kormánybiztos, majd egy császári hadtest biztosaként Magyaróvártól a Bánátig utazott. Augusztusban, mint kerületi főispán Mosón-, Pozsony-, Sopron- és Vas vármegyék hatóságait újjászervezte. 1850-ben a legfőbb törvényszék magyar osztályának elnöke. Az itteni tevékenységéért kapta a Szent István-rend kiskeresztjét. 1850 végétől 1854-ig a pesti kerületi főtörvényszék elnöke volt, s ez idő alatt lett a Vaskorona-rend lovagja és belső titkos tanácsos. A közszolgálattól 1854-ben egy ideig visszavonult, de gazdasági szervezetekben tevékenykedett (országos gazdasági egyesület, a Fejér megyei gazdasági egyesület). Az 1860. évi októberi diploma után országbíróvá nevezték ki, de csakhamar lemondott, és ezután Fejér megyében mint főispán az alkotmányos élet reorganizálásán fáradozott. 1860. december 17-én az alakuló bizottmányi közgyűlésen konzervatív nézeteinek adott hangot. Részt vett az 1861. évi országgyűlés főrendiházi tárgyalásain. Itt a Deák-féle felirati párthoz tartozott. 1865-ben vezérszónoka annak a magyar főurakból álló delegációnak, amely Bécsbe utazván a királyt a pesti országos kiállításra meghívta. 1865-ben fökamarás lett, majd a főrendiház másodelnökeként működött (haláláig). Majláth Antal halála után Cziráky János lett a főtárnokmester, megkapta a Szent István-rend nagykeresztjét, 1867-ben, a király koronázása alkalmából az aranygyapjas renddel adományozták meg. Elnöke volt a horvát kiegyezést tárgyaló bizottságnak. Lovasberényben uradalmát nagy költséggel modernizáltatta, római katolikus iskolát és apácazárdát építtetett. Lovasberényben halt meg 1884. február 9-én. (Károly I, 272-290; Megyei Bizottmány/ jk. 1848, 1860-1861). Torkos Kálmán 1861 1861. szeptember 8-án a bécsi udvar elrendelte a magyarországi bizottmányok feloszlatását és az 1861. évi közigazgatás határozatainak megsemmisítését. Székesfehérvár város bizottmánya, a városi tanács, szembeszállt az abszolutisztikus törekvéssel és nem oszlatta fel a bizottmányt. Szeptember 9-i keltezéssel kancelláriai irat érkezett a városházára, amelyben az állt, hogy az ellenszegülő bizottmányt és a vonakodóan engedelmeskedő városi tanácsot az udvarhoz hű személyek fogják megrendszabályozni. A kancellária Torkos Kálmánt küldte királyi biztosnak a városba. A kinevezésről a helytartótanács is értesítette a várost, amely irat szeptember 15-én kelt. A nevezett királyi biztos azonban nem érkezett meg Székesfehérvárra. (Bizottmányi jk. 1861, 2311. sz.). Szekrényesi Endre 1861 1861. szeptember 16-án rendelte ki az udvari kancellária Székesfehérvárra királyi biztosnak. Szekrényesy szeptember 21-én tudatta kinevezését a városi tanáccsal, és egyben kérte a városi hatóságot, hogy 23-án délelőtt 10 órára bizottmányi közgyűlést hívjon össze, ahol be akar mutatkozni. A városi hatóság értetlenül állt a levél tartalma felett, mivel ők még mindig Torkos Kálmán biztosi kinevezéséről tudtak. A tanács a közgyűlés összehívását megtagadta. Szekrényesy két kísérővel 22-én este érkezett a városba, és másnap délelőtt megjelent a városházán, ahol tanácsülés volt. Szekrényesy beült az elnöki székbe, és utasításokat adott a jelenlévőknek. Ezt a tagság felháborodással fogadta, és visszautasította a biztosi rendelkezéseket. Másnapra, azaz 24-ére kérte a királyi biztos a képviselő-testület egybehívását. Ezt a polgármester meg is tette, de az ülésen egyetlen tag sem jelent meg. A királyi biztos tisztában volt vele, hogy a városi tisztikar alkotmányossági küzdelembe bocsátkozott, mivel a tanácsülésen világosan tudomására hozták, hogy Székesfehérvár szabad királyi város autonómiáját sérti a királyi biztos kinevezése, utasítgatása. Szekrényesy eltávozott, a tanács az üléseket megtartotta, mivel a folyamatos ügyeken kívül súlyos (gazdasági és társadalmi) megoldandó feladatok is voltak (marhavész, ínség, kórházi szervezés). A helytartótanács a szeptember 25-i jegyzőkönyv felterjesztését kérte, de ezt a tanács megtagadta. Végül is a „kényszerítő körülményeknek engedve" a tanács kimondta feloszlását. Ugyanakkor gondoskodott arról, hogy a legfontosabb tisztviselői állások megmaradjanak. A város pecsétjeit, az iratokat a városi levéltárba rendelték, és ugyanoda helyeztették el a felsőbb hatóságoktól érkezett megkereséseket is. A jegyzőkönyvben olvasható: „hogy a város kincse, a levéltár, ahová az el nem intézett iratokat a hivatalok szüneteltetése idején el kell helyezni". (Bizottmányi jk. 1861, 2311, 2318, 2316, 2801, 2436, 2460). 144