Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 27. 1993-1997 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1998)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Agrárius társadalmi elit képviselői Fejér megyében a XX. század első felében. p. 221–236.
és Székesfehérváron Hóman Bálint. 1935-től lemondásáig tartó négy esztendő a főispáni tevékenység 24 évéből a legnehezebb időszak volt (Farkas 1980). A harmincas évek közepétől a társadalomban egyre feszítőbb kérdések jelentkeztek. Legtöbb gondot a nyilaskeresztes pártok szervezkedése jelentette, amelyek élvezték a kormánypárt szélsőséges elemeinek a támogatását. Amikor 1938. márciusában a lovasberényi pótválasztáson Hubay Kálmán lett a képviselő és a győzelem után bejelentette, hogy nyilaskeresztes képviselőnek tekinti magát, s erre két Fejér megyei képviselő csatlakozott hozzá, akkor Széchenyi Viktor úgy érezte, hogy a politikai számítás kicsúszott kezei közül (Farkas 1980). Ekkor lemondással foglalkozott, de most a kormányzat nem engedte el, holott a korábbi években a belügyi kormányzat részéről történtek lépések eltávolítására. A fehérvári jubileumi ünnepségeket Széchenyi Viktorral kívánták lebonyolítani, hiszen az ünnepségek szervező bizottságának 1934 óta tagja volt. Az ünnepségek lezajlása után a politikai küzdelmek újra fellángoltak. A 68. évében levő főispán fáradtnak látszott. Ugyanakkor nem volt hajlandó vállalni azokat a nemzeti szocialisták által sugalmazott kezdeményezéseket, amelyek az állami és a társadalmi rendszer fasizálódását voltak hivatva gyorsítani. Ugyancsak ellenállt a kormánypárti átszervezés tervének is. A Magyar Élet Pártja Fejér megyei megszervezése napjaiban, 1939. március derekán mondott le főispáni tisztségéről. A kormányzat, különösen Teleki Pál miniszterelnök azonban számított Széchenyi Viktor további tevékenységére. Az egymást váltó háborús kormányok minden alkalommal megbízták a birtokán tartózkodó Széchenyit, hogy jelenlétével vagy felszólalásaival támogassa a megoldandó feladatokat, így vett részt Széchenyi Viktor 1944. május havában a Fejér vármegyei törvényhatósági bizottság közgyűlésén, ahol Toldy Árpádot Fejér vármegye főispánjává iktatták (Törvényhatósági Bizottság 1944). A későbbi hónapokban azonban már nem vett részt politikai megmozdulásokban. Az ostromot a Budai várban, az Úri utca 52. sz. alatti palotában érte meg (Széchenyi 1944-945). Szervezete a hosszú ostrom, és az azt követő megpróbáltatások idején erősen leromlott 1945. február végén meghalt. * Zichy János gróf 25 esztendős, amikor tanulmányait befejezte és a politikai életbe bekapcsolódott. Nagybátyja, Zichy Nándor azt a szerepet szánta neki, hogy az általa elkezdett politikai tevékenység folytatója legyen, s vegye át tőle a politikai vezetést is (Miller 1929). Zichy Jánost a kalksburgi jezsuiták és a székesfehérvári ciszterciták nevelték. Érettségi vizsgát 1887 júniusában tett, majd családi összeköttetések révén (anyja Redern Mária német grófnő) a berlini egyetemen jogi tanulmányokat kezdett, amelyeket Budapesten 1892-ben fejezett be. A fővárosban (a katolikus egyetemi hallgatók mozgalmába bekapcsolódva) létrehozta a Szent Imre Egyletet. A mozgalom vezetői az egyetemi ifjúságot a szabadelvű eszmék hatásától kívánták leválasztani. Az egyletben mozgalmas élet folyt, felolvasások, előadások, vallási megmozdulások egymást követték, sőt 1891-ben az egylet tagjait római zarándoklatra vezették. Ezen a magyarországi katolicizmus sok vezetője is résztvett (Szentiványi 1929). Zichy János 1893-ban Fejér vármegye tiszteletbeli aljegyzője. Ezen a réven a megyei közélet részesévé vált. Részt vett a törvényhatósági bizottsági üléseken, véleményt nyilvánított a helyi politikán túl az országot érintő kérdésekben. Alapállása a nagybirtokos érdekek következetes képviselete volt, amelyet konzervatív ideológia jellemzett. 1894-től tagja a főrendi háznak (Törvényhatósági Bizottság 1893-1894). Olyan idők ezek, amikor az egyházpolitikai küzdelmek zajlanak, s Zichy Jánosnak alkalma volt megismerni azt a csoportot, amely Zichy Nándor köré tömörülve intranzigens magatartást tanúsított a törvényjavaslatok ellen. Nagy aktivitást fejtett ki a Néppárt szervezése körül. Elsősorban jótékonysági egyesületeket, olvasó és legényegyleteket szervezett, amelyek a leendő Néppárt számára bázisként jöhetnek számításba. Felvetődött az is, hogy a szervezkedés alatt levő párt központi lapjának, a Fejérmegyei Naplónak legyen a főszerkesztője. Ezt azonban elutasította. Miller Józsefnek 1894. augusztus 17-én azt írta, hogy sem ő, sem Zichy Nándor nem lehet a lap főszerkesztője, mert mindkettőjük személye a politikai élet centrumában van. A lapokban igen könnyű politikai ballépést elkövetni, ami nemcsak a lapra, hanem az eszmére, a mozgalomra jelentene hátrányt. A politikai blamázst Zichy János, de nagybátyja, Zichy Nándor sem engedhette meg. A szabadelvű kormányzat az egyházpolitikai ellenzék letörését határozta el. Ennek szellemében igyekezett Zichy János tevékenységét is korlátozni, sőt akadályozni. Ismeretes, hogy a belügyminiszter még 1893 áprilisában betiltotta a vallási szertartásokkal egybekötött politikai megmozdulásokat, mivel ezek az egyházpolitikai ellenzék tömegbázisának kiépítését szolgálták. Mintegy válaszul a kormányzati intézkedésre még ez év szeptemberében XIII. Leo pápa adott ki enciklikát, amelyben a magyarországi katolikusokat az egyházpolitikai törvényjavaslatok elleni harcra szólította fel. Ennek az egyházfői felhívásnak Zichy János is eleget kívánt tenni. Első igazi erőpróbára 1895-ben került sor, amikor a nyitrai időközi választáson a kormányzati erők megakadályozták a képviselői mandátum megszerzésében (Bonitz 1912). A kerületben a választási mozgalmak szinte egyidöben folytak a néppárt zászlóbontásával. A lezajlott katolikus nagygyűlések politikai légköre meglehetősen irritálta a kormányköröket, s lényegében ezt a néppárti politikát hirdette meg programjában a képviselőjelölt is. 1895. március 10-én Nyitrán tartott kortesbeszédében kifejtette, miért alakították meg a néppártot? Zichy János szerint a liberalizmus 226
