Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: A Fejér megyei önkormányzat újjászervezésének kérdései 1860–1869. – Die Neuorganisierung der Selbstverwaltung des Komitats Fejér 1860–1869. p. 155–176.
gát még Fekete János, Márkus István és Rozgonyi György megyei tisztviselők, akik hasonlóképpen hivatali előremenetel reményében fordítottak hátat negyvennyolcasságuknak. Az ellenzék nagy megrökönyödésére a mérnöki képesítésű Éjszaky Károly is a hivatalért sóvárgók csoportjához csatlakozott. Akciói nem bizonyultak hiábavalóknak, mert hamarosan főszolgabírói állást kapott. Az ellenzéket e jelenségek arról győzték meg, hogy az önkormányzat megbénulása a nemzeti szellem elsorvasztásához vezetett. Az abszolutista rendszer, azután a provizórium négy esztendeje kizárta a megye értelmiségi csoportját a közéletből. Ugyanakkor az önkényuralmi politika saját intézkedéseinek népszerűsítése érdekében jelentős kampányt folytatott. Ezek a kormánysugallatra végrehajtott agitációk nem maradtak hatás nélkül a felnövekvő nemzedékre, de nyomot hagytak az egykor aktív politikai szerepet vivők körében is. Lényegében 16 esztendeig nem volt tere a magyar nemzeti szellem megnyilvánulásának, sem országos, sem törvényhatósági méretekben. A felnövekvő nemzedékben a nemzeti érzés elsorvasztására tett intézkedések hatása erősen kiütközött. A nemzet jövőjéért joggal aggódó idősebb ellenzéki csoportosulás a közömbös ifjúságtól féltette a magyar jövőt. Keserűen kérdeztek: „hol van a magyar társadalmat meghatározó politizáló ifjú nemzedék?" Úgy látták, hogy a nemzet jövője érdekében be kellene vinni az ifjúságot a törvényhatóságok közgyűlési termeibe, felrázni őket közömbösségükből, aktivizálni ezt a réteget a jelen kérdéseinek felvetésével, teret kellene biztosítani nekik a közélet vitáiban, hisz néhány esztendő elteltével ők veszik át a stafétabotot a megyei közéletben {MADARÁSZ 1883, 350—355). Az 1865. évi országgyűlési választások előtti politikai küzdelem a korábban tapasztalt karrierhajhászó légkör közepette zajlott le. Szinte valamennyi választói kerületben kiszűrhető volt, hogy a politikai rendszerváltást kihasználni akaró egyének törekedtek a küzdelmek során feltűnni. Még Sárkeresztúron is tapasztalta Madarász József, hogy bár a nép lelkesedése személye iránt tiszteletreméltó volt, — de a hivatalt viselni kész egyének az adott pillanatban készek voltak feladni nemzeti meggyőződésüket. Rosthy István szerint Székesfehérváron egyetlen párt volt, amely a választásokból erkölcsileg tisztán került ki. Ezt a politikai csoportot az „erkölcsben tiszta és független földművesek" alkották, akiknek egyébként is a párt győzelmét köszönheti. A másik pártról úgy beszélt Rosthy, mint amely „az erkölcsi szemetet gyűjtötte maga köré, és tisztviselőkből, hivatalhajhászókból, csempészekből és uzsorásokból" állott. Az 1865. évi országgyűlési választások a nép érdeklődésének középpontjába kerültek. Ezek a választások az alkotmányos élet visszaállításának egyik országos jelentőségű fázisát jelentették, de korántsem tényleges cselekvési szabadságot. A provizórium fülledt politikai légkörét oldó események, — köztük a választási előkészületek — az ellenzéki politikusok számára az új államszervezetben érvényesülési lehetőségeket csillantották meg. A kormányzat azonban éberen ügyelt, hogy a választások alkalmával semmiféle politikai mozgalom ne keletkezhessek, azok ne zavarják az udvari elképzeléseket. A politikai mozgalmak meggátlására a polgári hatalom katonai és karhatalmi erőket vett igénybe. Székesfehérváron a városi hadnagy a választás napján ütlegeléssel oszlatta el az ellenzéki csoportosulásokat. Sárkeresztúron egy század lovasság tartózkodott, számítva arra, hogy Madarász /ozíE/megválasztása mellett radikális elemek tüntetésére, esetlegesen rendbontásra is sor fog kerülni. A hatóság azonban mellé fogott a sárkeresztúri választási mozgalmak megítélésében. A kerületben a választás példás fegyelemmel ment végbe, és egyöntetűen sikerült biztosítani a 48-as eszmékhez töretlenül ragaszkodó Madarász Józsefnek a mandátumot. Szintén egy-egy lovasszázad tartózkodott a megye többi választói kerületében is: így Bodajkon, Csákváron, Válón, Rácalmáson (Főispán 1865, 298 sz.) Bodajkon Miske Imre, a helybeli nagybirtokos indult az országgyűlési választáson. A megyei politikában ekkoriban komoly szerepet játszó Rosthy István, azonban — politikai, de személyes érdektől is vezéreltetve — a főispán fiát Szőgyény Marich Lászlót ellenjelöltként javasolta {ibid., 413. sz.). Rosthy István, sőt Madarász József is korteskedtek Szőgyény Marich mellett, és úgy tűnt, hogy a református falvak választói körében sikerült is népszerűséget szereznie. Bár Szőgyény Marich László katolikus volt, fő kortesei viszont reformátusok, ami visszatetszést váltott ki a bodajki kerület falvaiban. A döntés kulcsa azonban nem Rosthy és Madarász kezében volt. A főispán, bár mindent megtett fia sikere érdekében, abba is beleegyezett, hogy — 48-asok korteskedjenek mellette, de siker ebből még nem született. A kerületben ismert volt Szőgyény Marich László, — Csór a bodajki választókerületben feküdt —, de a néhány hét, amit a főispáni kinevezés óta töltött itt, nem volt számára még elégséges arra, hogy politikai népszerűségre tegyen szert. A választásokat lebonyolító központi választmányt a megyehatóság a bécsi udvar politikáját feltétlen kiszolgáló — és természetesen a helyi politikai viszonyokkal is tisztában levő — főurakból, megyei középbirtokosokból alakította meg. így lett választási kerületi elnök Festetics Géza Bodajkon, Cziráky János Csákváron, Eszterházy László Rácalmáson, Kolosváry Sándor Sárkeresztúron, Kolosváry Miklós Válón. A választás 1865. november 21-én folyt le. Bodajkon a helybeli nagybirtokos, Miske Imre 1415 : 1055 arányban győzött ifjabb Szőgyény Marich Lászlóval szemben. Csákváron Tóth Lőrinc, Sár kereszt úron Madarász József, Rácalmáson Zichy Nándor egyhangúlag (ellenjelölt nélkül) lett a kerület képviselője. Válón az 1848-ban és 1861-ben megválasztott Salamon Lajos 643 : 135 arányban kerekedett felül a váli nagybirtokos, Ürményi Pál Deákpárti jelölttel szemben. Székesfehérváron a Határozati Párt egyik jelöltje, Detrich Zsigmond mérkőzött a mérsékeltebb politikai irányzatot követő Zsömböry Ede helybeli ügyvéddel.( 4 ) A Székesfehérvár választás eredménye 829 :746 volt Detrich Zsigmond javára {Főispán 1865, 339, 343, 350. sz.). A megyei igazgatás területi átszervezése 1867—1876 1867-ben a vármegyei közigazgatás újjászervezése alkalmából a járási beosztásokon kisebb változtatásokat vittek végbe. A járási közigazgatás reorganizálására a bizottmányi közgyűlés 32 tagú delegációt alakított. A járások neve a régi maradt, de a kerületek székhelyei némileg megváltoztak. (4) Zsömböry Ede 1866. január 27-én lett városi főbíró. 164
