Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 29. 1998-1999 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2000)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Fejér vármegyei történeti archontológia. p. 137–157.
kor 100 napig fogva tartották a budai Károly kaszárnyában, de per lefolytatása nélkül szabadon bocsátották. Az alkotmányos időszak beköszöntével 1865-ben, 1869-ben, 1872-ben ismét a váli kerület országgyűlési képviselője lett. A szabadelvű ellenzékiek között foglalt helyet. Alapon halt meg, 1888. október 11-én. (Szinnyei 12.k. 75-76; Lauschmann П.к. passim). Batthyány István Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc lelkes híve volt. 1848 júniusában tűnt fel Fehérvárt a gyalogos nemzetőrök hadnagyaként, majd június 20-án a népképviseleti országgyűlési választáson elnyerte a város mandátumát. Mint képviselő a fővárosban tartózkodott, de a kritikus helyzetekben szorosan együttműködött Salamon Lajos kormánybiztossal. Jellasics távozása után a nemzetőrség szervezésében tűnt ki. Salamon Lajos távozásával, 1848. december 21-én, a kormánybiztosi megbízást kapta meg. Tevékenységét a bevonuló osztrák csapatok megszakították. 1849. januárban a kormányt és az országgyűlést Debrecenbe követte, jelen volt a detronizáció alkalmával is. Debrecenben Batthyány a forradalmi baloldalhoz tartozott. így került Székesfehérvárra a császári csapatok kivonulása után, 1849 tavaszán. Ekkor Kossuth javaslatára nevezték ki kormánybiztosnak Fejér megye és Székesfehérvár területére. A városi bizottmányi közgyűlésen, április 30-án hirdette ki kinevezését. Mint kormánybiztos csak május 10 körül érkezett Székesfehérvárra. A legfontosabb védelmi teendőkre koncentrálta erejét, újoncozást rendelt el, a császári katonasággal együttműködő polgárok vagyonát zár alá vetette (Hering Ignác, Zichy Ödön, Farkas Imre, Farkas Ferenc). A sorozás eredményeképpen 307 újoncot adott Kmetty hadosztályának, akiket május 28-án vezényeltek el a városból. A hadihelyzetre való tekintettel június 16-án a kormánybiztos statáriumot hirdetett ki. Megnyilatkozásaiban gyűlölettel említette a Habsburg házat és környezetét. („A bűnökkel terhelt Habsburg ház... és bitor kormánya... a 300 esztendőn át hazánkban méltatlanul uralkodott...") Batthyány a július végi napokban nem volt szolgálati helyén. Igaz, hogy a megyei tisztviselők is elmenekültek a városból, így más kormánybiztos kinevezésére került sor. Batthyány István a Világos utáni napokban Törökországba emigrált. Külföldről az amnesztia után tért vissza az 1850-es években. Ekkor birtokain tartózkodik. Az 1861. évi országgyűlési választások során Székesfehérváron indult a mandátum megszerzéséért, és elég szoros küzdelemben (Zsombori Edével) nyerte el a képviselőséget. Az országgyűlésben a Határozati Párt balszárnyához tartozott. Az országgyűlés feloszlatása után a politikai élettel felhagyott. Az 1848 előtti foglalatosságaihoz tért vissza. Lótenyésztéssel foglalkozott és versenylovakat nevelt, maga is részt vett versenyeken. 1882. július 22-én hunyt el Grazban. (M. Nagylexikon III, 372-374; Lauschmann II, 1997. passim). Gyulai Gaál Eduárd 1849 Császári biztosnak Windischgraetz, a császári seregek főparancsnoka nevezte ki. Az osztrák csapatok 1849. január 3-án vonultak be a városba. Másnap Horváth ezredes, a csapatok parancsnoka, feletteseitől polgári biztos kinevezését kérte a város és a megye élére. Ekkor Fiáth Ferenc megbízásával foglalkoztak, de ez meghiúsult. Ekkor került sor Gyulai Gaál császári alezredes kinevezésére (1849. január 18). Még ezen a napon Pestről értesítette Székesfehérvár és Fejér megye vezetőségét, hogy a tábornagytól teljes hatáskörű kinevezést kapott, és egyben tudatta, hogy a két törvényhatóság katonai törvények hatálya alatt áll. Január 22-én kiadott egész sor intézkedésében a katonai törvények érvényesülését szolgálta, a totális diktatúra rendszerét vezette be. Tisztviselőket leváltott, újakat nevezett ki helyettük. Kinevezést kapott 12 tanácsos is. Osztrákbarát városi polgárokkal vette magát körül, akiknek denunciálásai következtében több egyént elfogtak, birtokaikat zár alá vették. A tavaszi sikeres hadjárat következtében az osztrákok április 25-én reggel kivonultak a városból. Újabb osztrák egység július 12-én érkezett. A zászlóalj parancsnoka a városi és megyei vezetéssel való kapcsolattartás miatt sürgette, hogy Gyulai Gaált küldjék Székesfehérvárra. A császári biztos július 30-án megérkezett. Másnap új városi vezetést nevezett ki. Augusztus 2-án városi közgyűlést hivatott össze, melyen megjelent Falkenhayn tábornok is. E közgyűlésen a császári biztos főispáni tisztségben tetszelgett; a városi hatalom jelképeit átnyújtotta az általa kinevezett polgármesternek (a városi nagypecsétet, a pénztár és a levéltár kulcsait). A kanonokokat (és még néhány városi lelkészt) elfogatta és fogságba hurcoltatta. A papok bűnéül felrótta, hogy a szószékről a függetlenségi nyilatkozatot a nép lelkesedése mellett kihirdették, majd beszéltek a keresztes-háborúról, amely az orosz és az osztrák hadak együttes magyarországi támadása ellen irányult. (Az elfogatásukhoz szükséges bizonyítékokat városi polgárok szolgáltatták, de az idevonatkozó iratokat a városkapitány adta át a császári biztosnak.) Gyulai Gaál augusztus elején tűnt el Fehérvárról, azokban a napokban, amikor Falkenhayn tábornokot a harctérre rendelték. Gyulai Gaál Eduárd Tolna megyei birtokos volt. Követként részt vett az 1847^18. évi országgyűlésen, majd tagja annak a 72 tagú delegációnak, mely az országgyűlési határozatokat Kossuth Lajos vezetésével a királyhoz vitte. A szabadságharc idején azonban a császár seregében szolgált, a nemzeti ügy árulójaként. A Közlöny 1849. április 19-i számában Gaál Eduárdot a debreceni kormány renegátnak és árulónak nyilvánította. Felhívták a honvédeket, a polgári hatóságokat, hogy nevezett áruló egyént fogják el, és a vésztörvényszéknek adják át. Ezt az elfo142
