Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: A Fejér megyei önkormányzat újjászervezésének kérdései 1860–1869. – Die Neuorganisierung der Selbstverwaltung des Komitats Fejér 1860–1869. p. 155–176.

Sármelléki járás központja Sárbogárd, egyúttal a főszolgabíró székhelye, aki a járás sárbogárdi kerületét, — Cece, Egres Dád, Kálóz, Sárbogárd, Sárszentmiklós, Sárkeresztúr, Vájta községet — irányította. A járás központi kerületének nevezték a székesfehérvárit, melyhez Csór, Csurgó, Gut, Inota, Iszakszentgyörgy, Isztimér, Keresztes, Keszi, Moha, Nádasladány, Szentmihály, Sárpentele községek tartoztak. Az abai kerületet Aba székhellyel szervezték: Csősz, Falubattyán, Szabadbattyán, Füle, Polgárdi, Tác, Soponya községekkel. A móri kerület székhelye Bodajk volt, melyhez Balinkát, Magyaralmást, Mórt, Sőrédet, Csókakőt, Ondódot, Sárkányt és Veleget kapcsolták. A csákvári járás három kerületre tagolódott. A csákvári kerület székhelyévé Székesfehérvárt tették, amelyhez Ácsa, Boglár, Csákvár, Csákberény, Gánt, Kozma Lovasbereny, Pátka és Zámoly tartoztak. A rácalmási kerület (Rácalmás központtal) Adony, Dunapentele, Herczegfalva, Nagyhantos, Perkáta, Sárosd; a nyéki kerület Nyék székhellyel Gárdony, Nadap, Pákozd, Sukoró, Seregélyes, Szolgaegyháza, Velence, Veréb községeket foglalta magába. A bicskei járás a váli kerületből: (Alcsút, Baracska, Both, Etyek, Gyúró, Kuldó, Kajászószentpéter, Tabajd, Doboz, Tordas, Vál), az ercsi kerületből: (Baracska, Batta, Ercsi, Érd, Iváncsa, Martonvásár, Ráckeresztúr, Sóskút, Tárnok) és a bicskei kerületből — Bicske, Bodmér, Felcsút, Újbarok, Óbarok, Mány, Csabdi, Szár — állott. A bicskei járás főszolgabírója Tabajdon működött és egyben a váli kerületet igazgatta. Az ercsi kerületet Baracskáról, a bicskei kerületet pedig (a váli járásban lévő) Kajászószentpéterről adminisztrálta a szogabíró {Bizottmány 1867, 12. sz.). A polgári közigazgatás megteremtése (1872) során a járási területi beosztásokat újra módosították. Ekkor a választási kerületek székhelyeit nyilvánították szolgabírói székhelyekké, ahonnan a kerület falvainak igazgatását is ellátták. Ez azonban korszerűtlen intézménynek bizonyult, hisz az új járási székhelyeket Bodajk, (bodajki alsó járás) Sárbogárd, (bodajki felsőjárás) Sárkeresztúr, Csákvár, Vaál, Rácalmás mezővárosokban alakították ki (ibid., 1872, 442 sz.). Ezek közül Sárkeresztúr, Rácalmás, Bodajk, Csákvár a hozzá kapcsolt területekben nem centrális helyen feküdtek. Nyilvánvaló, hogy hamarosan új rendezés váratott magára. A modern közigazgatás megteremtése igényelte a korszerűbb, a közlekedési viszonyoknak megfelelő járási beosztást. Erre az 1877. december 20-i vármegyei törvényhatósági bizottsági közgyűlésen került sor, amikor megszüntették a három járást, és azok kerületeit és a vármegyét öt járásra; az adonyira, a mórira, a sármellékire (Székesfehérvár központtal), a sárbogárdira és a válira osztották fel. November 12-én a bizottság elvként kimondta, hogy a megyét öt szolgabírói járásra kell felosztani, amelyek megegyeznek a királyi járásbíróságok területeivel. A szolgabírák kötelesek áttenni székhelyeiket a közgyűlés által kijelölt járási központokba, mivel a szolgabírói hivatalokat csakis ezeken a helyeken lehet felállítani. Pótlólag elrendelték, hogy a sármelléki járás szolgabírája is köteles Székesfehérvár városban székelni, holott a város nem tartozik a járási szolgabíró közigazgatási hatalma alá. Az egyes járások lélekszáma eléggé eltérő, bár igyekeztek az arányosítást a járások szervezésénél figyelembe venni. A sárbogárdi járás lakossága 1877 év végén 30 790, az adonyié 29 144, a válié 42 412, a mórié 28 673, a sármellékié (Székesfehérvár nélkül) 44 214 fő volt. E beosztás értelmében 1878. január 1 után működött a megyei közigazgatás. Ehhez igazították át az újoncállításra szolgáló úgynevezett sorozójárásokat is. A sármelléki járás (I.) székhelye Székesfehérvár lett; melyhez 28 községet kapcsoltak: (Aba, Csoór, Csősz, Falubattyán, Füle, Gárdony, Inota, Iszkaszentgyörgy, Jenő, Kiskeszi, Keresztes, Moha, Nadap, Nyékpettend, Nádasdladány, Nagy-Láng, Pákozd, Polgárdi, Szentmihály, Szabadbattyán, Soponya, Seregélyes, Tácz, Velencze, Zámoly és Úrhida.) A moóri járást (II.) Moóron szervezték meg. Ehhez 17 község tartozott, mégpedig Bakony-Sárkány, Balinka, Isztimér, Gúth-Tamási, Kúti, Bodajk, Csákvár, Csákberény, Csóka, Csurgó, Gánth, Kozma, Magyar-Almás, Moór, Ondód, Sőréd és Veleg. A sárbogárdi járási (III.) székhelyet Sárbogárdon állították fel, s ehhez kapcsolták Alap, Alsó-Szent-Iván, Czecze, Herczegfalva, Igar, Kálóz, Nagyloók, Sáregres, Pusztaegres, Sárosd, Szolgaegyháza, Sárbogárd, Sárkeresztúr, Sárszentmiklós, Szent-Ágota, Vájta falvakat. Az adonyi járás (IV.) székhelye Adony lett. E járásba kapcsolták Adony, Baracs, Kis- Apostag, Batta, Dunapentele, Ercsi, Érd, Iváncsa, Kisperkáta, Nagyperkáta, Szabolcs, Ráczalmás, Ráczkeresztúr falvakat. A vaáli járás (V.) központja Vaál volt, ahová a székhelyen kívül még Alcsúth, Ácsa, Baracska, Bicske, Bodmér, Boglár, Both, Csabdi, Diósd, Doboz, Ettyek, Felcsút, Gyúró, Kúldó, Kajászó-Szent-Péter, Lovasbereny, Martonvásár, Mány, Pázmánd, Pusztazámor, Soóskút, Szaár, Tárnok, Tabajd, Tordas, Újbarok és Veréb községek tartoztak. Nem sikerült viszont az egészségügyi és a csendbiztosságok működési körét a szolgabírói járások szerint rendezni. Eddig ugyanis 3 járási orvos működött: Székesfehérvár, Martonvásár és Sárbogárd székhelyekkel. Az egészségügyi törvény azonban előírta, hogy minden szolgabíró mellett egészségügyi tanácsadónak kell működni. Ennek értelmében a martonvásári járási orvos ellátta az adonyi és a váli, a székesfehérvári orvos pedig a sármelléki és a móri járási hatósági egészségügyi feladatokat. A csendbiztosságok ugyancsak három helyen voltak eddig Fejér megyében. Most a közgyűlés úgy határozott, hogy a móri csendbiztosságnak kell ellátnia a saját és a sármelléki járásban a közbiztonsági feladatokat, a váli csendbiztos pedig még az adonyi járás községeinek rendjére köteles feügyelni (Törvényhatóság 1877,181.SZ.). A szolgabírói járások területében a polgári közigazgatás majdnem száz esztendeje alatt csak némi változást eszközöltek. Ez néhány község, puszta elcsatolását jelentette. Az 1877-ben megalkotott szolgabírói járások a megyei közigazgatás minden igényét ki tudták szolgálni. A dzsentri beáramlása az önkormányzati igazgatásba 1868—1871 A megyei tisztviselői karban 1868 tavaszától erős mobilitás ment végbe. Az 1865 októbere óta kinevezett tisztviselőket a megye újjászervezésekor (1867. április) meg is választották, s ezzel a dzsentri réteg tisztviselőinek mű165