Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 27. 1993-1997 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1998)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Agrárius társadalmi elit képviselői Fejér megyében a XX. század első felében. p. 221–236.
* Hagyó Kovács Gyula 1888. március 14-én Sajóvárkonyban született. Apja, Hagyó Kovács Gyula kisbirtokos, anyja Barta Julianna. A szülők gyermeküket az egri cisztercita gimnáziumba adták középiskolai tanulmányokra. Ezzel el is dőlt életének sorsa. A fiú a gimnázium elvégzése után Budapestre került, ahol teológiát tanult, de ezzel párhuzamosan a Tudományegyetemen, matematika-fizika szakon is folytatott tanulmányokat. Felsőfokú tanulmányait 1913 júniusában befejezte, majd egy hónap múlva Zircen, a cisztercita rend magyarországi központjában letette a szerzetesi fogadalmat, és pappá szentelték. Ezekben a napokban a zirci apát, Békefi Rémig, közölte Hagyó Kovács Gyulával, hogy tanári képesítésének elnyerése után - mezőgazdasági ismeretek megszerzéséhez - további tanulmányokat kell folytatnia (Hagyó Kovács 1919-1944). A cisztercita rendnek Magyarországon nagybirtokai voltak, amelyek kezelésére a rend saját tagjait küldte az uradalmakba. Egyik nagy jövedelmezőségű mezőgazdasági üzeme az előszállási uradalom volt. Az ekkor még 41 ezer katasztrális hold területű uradalom hozta az apátságnak a legtöbb jövedelmet. A természeti viszonyok is kedvezőbbek voltak itt, mint Pásztón, Szentgotthárdon vagy Zircen. 1910-es évek elején az apát arra törekedett, hogy a jövedelmet fokozza, mivel a rend kiadásai egyre növekedtek; de napirendre került a rendi intézmények rekonstrukciója is. Ezek legnagyobb része elavult épületekben működött. Előszállást 1912-től Wéber Márton jószágkormányzó irányította, aki a lehetőségeknek megfelelően a gazdasági modernizálását el is kezdte. Az apát közölte Hagyó Kováccsal, hogy az előszállási uradalmat kívánja rábízni. Azt is tudomására hozta, hogy a nyári vakációt már az uradalomban kell töltenie. Az 1913-1914. tanévet Hagyó Kovács Budapesten töltötte, mint gyakorló tanár. Ekkor a Trefort utcai gimnáziumban tanított. 1914 áprilisában átvette a középiskolai tanári képesítésről szóló oklevelet. A fővárosi tartózkodást még német nyelvgyakorlásra is felhasználta, mivel ekkor még nem tisztázódott, hogy melyik mezőgazdasági főiskolára küldik. Hagyó Kovács hajlott arra, hogy valamelyik német egyetemre menjen. Amikor azonban Zircre utazott, hogy oklevelét az apátnak bemutassa, akkor derült ki, hogy a magyaróvári főiskolára kell mennie, és ott okleveles gazda képesítést szereznie. 1914. június 30-án érkezett elsőízben Előszállásra. Az uradalomban ekkor folyt az aratás. A munkák azonban majdnem félbeszakadtak, mert a trónörökös meggyilkolását követő hetekben a hadügyi kormányzat behívta a tartalékosok egy részét. Az általános mozgósításkor (augusztus első napjaiban) pedig bevonult a többi hadköteles arató és cseléd is. Velük együtt mentek el csapattestjeikhez a gazdatisztek. Hagyó Kovácsra így a gazdaságirányítási munkák területén a vártnál sokkal nagyobb feladat hárult. Bevonultatták az uradalom 100 lovát is. (A jószágkormányzó sebtiben gépeket vásárolt, melyek a fizikai munkát helyettesítették.) 1914 őszén kezdte el tanulmányait Hagyó Kovács Magyaróváron, a Gazdasági Akadémián. Itt három évet töltött: oklevelét 1917 májusában kapta meg. Mivel a nyarakat Előszálláson kellett töltenie, lényegében ezalatt az uradalom szerkezetével tökéletesen megismerkedett. Látta, hogy a háborús viszonyok következtében a termelés egyre hanyatlik, és szinte nincs segítség, amely azt megállíthatná. 1917. június hónapban Frigyes főherceg papréti gazdaságában volt gyakornok, majd július l-jén megkapta másodjószágkormányzói kinevezését. Ezután 28 eredményes esztendő kezdődött számára Előszálláson. Még tartott a háború, amikor Hagyó Kovács (a lehetőségekhez mérten) igyekezett a gazdasági hanyatlást megállítani. Mindenekelőtt a munkaerőt stabilizálta. Ekkor erre egyetlen lehetőség mutatkozott. Az uradalom állandóan 250 hadifogolymunkást alkalmazott, akiket azonban néhány hónap múlva más birtokokra vezényeltek. Az uradalom most elérte, hogy a hadifogolymunkások nagyobb része állandóan az uradalomban maradhatott. Ők gondozták az állatokat, pótolták a pásztorokat, az aratómunkásokat és a gazdasági cselédek egy részét. Kétszáznál több volt az orosz hadifogoly. Róluk a legjobb véleménnyel volt a jószágkormányzó. Szerinte minden mezőgazdasági munkához értettek. Szorgalmasak és megbízhatók voltak; az őrség nem is gondolt arra, hogy elkísérje őket a földekre, amikor munkára mentek. A háború befejezésével az uradalom helyzete újra hanyatlott. A hadifogolymunkások még 1918 november elején hazamentek, csak néhány maradt belőlük az uradalomban, akik itt le is telepedtek. A cselédség is hazatért, akiknek jórésze munkábaállt. A zsellérmunkás telepek lakói azonban a forradalom hatására követelőzni kezdtek. A fegyveresen hazatért katonákkal az uradalom vezetősége nem mert szembeszállni; teljesíteni kellett követeléseiket. Ez élelmiszerek kiszolgáltatása, azután kisbérletek kiosztása volt. Különösen Hercegfalván voltak az állapotok az uradalomra nézve hátrányosak. Itt ugyanis valóságos éhséglázadás zajlott le a november eleji napokban. A jegyző és a falusi burzsoázia a községből a pusztákra menekült, és csak az uradalom oltalmában érezte magát biztonságban. Az uradalom ebben a községben is engedményekkel igyekezett az elégedetlenséget leszerelni. (A munkástelepek és Hercegfalva lakóinak 3400 kat. hold földet adtak kisbériéibe.) Ezzel lényegében meg is szűnt az uradalmak elleni közvetlen támadás. A cselédség ekkor is nyugodtan viselkedett. Tette ezt elsősorban azért, mert függő helyzete következtében teljesen az uradalom fennhatósága alatt élt. Azt is meg kell jegyezni, hogy éhséglázadásra az uradalom pusztáin nem került sor, mert itt a cselédsének általában volt élelme. A cselédség elutasította a földreform gondolatát. Hagyó Kovács Gyula népszerű embernek számított. Nem lepődhetünk meg azon sem, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltásakor a cselédség egyöntetűen Hagyó Ková230
