Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 29. 1998-1999 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2000)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Fejér vármegyei történeti archontológia. p. 137–157.

* Pázmándy Dénes 1848 A Batthyány-kormány április 22-én, az adminisztrátori intézmény megszüntetése napján nevezte ki Fejér megyébe főispánnak. Bemutatkozása május l-jén történt, a bizottmány közgyűlésén. Néhány hónapos működése során a megyei közigazgatás átszervezése, a népképviseleti országgyűlési választások politikai előkészítése és lebonyolítása, az újoncozás, a nemzetőrség szervezése, a zsellérmozgalmak felszámolása, a Jellasics támadás elleni védelmi munkák irányítása lett legfontosabb teendője. Főispáni működését a mérsékelt politikai magatartás és megfontoltság jellemezte. A horvát bán támadását azonban a bécsi udvar árulásának minősítette. Az ellenállás szervezése során mindvégig hangoztatta, hogy a fegyvereket a sorkatonaság kezébe kell adni, és semmiképpen ne szervezzenek népfelkelést. Ezt az évtizedes szolgabírói és alispáni tapasztalata alapján jelentette ki. Látta ugyanis, hogy a népfelkelés a társadalmi rendre nézve veszélyes. Az 1848. évi országgyűlés tartama alatt a főrendi ház tanácskozásain vett részt, ahová főispáni funkciója révén került. Itt a honvédelmi bizottság tagja volt. Az 1848. évi őszi események radikalizálódása megrémítették, a politikától visszavonult, a kormányt Debrecenbe nem követte. Politikai pályafutása ezzel véget is ért. (Megyei biz. kgy. jk. 1848.) Pázmándy Dénes 1781. március 10-én született a Komárom megyei Kömlődön, ősi középbirtokos, hivatalviselő családból. Apja, szomori és sodori Pázmándy János; anyja, baracskai Szüts Terézia. Az ősi birtok Kömlődön volt, melyhez még két gazdaságot szereztek. Az ág Baracskán is lakott. Egyik Pázmándy Fejér megyei főszolgabíró, aki örökös nélkül halt el, és az ősiségi törvény érvénye szerint a baracskai birtok és a kúria a Dénes ágra szállt. Ugyancsak volt vagyoni kötődés Baracskán a Szüts ágon is. Pázmándy Dénes, amikor főispán lett, Baracskára költözött, és ide is vonult vissza 1848 őszén. Baracskán élt az ötvenes évek elején, és itt is halt meg 1854. február l-jén. A hivatalnok család az ifjú Dénest közigazgatási pályára szánta, így jogi egyetemet végzett, majd 1802-ben ügyvédi vizsgát tett. Még ez évben alügyész lett a Komárom megyei tisztifőügyészi hivatalban, 1806-ban alszolgabíró, majd később szolgabíró, 1810-ben pedig járási főszolgabíró volt. 1825-1840 között megyei követként részt vett az országgyűlés alsótáblája tanácskozásain. 1828-ban pedig Komárom megye elsőalispánja. Alispánként és reformpárti politikusként tartották számon, ez vezetett a főispáni tisztségéhez. (Szinnyei lO.k. 609-610; Bizottmány/ kgy. jk. 1848.) A szabadságharc leverése után Baracskán élt (Pázmándy Dénes gazdatiszti házában) 1850-1853 között Vörösmarty Mihály, de itt élt kúriájában Pázmándy Dénes is. (Pallas XVI, 955.) (A Pázmándy családból az ifjabb Pázmándy Dénesnek 1864-ben Iváncsán volt 450 holdja. A birtok később kicsúszott a család kezéből, az 1870-es években a Lőwy család gazdálkodott itt, akitől házasság révén a Gesztiekre szállt. Ők adták el a birtokot az 1930as évek elején az Elek családnak). Salamon Lajos 1848 A váli országgyűlési kerület 1848-as képviselőjeként kapott kormánybiztosi kinevezést Fejér megye területére. Feladata a horvátok elleni védelem megszervezése, a sorkatonaság ellátásának biztosítása volt. Eredményt a népfelkelés szervezése területén ért el. A felkelőket Ozorára vezette, a horvát hadtest feltartóztatására. Felkelői részt vettek a horvátok lefegyverzésében. Szerepe volt a sorkatonaság kiegészítésére elrendelt újoncozás megszervezésében. Ennek során több száz katonát adtak át a csapattesteknek, de tovább folyt a szabadcsapatok szervezése is. Salamon Lajos december végén távozott el a megyéből, a kormányt követte Debrecenbe, Szegedre és Aradon is ott volt. Alsóalapi birtokát a császári biztos zár alá vette. Salamon Lajos az ősi Salamon család leszármazottja, akik évszázadokon át Alapon voltak birtokosok. Apja, Salamon Ignác; anyja, Vörös Kata. Székesfehérváron született 1812-ben. A pesti egyetemen bölcsészetet és jogot hallgatott. 1838-ban Pozsonyban, az országgyűlésen jurátus lett. Itt a szabadelvű ifjúsági mozgalmakba aktívan részt vett.. A Fejér megyei nemesi közgyűléseken a konzervatív párt elleni támadások egyik irányítója volt, méltó ellenfele a vitákban Cziráky Antal főispánnak és környezetének. 1839-41 között a királyi tábla becstelen magatartás miatt (poena infamiae) pert folytatott ellene, de ez felmentéssel végződött. 1848. évi országgyűlési képviselőválasztáson a váli kerület mandátumát szerezte meg. Amikor a horvátok Székesfehérvár felé közeledtek, a kormányzat Salamon Lajost Fejér megye területére kormánybiztosnak nevezte ki. A lelkes szervezési tevékenységet az a tény befolyásolta, hogy a csapatokat a marosi táborból elvezényelték, így a város védtelenül maradt. Szeptember 26-án a felfegyverzett nemzetőröktől a puskákat, kardokat, lándzsákat elszedette, nehogy azok az ellenség kezére kerüljenek. (A fegyvereket Tabajdon a Zuber-kúriában rejtették el.) Salamont kormánybiztosi teendőinek végzése alól december végén mentették fel. Utóda, Batthyány István lett (december 21-től). Felesége (Horváth Flóra) és fia (Zoltán) mindenütt vele voltak. A forradalom leverése után alapi birtokán tartózkodott, majd 1861-ben a váli kerület határozati párti programmal az országgyűlésbe küldte, utóbb a bizottmányi közgyűlés Fejér megye alispánjává választotta. A katonai provizórium bevezetése után ismét gazdálkodással foglalkozott. 1863-ban az Almássy-Nedeczky-féle szervezkedésben való részvétele miatt letartóztatták. Ek141