Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 27. 1993-1997 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1998)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Agrárius társadalmi elit képviselői Fejér megyében a XX. század első felében. p. 221–236.

csőt választotta meg az uradalom vezetőjének. Ez gyakor­latilag azt jelentette, hogy az uradalom korábbi vezetősége együtt maradt. Hagyó Kovács Előszálláson, az uradalom központjában a hirtelen felduzzadt adminisztrációt végez­te egy írnok segítségével, a külső munkák irányítása pedig Wéber Márton kezében maradt. A szocializált uradalom­ban teljes mértékben érvényesült a Fejér megyei Földmíves Szövetkezetek Termelési és Közélelmezési Központjának akarata. Végrehajtották a Tanácsköztársa­ság állami rendelkezéseit. A cselédbéreket felemelték, a cséplésért a gabona 6 %-át adták, az aratás pedig 8. ré­szért történt. 1919 aratása után a cselédeknek 19 mázsa kenyérgabonát mértek ki, tavasszal pedig 2 magyar hold tengeri földet adtak nekik. A cselédeknek családonként 2 tehenük volt, és még 6 db sertést is tarthattak. A proletárdiktatúra leverését követő napokban Hagyó Kovács megvédte cselédjeit. Az uradalmon átvonuló Prónay különítménynek elmondta, hogy a cselédség közül senki sem felelős azokért a veszteségekért, melyek az uradalmat a kommün idején érték. Atrocitásról pedig nem is tudott. A Károlyi forradalom idején lezajlott eseménye­kért ekkor még nem vontak senkit sem felelősségre. Né­hány héttel később, amikor a csehek által veszélyeztetett Pásztó birtokra utazott, a gazdatisztek három egyént felje­lentettek, akiket internáltak (Vadócz György, Sallai Jó­zsef, Szenczi József) de a hercegfalvi direktórium elnökét már sikerült kimentenie a meghurcoltatás elöl. A háború utáni évek a gazdaság újjászervezésével és a fejlesztés gazdasági megalapozásával teltek el. Hagyó Kovács törekvése az volt, hogy az extenzív uradalmi gaz­dálkodás helyett a belterjességet honosítsa meg. Most a többletjövedelem szerzés a rend számára még sürgetőbb volt, mint a háború előtti időkben. Az elavult intézmények rekonstrukcióján túl szükség volt a pénzre a többletköltsé­gek miatt is. Ezek csak részben következtek abból, hogy a vesztes háború után a megélhetési költségek emelkedtek, és a háború előtti időkhöz képest nagyfokú visszaesés volt az ország gazdasági életében. A Nagyatádi-féle földre­form valamennyi birtokot megnyirbált, és ezzel a rend összterülete is kevesebb lett. Az előszállási uradalomból ekkor 1786 kat. holdat osztottak ki a környező falvak lakóinak, főleg a kisbirtokosoknak. Egy pillanatra sem volt vitás, hogy a rend jövedelmének legnagyobb részét adó és a kedvező földrajzi és természeti adottságokkal rendelkező, - (ezért aránylagosan a beruházást fokozot­tabb mértékben visszaadó-) birtokot, az előszállásit érde­mes fejleszteni. Első teendő az uradalmi gazdálkodás szervezetének megváltoztatása volt. Előszállást függetlenítették Zirctől. Az előszállási jószágkormányzó az uradalmi gazdálko­dásban teljhatalmat kapott, csupán az apáti tanács állott felette. Ez a testület azonban elvi kérdésekben foglalt állást, és a gazdálkodás menetébe nem is tudott belelátni. Ebben a helyzetben igen nagy szerepe lett az egyéni kez­deményezésnek, a tehetség kibontakoztatásának Előszállá­son. 1920-ban volt az első esztendő, amikor Zirc már nem irányította a gazdálkodást. A jószágkormányzóság Elő­szállásról csak az éves zárszámadást és a pénztári főköny­vek másodpéldányait küldte meg az apátságnak. Az ügy­rendi függetlenedés egymaga is jelezte az önálló gazdál­kodás sikeresebb menetét. Nagyobb változásra 1924-ben került sor, amikor Zircen Wéber Márton jószágkormányzót az új apát maga mellé vette. így Előszálláson egyedül maradt Hagyó Kovács Gyula, aki már eddig is tehetséges birtokvezetőnek mutat­kozott. Nagy energáját, kérlelhetetlen következetességét mindig a rendi érdekek szem előtt tartásával kamatoztatta. Az uradalom három évtizedes fejlődését lehetetlen ezek­ben a keretekben bemutatni, így csak néhány főbb mozza­natra mutatunk rá. A jószágkormányzó az elmúlt esztendőkben fel tudta mérni, hogy a hatalmas uradalom fejlesztését az áll lattenyésztéssel kell kezdeni. Mindenekelőtt a tehené­szet és a sertéshízlalás, majd a hízó marhák beállítása volt kiemelkedőbb feladat. Már az első esztendőben gyönyörű ménest hozott létre, majd az igaerő utánpótlására magyar gulyát vásárolt. Ismeretes, hogy az uradalom a háború előtt a szilajmarhákat Erdélyből vásárolta. Az országrész elcsatolása után azonban ez a lehetőség megszűnt. így 1924-ben Ausztriába utazott, ahol a fajmarhák vásárlásán kívül igásállatokat is beszerzett. A növénytermelésben a kapások vetésterületét növelte; a kukorica és a cukorrépa­termés a háború előttinek többszöröse lett. A gépesítést is szorgalmazta. Mindenekelőtt a terményszállítást kívánta olcsóbbá és gyorsabbá tenni. Ennek érdekében még 1925­ben megkezdte a gazdasági kisvasút építését. Ezt 10 év múltán fejezték be. Ekkor a vasútvonal hossza 72 km volt, amely az uradalom összes gazdaságát bekapcsolta a köz­lekedési és szállítási hálózatba. Az uradalmi termelés egyre előnyösebben alakult, és ez az állapot a második világháború alatti évekig tartott. A húszas évek végén az uradalmi gazdálkodásnak már or­szágosan is jó híre volt. 1928-ban az OMGE 94 taggal meglátogatta Előszállást és a kerületeket. Ekkor meg is állapították, hogy az előszállási uradalom az ország egyik legmodernebb mezőgazdasági nagyüzeme, és a mező­hegyesin kívül a legjobban jövedelmez. Valóban a na­gyobb terméseredményeket elérő uradalomban lehetőség volt arra, hogy a cselédséget és az alkalmazottakat jobban fizessék, mint azt másutt tették. így szociális oldalról is kedvezőbb Előszálláson a kép, mint az ország legtöbb gazdaságában. Ezekben az években vezették be a kegy dí­jat, amelyet minden cseléd és alkalmazott 30 éves ura­dalmi szolgálat után megkapott. A cselédbérhez évi 50 pengőt tettek. Eddig a cselédfizetésnél ismeretlen volt a pénz. Bevezették a szülési segély rendszerét. Ezt a har­madik gyermek születésénél, illetve minden további csa­ládi szaporulat alkalmával adták. A szülési segély egyéb­ként 100 kg búza és 20 pengő volt. A cselédek tarthattak még 2 db tehenet is, amelyeket az uradalom takarmányá­val etettek. 1928-ban például az egész uradalomban 1500 cselédtehén volt. (A cselédek mintegy 500-zal több tehe­231

Next

/
Oldalképek
Tartalom