Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 26. 1989-1992 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1997)

Évi jelentés 1989–1992 – Jahresbericht 1989–1992 - Fülöp Gyula: Régészeti kutatások. – Archologische Forschungen. p. 188–200.

Perkáta-Kőhalmi dűlő Folytattuk az 1988 óta folyamatosan zajló munkálatokat a XII-XIII. századi magyar falu, majd XIII-XV. századi kun szállás területén. Az 1986-88. évben feltárt templom körüli temető dombjától (I. sz. munkahely) Dre, kb. 200 m-re eső lankás lejtőn (II. sz. munkahely) folytattuk a tavaly megkezdett beltelek feltárását. Az erősen lepusztult, kb. 100 m2-nyi területen a gazdasági udvar részletei (gödrök, árokrendszer, gazdasági melléképületek nyomai stb.) kerültek napvilágra. Újabb településtörténeti adatokat szolgáltatnak az itt talált korábbi bronzkori és római kori objektumok és szórványok. {Hatházi Gábor) Sárszentm ihály-Református templom A lelőhely (Május 1. út 18.) az 1970-es évek óta ismert, Fülöp Gyula leletmentése során a középkori templom körüli temető néhány sírja került napvilágra. 1982-ben került sor Kozák Károly vezetésével az OMF tájékozódó felmérésére, s egyes szakaszokon kisebb falkutatásokra. Ennek eredményeként megtörtént a templom védetté nyilvánítása. 1986-ban az IKM a megyei régészeti topográfia keretében leletmentő és hitelesítő ásatásba kezdett a templomon belül és közvetslen környékén, melyet az OMF leállított. Ezt követően az OMF ellenőrzése és irányítása mellett folytatódtak házilagosan - a tervezést és műemléki helyreállítást előkészítő munkálatok (tervező: H. Nándori Klára). 1990 májusában a régészeti feltárásokat, immár az OMF felkérésére, ismét az István Király Múzeum vette kézbe. Az OMF és az IKM kutatásai a következőkben foglalhatók össze. A külső megjelenésében XVIII-XIX. sz-i barokk templom egy kétperiódusú, gótikus, egyhajós, egyenes szentélyzáródású falusi templomot rejt magában (H= 16 m, Sz= 7.5 m, falszélessége 1.1 m). Maga a törtköves (sárga színű, üledékes homokkő) falazatú, sarkain fehér mészkővel armírozott gótikus templomhajó (felmenő falak) szinte teljes épségben megmaradt, csaknem a párkány magasságáig. Az írott források 1438ban említik először, a XVII. sz-ban két ízben is leégett. Végleges barokk formáját a XIX. sz. elején, átépítések után nyerte el. Ekkor került sor a hajó K-i oldalának meghosszabbítására (+ 3.8 m) és a K-i oldalhoz csatlakozó harangtorony, valamint a D-i oldalon található bejárati előtér megépítésére. Itt került napvilágra az elszedett, fehérmészkő keretezésű, elgfalazott eredeti bejárat. Tőle K-re krültek elő az aránylag alacsony, górikus ablaksor nyomai, melyeket a barokk átépítés szinte nyomtalanul elpusztított ( a kapu melletti első kőkeretes barokk ablak Ny-i káváját a helyén hagyott, gótikus - Kozák Károly véleménye szerint XIII-XIV. sz-i - ablakkeret felhasználásával alakították ki). Kekeny, rézsűs bélletű gótikus ablak maradványa került elő a Ny-i homlokzaton. Az újkori átépítés során az egyenes záródású szentélyt helyenként a lábazatig, helyenként az alapozási árok fenekéig kiemelték. Feltárásakor jutottak napvilágra az oltáralapozás és egy döngölt, agyagos járószint maradványai, valamint több sír is (4-11. sz., és a 12-14. sz. sír). Egy későbbi ( a kerámia anyag alapján XV-XVI. sz-i) bővítés során emelték a szentély É-i falához csatlakozó, annak K-i zárófalával egy sykban épült, az újkori átlakítások során az alapokig visszabontott sekrestyét (H-4 m, Sz= 2 m, falszélessége 0.6 m). A cinterem kutatásakor újabb sírok kerültek feltárásra (4-11. sz. sír; XIV-XV. sz-i leletanyaggal, lemezes pártaveretekkel, pitykegombbal, stb.). {Hatházi Gábor) Székesfehérvár-Bástya u. -Rózsa F. u. sarok A két utcában gázvezeték árkot húztak. A közműárokban a Rózsa F. u. 6. és a Lakatos u. 16. sz. sarokházak között két É-D-i irányú 80 cm, illetve 120 cm széles középkori falcsonkot tisztítottunk ki. A Bástya utca 1. sz. ház előtt egy török kori falsarok részleteit találtuk meg. A 80 cm széles fal D-i végén egy falsarok került elő, mely az iménti fallal derékszöget zár be. Az épület járószintje 1,67 m-rel feküdt a mai utcaszint alatt. {Siklósi Gyula) Székesfehérvár-Gagarin tér-Bástya u. sarkán elterülő park A feltárásokat azért kellett elvégezni, mert a telket hamarosan beépítik. A XIII. sz. második felében a városfal kiépítésével egy időben épült fel a Március 15-e u.Gagarin tér-Népköztársaság u.-Basa u. közötti területen a későbbi királyi vár és palota, valamint az 1602-ben elkészült Királyi bástya, melyet aolsz rendszerben emeltek. Dormuth Árpád 1935-ben publikált leletmentését követően a területen Kralovánszky Alán és jómagam is több leletmentést folytattunk. Ezek és az 1601-től folyamatosán készített felvételi rajzok segítségével már az ásatás ,egkezdése előtt ismertük az egykori fellegvár hozzávetőleges alaprajzát, mérteit. Ezeket jól kiegészítették leletmentésünk adatai. Az 1. és a 14. sz. árokban pontosítottuk a korábbi leletmentések során részben már feltárt Király bástya É-i (K-NY-i irányú) falának nyomvonalát A falakat nagyméretű kváderkövekből emelték, a fal két szélén húzódó kváderkősor között fehér habarcsba rakott törtköves tömésfal volt. Az olaszbástya falait cölöpökre alapozták. A fellegvár rondellájának K-i fala is a 14. sz. árokban került elő. Feltártuk a fellegvár Ny-i falának (egyben a Budai kapu K-i zwingerfalának) egy kb. 20 folyóméteres szakaszát, melynek részletei a 10., 12. és a 13. sz. árokban 192