Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 29. 1998-1999 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2000)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Fejér vármegyei történeti archontológia. p. 137–157.
Gradvohl Ede 1861-1865 Királyi biztosként kapott kinevezést Fejér megyébe, amikor elődje az ellenálló bizottmánnyal szemben tehetetlen volt. 1861. november elején mint főbiztos intézkedett a megyeházán a megjelenő tisztviselőkkel szemben. Katonaságot vezényelt a megyeházába, sőt november 7én az alispáni lakásba is behatolt 3 albiztosával együtt. A katonai provizórium tipikus képviselője, aki az abszolutizmus megteremtése után békülékeny magatartást tanúsított az általa kinevezett tisztviselői karral szemben, és igyekezett megnyugtatni a megye népét is. Ugyanakkor számtalan korrupt ügybe belekeveredett, amelyet tisztviselői idéztek elő. A testületi döntések látszatának fenntartására megszervezte a tisztiszéket, amelynek a megyei tisztviselők lettek tagjai. A tisztiszék első ülését 1862. június 2-án tartotta, az utolsót 1865. szeptember l-jén. A tisztiszék nem képviselte a megye lakosságának érdekeit, hanem kimondottan az osztrák abszolutizmus eszközeként működött. A lakossági ellenállás az osztrák uralommal szemben abban is megnyilvánult, hogy a katonaszökevények száma igen nagy volt, így a betöréses lopás és az állatelhajtás szinte állandósult. A hatóság a statárium kihirdetésével igyekezett elejét venni a társadalomellenes jelenségeknek. Gradvohl az ínségügyi bizottmány elnökeként kénytelen a 48-asok közreműködését igénybe venni. Tevékenységük azonban szemet szúrt a hatóságoknak, és a helytartótanács 1865-ben azt feloszlatta. A tisztiszék utolsó ülésén Gradvohl jelentette, hogy feladatának eleget tett. 1865. szeptember elején tisztsége megszűnt. Gradvohl 1849-ig ismeretlen a közigazgatási pályán, jogi végzettsége sem volt. Gazdatisztként működött Sásdon, 1850-ben Tolna megyében politikai szolgabíró, majd királyi biztos. így került Fejér megyébe, ahol igen hamar kiütközött közigazgatási munkájában a jogi végzettség hiánya. A királyi biztosi hatalmat SzőgyényMarich Lászlónak adta át. Távozása után megítélése eléggé kétes. Szervilis környezete mentegette magatartását és tevékenységét, a népi vélemény azonban erőszakosnak, sőt korruptnak vélte. (FMTÉ, VI, 1972, 72-75) Megjegyezzük, hogy Gradvohl 1853. júliustól szeptemberig Fejér megye első főnöke volt, ami lényegében alispáni funkciót jelentett. Szőgyény-Marich László 1865-1867 A katonai provizórium megszűnése után, 1865. szeptember 9-én lett Fejér vármegye főispánja és egyben Székesfehérvár sz. kir. város királyi biztosa. A megyei és a városi bizottmányokat ugyan összehívta, de azoknak (a kancelláriai utasításoknak megfelelően) politikai tevékenységet nem engedélyezett, kizárólag az 1865. évi országgyűlési képviselői választások kérdéseivel foglalkozhattak. Újjáalakította a városi képviselő-testületet (december 5). A kiegyezésig eltelt időben mindkét törvényhatóságban királyi biztosként irányított, és ügyes taktikai érzékkel vitte a rábízott törvényhatóságokat a kiegyezés felé. Székesfehérvárt voltak képviselőtestületi ülések, de azokon közjogi kérdéseket nem engedett felvenni a tárgysorozatok közé, a megyében pedig nem hívott össze bizottmányi közgyűlést. A kiegyezési törvények végrehajtása során, áprilisban megtörtént a polgári kori vármegye újjászervezése, a városban pedig még közreműködésével alakult meg az új képviselőtestület és a tisztikar is. Ezután Szőgyény-Marich királyi biztosi tisztsége megszűnt, mivel a város önkormányzati jogállása folytán királyi felügyelet nélkül működhetett. Szőgyény-Marich László 1806-ban született; apja magyarszőgyényi Szőgyény László, királyi alkancellár, anyja Pásztory Julianna, Pásztory Sándor fiumei kormányzó leánya. Dinasztiahű család. Szőgyény-Marich László iskoláit Pesten, majd a bécsi Teréziánumban végezte. Jogi és bölcsészettudományi tanulmányokat folytatott, az utóbbi tudományágból doktorált. Közszolgálati pályán gyors előrehaladást ért el. 1831-ben Pest vármegyei tb. főjegyző. 1832-ben udvari kancelláriai titkár, 1832-1836 között személynöki ítélőmester, 1838-ban feleségül vette Marich Máriát, Marich István Dávid cs. kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, Veszprém vármegyei főispán és szolgaegyházi nagybirtokos leányát. 1839-1840 között nádori ítélőmester, 1840-től udvari kancelláriai tanácsos. Ebben a minőségében az 18431844. évi reformországgyűlés egyik előkészítője, az ország polgári fejlődésének koncepciózus udvari képviselője. (1844-ben Székesfehérvár díszpolgári oklevéllel tüntette ki.) 1844-1846 között a helytartótanács alelnöke, 1848 tavaszán ő számolta fel az évszázados felsőkormányzati intézményt, amely helyét a magyar felelős minisztériumnak adta át. A Honvédelmi Bizottmány 1848 őszén honárulónak nyilvánította; a csóri, szolgaegyházi birtokok zár alá kerültek. 1851-ben az összbirodalmi tanács magyarországi tagja, 1859-ben a birodalmi tanács alelnöke, az ókonzervatívok egyik vezére, az 1860-ban kiadott októberi diploma egyik szerzője. 1860-ban másodkancellár, 1861-1865 között (politikai elvárásainak nem teljesülésekor) hivatalt nem vállalt. Ekkor birtokain tartózkodott. (Pallas XV, 806-807; Károly I, 290-294; Megyei és városi közgyűlési, jk. 1865-1867). Zuber József 1872-1874 Az 1870. évi 42. te. értelmében a sz. kir. városok politikai felügyeletét főispán alá helyezik. így került a város élére. 1872. január 9-én Zuber József elnökölt a városi törvényhatósági bizottság közgyűlésén, de installációjára, a miniszteri leirat felolvasására április 16-án került sor. Feladata a polgári közigazgatás megteremtése volt. A bizottsági tagság és a tisztikar lojális, így működését szinte töretlenül végezte. 1873. december 22-i hatállyal 145
